Szája szárazon kezd pangani, akár a csapadék nélküli sivatag, szemei előtt pedig az hiszé; délibáb táncol.

Egy hamis látomás, melyről oly' rég óta álmodozik elméje rejtett zugaiban, ám hamar újra a valóságba csöppen.

Testét forróság önti el, amint újból, s újból végig néz a fiatalabbikon, ki csak pozsgás arccal tördeli ujjait. Tíz lépés távolság, mely most egynek számít, az óra mutatója pedig hirtelen áll meg, mintha az is örökké ebben a pillanatba akarnak maradni; ahogy a két fiatal is.

A smaragdok inni kezdik a látványt. A rózsaszín csipkés alsót, mely oly' sok mindent takar, mégis keveset és a toppot, minek fodrai a tökéletes bőrére feszülnek, kiemelve annak bársonyosságát. Ó, és a szemek. A szemek, melyek ártatlanságot sugallnak, miközben hazugságra is csábítanak. A kócos haj, a málna piros ajkak, s a szaporán felemelkedő mellkas, mely a közelségtől képtelen nyugton maradni.

- Istenem, Louis..- a göndörnek muszáj nyelni egyet, közben ismét végig néz az ő gyönyörű és észveszejtő szépségén. Mert bizony Louis az volt. - Mi van rajtad?

Szégyenlősen süti le pilláit, orcáján újabb rózsák jelennek meg, mire képes végre a zölden csillogó szemekbe nézni.

- Nem tetszik?- hangja kissé megremeg, önbizalma már sehol sem olyan erős, mint amikor kitalálta eme egész tervet, s mi tagadás; félt a másik véleményétől.

Harry pedig nem értette, hogy képes ily' ostobaságot kérdezi. Nála szebbet festeni sem lehetne.- gondolta. S nem csak a ruha miatt, melyet most magán visel. Nem, az idősebb mindenhogy gyönyörűnek gondolta a kék szemű herceget, ki most tényleg lábai előtt hever, felkínálva neki a legféltettebb kincsét. Ujjaival lassan és kecsesen simít végig az érdes, ugyanakkor finom anyagon, egészen le, mire Louisnak muszáj halkan felnyögnie, miközben az alsója korcába akasztja ujjpercét, csattintva ezzel egy hangosat feszes gumija által.

- Életemben nem láttam még ennél izgatóbb dolgot...- baritonja halkan zeng végig a házon, amint a kristályok rengetegjébe néz, elveszne azokba örökké.

Majd a csók, melyet már nem is tudják, melyikőjük kezdett igazán. Szívüket kitárva ízlelik meg újra és újra egymást.

Louis cappuccino selymes ízét érzi szerelme ajkain, míg Harry a chilis forró csokoládé édes, mégis csípős aromáját kóstolja meg szüntelen.

S mintha csak az idő űzne velük játékot, megismerve a teleportálás erejét, miáltal cselekedeteiket az ágy fodrai között folytatják.

A ruhák pedig hullani kezdenek, akárcsak a korai hópelyhek, elhozva a tisztaságot a kopár télbe. Harry pólója a padlón landol, mit Louis apró kezei űztek oda. Az öv csatja üt fülükbe zajt, mely a nadrágot tartotta szorosan, ám az is hamar az ágy másik sarkában talál helyet.

Nyáltól csillogó ajkak, kipirult arcok, s szerelemmel megtelt szívek. Tomboló vágyak, melyek elmossák a szennyet és minden rosszat, mik valaha ártottak e két léleknek.

A csók hirtelen szakad meg, mélyen keresik egymás lélektükrét, főleg Harry, ki biztosra akar menni, elkerülve a fájdalmat.

- Biztos ezt akarod?- harapja be ajkait idegesen.

- Amióta csak megláttalak ezt akarom.- lehel egy finom puszit a gyötrő párnákra.- S tudom, hogy jól döntök.

A zöld fény pedig felvillant, jelet adva ezzel az idősebbnek, ki nem várt tovább. Vadként csapott le, hol a kisebb nyakára, majd egész testére, megjelölve őt és elidőzve egyes helyeken, melytől a másikat az őrületbe kezdte kergetni; főleg mikor elért kidomborodó babarózsaszín, csipkés alsójához.

Persze a topnak már hűlt helye sem volt, hála a precíz kezeknek.

Száját megnyalja, úgy cirógatja végig a ruhadarabot, s torkából mély morgás szakad fel.

- Fordulj meg, szépségem.

Louis pedig úgy tesz, ahogy parancsolják neki; semmit sem bánva meg.

Harry tenyereit a két formás gömbre helyezi, gyurmázza őket, majd fogaival kezdi karistolni, míg végül felfedi a vékony anyag alá rejtett csodát. A kócos hangosan sikít fel, amint a puha nyelv simítását érzi meg, körmeivel erősen mar bele az ágyneműbe, átadva magát a kéjnek, mely sejtjeiben egyre inkább kezd tombolni.

Az első ujj, mely a fájdalmat, mégis egy csodás érzést hoz el mindkettőjük számára, melyet eper illat keretez. Majd a második és a harmadik, mely a kinyíló szirmokat varázsolja.

Az apró test pedig a lendület által ismét fordul egyet, szembe kerülve újból a göndör vágytól izzó személyével.

- Ha bármi fáj, azonnal szólj.- szólt hozzá gyengéden, miközben elhelyezkedett.

- Csak csináld..- lehelte forrón.

És akkor ott meg történt. Louis hangosan nyögött fel,- akárcsak Harry; testük pedig eggyé vált.

A kék szemű még sosem érzett ilyen fájdalmat és szenvedélyt egyszerre, mely most testében és lelkében játszódott le.

Az idősebb pedig várt, nem akart semmit elsietni, mind addig még Louis mocorogni nem kezdett.

Onnantól ugyanakkor már nem volt megállás.

Lassú, ritmusos tempó, ezután gyors vágta. S megint hirtelen minden lelassult. A csókjaik csattogása, melyek bőrük érintkezésével zenélt egyszerre, kottát írva számukra, mit akkor és ott végig játszottak, egészen addig, míg el nem öntött mindent a tenger, felcsavarodva ezáltal a zöld indákra.

- Úristen...- kiáltott fel Louis, mikor Harry eltalálta mélyen rejtett pontját.

- Szentséges ég, Louis!- hangzott el a másik imádság, s ért el mindent a gyönyör.

A vihar elcsitult. Az óceán cseppjei pedig örökké a zöld indákon fénylettek tovább, felragyogva olykor a nap fénye által, mi most víz alá merült, s eljövé helyette a csillagok.

A csillagok, melyek most a két szerelmes felett fénylettek egész éjszaka, őrizve végre békés álmukat.