A fény apró vonalakban szökik be a redőny rései között, megvilágítva ezzel a kék szemű pozsgás arcát,- ki most kezei közé véve macis bögréjét -,iszogatja kakaóját. Mamuszba bújtatott lábait előre-hátra lóbálja, mindezzel elütve az időt, még a Göndör a gáztűzhelynél tüsténkedik, hogy minél hamarabb ételt adhasson szerelme szájában; vagy épp mást. Persze ezt sosem mondta volna ki hangosan. Harry úriember volt, sosem vette volna rá ily' csúf poénnal a másikat egy kis játékra. Bár mégis tudta jól; Louis pillanatok alatt térdelne lábai előtt, hisz hiába az angyali külső, ha csábításról volt szó, Louis bizony bestiává változott.

Ezt pedig a zöldszemű kifejezetten élvezte, ahogy azt is, hogy most sem képes levenni róla a szemét, miközben ajkaival a háta mögött szemtelenül kortyolgatja édes italát.

A konyhában terjedő sercegő hang hamar alább hagy, amikor az étel készen kerül a tányérra a markáns kezek által. Zabkása. Harry mindig is imádta, édesanyja számtalanszor készítette neki, s a mai napig a csokoládés volt a kedvence, eper darabokkal felturbózva és remélte; angyalkájának is elnyeri majd a tetszését.

A feldíszített tányér Louis elé kerül, ki ámulva figyeli e művészi alkotást, mibe szinte sajnál belerondítani, ám a gyomra korgása és a mennyei illatok végül egy falatra kényszerítik őt, mit kanalával gyengéden emel szájához és ízleli meg gyümölcsök és a csoki közös szimfóniáját.

- Ez isteni!- ámul el, szinte kiabálva mondja ki a szavakat a boldogságtól, s újabb és újabb falat kerül evőeszközére.

- Örülök, hogy ízlik.- kacag fel a göndör, ki a saját adagját kezdi el majszolni, miután helyett foglalt Louval szemben.

*

Nem sokkal később már jól lakottan dől hátra a kék szemű, hasát körkörösen simogatva, mit Harry csak mosolyogva figyel, akárcsak a csokitól maszatos arcát, minek oknál fogva át hajol az asztalon, hogy elérje kedvesét.

- Csupa maszat vagy, Lou.- nevet fel, mi az említett csak szégyenkezve lesüti szemét, kéz fejével pedig már törölni le a koszt, ám a hatalmas tenyér csuklója köré szorul, megállítva őt ezzel cselekedetében.

Egy pillanatra mindketten megdermednek, Louis orcája vörössé válik, amint a smaragdok szüntelenül figyelik őt, majd az azt követő cselekedetek, miktől szíve kihagy pár ütemet.

Az idősebbik jót múlat a másikon, miközben ajkaival újból megízleli a csoki édes ízét, mi oly' makacsul ráragadt szerelme édes bőrére. Ám nem bánja, nyelvét kidugva simítja végig a finom bőrt, egészen a dús párnákig mikre minden figyelmeztetés nélkül tapad rá.

Louis a mámoros csókba nyög, képtelen volt tovább már visszatartani, hisz mindez hihetetlenül jól esett neki, s mi tagadás; csábította ismét az idősebbik csalfa játéka.

Elválni is alig bírtak egymástól, Harry már a fejében elképzelte; miként fekteti fel az asztalra Louist és teszi itt magáévá. Ám mindezt a fránya telefon meghiúsítja, mihelyst éles csengőhangja zajt ver a lakásban.

A zöld szemű egy utolsó csókot lehel a finom ajkakra, miközben a pulton lévő eszköz tovább villog, míg nem ujjával elhúzza a zöld ikont.

- Szia, elméletileg legjobb barátom, akiről alig tudok valamit, miután elrohant a kávézóból.- mondta Liam kisebb éllel hangjában.

- Neked is szia, Liam.- forgatta meg szemeit elsétálva az asztaltól, közben egy kedves mosolyt küldött még szerelme felé, ki továbbra is őt bámulta rózsás orcával.- Ne haragudj, hogy nem hívtalak. Eléggé sok mindent történt ebben a két napban és ki ment a fejemből.

- Nocsak, nocsak. Ezek szerint a Törpilla csak beadta a derekát.- kacag fel halkan,- hisz bár a másik még nem tudja,- a csokoládé barna szemek egy másik lelket is őriznek.

- Mondhatjuk így is.

- Örülök, hogy végre boldog vagy. Már kezdett unalmas lenne az elkámpicsorodott Harry.

- Látom ma is humoros kedvedben vagy..- huppan le a kanapéra, közben hallja, amint a vonal végéről érkező apró neszelést.

- Mint mindig. Figyelj Harry, találkozhatnának egyszer négyesben. Szívesen megismerném Louist.- mosolya csillapíthatatlan mondata közben, ujjaival többször is meg csavarja a fekete tincseket, mik lomhább pihennek a párna felszínén.

- Mond csak Liam, van valami, amit esetleg nem mondasz el nekem?

- Ami azt illeti, igen.

- Liam..- hallatszik a háttérből a barna hajú neve, kinek szíve nagyot dobban, s egy finom puszit nyom a mellkasán fekvő fiú homlokára.

A Göndör szemei nagyra nyílnak, sosem gondolta volna, hogy a "mindenkit megkapok" Liam, egy nap elkötelezi magát és képes lesz valaki mellett ellógás nélkül felébredni,- nem hogy csókkal köszöntse.

- Liam?

- Figyelj Harry, most le kell tennem. A találkozót pedig még megbeszéljük és ígérem, mindent elfogok mondani. De előtte még egy fontos kérdés.

- Ne kímélj..- sóhajtott fel tincsei közé túrva, kíváncsiságát végül visszafogva; vajon ki is volt képes elcsavarni legjobb barátja fejét?

- Megdugtad már?

- Szia, Liam.- rázta meg fejét, majd kinyomva a készüléket maga mellé dobta, s felállva a kanapéról sétált vissza kicsiny csillagjához.

A két fiú pedig végre boldognak érezte magát, és már Liam szíve sem volt kőkemény, mint azt anno mindenki gondolta. Ám félt vallani, még Harrynek is.

Hiszen hogyan is mondhatná el, mikor szívét a Zaynnek nevezett fiú csábította el és vonta mámoros felhők alá agyát.

A legidétlenebb és legrózsaszínebb felhők alá, mikben sosem hitt..