Ezt a részt malyvacuki -nak szánom sok-sok szeretettel!🌈❤

Harry torka a végét járta, félő volt számára, ha így halad, hamar búcsút mondhat hangjának, hála a már ölébe férkőzött szépségnek. Önkényesen mászott át és lett az kedvenc búvó helye, mit sem sejtve arról, milyen veszés úton kezdi terelgetni a Göndört, miközben fenekével ide-oda ficánkol, hogy megtalálhassa a neki legkényelmesebb pózt, nem gondolva arra, hogy mekkora kísértésbe is csábítja a zöld szeműt, miközben ágyékán táncoltatja formás gömbjeit. Vékonyka karjait hanyagul fonja a másik tarkója mögé, nyelvét egy kissé kitudja, így elérve a fénylő, nyáltól csillogó hatást párnácskáin, közben várja a feltett kérdésére a választ. Ám a fürtös képtelen bármit is tenni, szemeivel a látványt issza, míg tudat alatt mozdítja meg kezét és helyezi az ölében ülő fiú derekára. Egy ördögi kör játszódik le benne, fél; ha enged a csábításnak, hamar elfogja veszteni eszét, s e fajta kockázatot nem óhajtja vállalni. Összeszedve minden akaratát, hunyja le szemeit, torkát erősen megköszörüli, majd felvéve egy határozott tekintetet engedi szabadjára mélyen reszelős hangját. 

- Louis, ez nem-

- Kérlek, apuci. Könyörgöm csak egy csókot kérek, nem többet.

Szája sírásra görbült, a kék szemek könnytől kezdtek csillogni, de nem a szomorúság miatt. Sóvárgása a másik ajkai után fájdalomba terelődtek át, úgy érezte; ha nem kaphatja, nem ízlelheti meg azokat a cseresznye színű csodákat, szíve rögvest ketté szakad a hiánytól és a visszautasítástól. Harry sem volt ostoba, látta mily' küzdelem játszódik le Louisban, azt pedig végképp nem szerette volna, ha egyetlen kincse miatta itatná majd az egereket keserű könnyeivel. Tenyerét hamar a kipirult arcbőrre simította, még ujjperceivel körkörös mozgást gyakorolt élein nyugtatásképp. 

- Ne sírj szépségem és ne gondold azt, hogy én nem szeretném. Egyszerűen csak félek, nem leszek képes megállni ennyinél.- duruzsolta lágy csengéssel fülébe, minek környékét már apró csókokkal kezdte elhalmozni, végig menvén egészen a szája széléig, hol megállt és kíváncsian kezdte fürkészni zöldjével a bágyadt, vizes kékeket.

- Bízok benned apuci, tudom, hogy sosem bántanál engem vagy tennél olyat, ami nekem fájhat.- válasza közben egy szende mosoly került arcára, érezte már a nyereség ízét szájában, hol nem sokára már ízlelheti is a másik ismeretlen aromáját. 

- Édesem..

Suttogó válasza, mint e gyönyörrel teli becenevet hangoztatja a másik felé, megpecsételt mindent. Louis kérése beteljesülni látszott, amint a borostyán íriszeket kémlelte, mik egyre csak közeledtek felé, ám hamar el is tűntek szemei előtt, mihelyst a sötétségbe űzte a saját tükreit és türelmesen várta az ismeretlen tapintású, puha párnákat. A forró lehelet apró táncot járt bőrén, légvétele egy pillanatra megremegett a kellemes érzéstől, ám gyomrában csak akkor keletkezett igazán nagy kavalkád az érzések határain, amint megkapta élete első csókját. Harry mit sem volt tolakodó, lágy puszikkal hintette be első sort az oly' fényes ajkakat, hisz nem akart semmit sem elsietni, főleg nem e ily' számára becses ajándékot. Mosolyra késztette Louis mostani szendesége, amint arca pírban úszva, szemei lesütve mutatkoznak felé, míg egy kissé csücsörítve várja a következő, gyengéd kicsiny gesztusokat. Ám a göndör meglepi őt, egy szenvedéllyel teli csókba vonja már Louist, ki készségesen bújik még jobban a másikhoz, ha az lehetséges. Ügyetlenül, mégis minden tudását,- miket romantikus filmek nézéséből szerzett -, beleadva igyekszik tempót tartani a másik isteni ajkaival, miket úgy ízlel, akár egy aromával ízesített édes nyalókát. Belátja, feltevése hát igaznak bizonyul, apucija íze valóban a húsos és édes cseresznyéjéhez hasonlít, míg a zöldszemű nem érez mást, csak az áfonya zamatos szaftját, mi az Ő hercegnője párnácskáira szökött. 

Harry kezei szabadon mozognak fel-le a kis termetű háton, még több ingert elérve, s még inkább éreztetve a másikkal a gyengédség fokát. Louis kellően ellazult már, hagyja, hogy irányítsák, ugyanakkor a hasában lévő pillangók táncra kelnek, bizsergetve őt belül, elfelejtetve vele a múltban lévő feszültséget, mi bőre alá bújt egykor. 

Percek múlása veszi kezdetét, nem fontos számunkra az idő, lelkükben a kiteljesedés útja megnyílt, hiába e kissé hanyag helyszín, nekik csak a másik verő szíve fontos, mik összhangba dobbannak meg, minden elcsent pihe csóknál. 

Louis arca, ha lehet, még vörösebb, kékjei úgy csillognak a boldogság szikrájától, akár az érintetlen gyémántok, még dús párnái megduzzadtak az intenzív csókcsatától, s úgy fénylenek a lámpa tompa fényében, akár a harmatos gyöngycseppek az árva levél vonalain. Harry vágyakozva figyeli a szeme elé kerülő csodás arcot, memóriájába rejti a látványt, hiszen ily' gyönyör teremtést ritkán lát az ember, mi csak is az övé. Birtoklási vágya még nagyobb lett, senkinek sem hagyná, hogy e mámorító ízt bárki más érezhesse, akárcsak a bordák közé szorult piciny szív heves ritmusát, miközben elrepítő őt egy másik világba, pusztán ártatlan csókjával. 

- Csodálatos vagy, szépségem..- bókja mély tónusban cseng, míg tenyerébe borul a kifáradt arc, úgy bújva hozzá akár egy ártatlan kiscica. 

- Köszönöm életem első csókját, Harry. Szebb nem is lehetett volna..- suttogja, halvány mimikát villant meg, ezzel elolvasztva még jobban a másik szívét. 

- Én köszönöm, hogy nekem ajándékoztad, kis tündér. Sosem élnék vissza e tiszta gesztusoddal.

Finom csók csattan még utoljára Louis selymes kézfején, mire mindkettőjük torkából lágy kacaj szakad fel más-más okból, titkos érzelmükkel vegyülve. 

- Azt hiszem jobb lesz, ha most haza viszlek.

A zöld szeműt mit sem érdekelte, hogy jelenleg épp a pályaszélén kellene állni, s oktatnia egy fiatalabb generációt; számára Louis szeretete és épségbe merően fontosabb volt. A törékeny testet ölébe kapja, míg a másik csámcsog párat, szemeit bágyadtan vezeti végig a folyosón, miközben fejét az erős mellkashoz dönti, beszívva a tulajdon személynek kábító aromáját. A fiatalabbik nem észlel sok mindent a világból, teste és agya kimerült, túl sok volt neki a mai nap, s nem dereng neki több, csak a finom bőrhuzatú ülés, amint belesüpped súlya és az autó halk morgása. 

___________

Halk neszelés üti meg fülét, mintha valaki a nevén szólítgatja, még bőre felületét melegség árasztja el, minek hatása bódításra hajazna, ha a mély dallam nem szökne folytonosan hallójárata szorításába. Laposakat kezd pislogni, pupillája még nem áll készen a fény erejére, fájdalmasan csukja le szemhéját, időt hagyva magának. A nyitó-záró mozdulatok árán hamar megszokja szeme a külvilág hatásait, szeme elé az ismerős utca tárul, házuk látványával összesítve. Agyában a kerekek kattognak, nem emlékszik, miként is jutott el idáig és hogy hol is van pontosan, legalábbis mindaddig, még látókörébe nem kerül a már oly' jól ismert szempár, s mellé a puha, hosszú tincsek, mik a gödröcskés mosolynak adnak keretet. Arca hamar kivirul, széles mosolyra szalad szája, boldogság önti el lelkét, hisz ébredése után a hűen szeretet személyt pillanthatja meg, kitől ugyanakkor el kell most búcsúznia. 

Gyengéd érintések suhogása terjeng az autó belsejében, lágy puszik csattanása a selymes bőrön, mit Harry készségesen ízlel meg újból és újból, Louist ezzel halk nevetésre késztetve. 

- Harry, ez csikis!- próbálja kezeivel védeni magát, míg az erősebb test áthajolva a másik ülésből nem hagy neki menekülési utat. 

- Bocsáss meg drága, de nem tudok betelni veled..- szintén szeretet felhővel halmozza el, majd ajkára is lehel egyet búcsú gyanánt, szívbe markoló fájdalommal. 

Louis szeme könnyes lesz, mindkettőjük érzi már a hiányt, mi felüti majd fejét a másik nélkül, ugyanakkor jól tudják; erősnek kell maradniuk. 

Egy utolsó érzelmes csók, s a jövőben való biztosítás arra, hogy találkozni fognak a randi meghívás lefixálását követően. Ölelésbe vonják egymást, nem sietnek el semmit hű ígéretükhöz kapcsán, ám a kék szemű egy puszit nyom még a markáns arca, s egy 'Szia' kíséretében pattan ki a járműből és igyekszik befelé a háza biztonságába. 

Szégyenlős mimika leli helyét vonásai között, míg testét az ajtónak neki döntve csúszik le végig a padló kemény felületéig. Életet adó szerve hevesen ver mellkasa rejtekében, telefonját elővéve zsebéből lép a már jól ismert chat-fejre, feljegyezve mellé a következő eseményt, mit már csak pár nap választ el:

Újra láthatlak.

______________

Sziasztok! 

Páran talán tudjátok mi történt a héten, ezt azonban nem szeretném bővebben részletezni. 

Aki esetleg követte/olvasta Mona_62, talán feltűnt, hogy eltűnt, ugyanis az oldalát letiltották, ezzel pedig elveszett az összes csodálatos műve. Ő ugyanakkor nem adta fel, s indított egy új profilt Mona_69  néven, s így visszatudtok hozzá találni, hisz igen is megérdemli a figyelmet nagyszerű alkotásaival együtt, akárcsak Letti34     , ki ugyan szünetre szánta jelenleg profilját, ettől függetlenül érdemes betekintetni költői könyvei közzé, hiszen olyan írókat támogassunk, akikben van is lehetőség és ámulatba ejtő tehetség, nem pedig azokat akik minősíthetetlen szennyeket írnak.

És mielőtt bárki is ujjal mutogatna, tisztázni szeretném, hogy egyikük sem kérte tőlem azt, hogy említsem meg a könyvem keretén belül, önszántamból döntöttem így.

Legyen csodálatos napotok, guys!❤