Harry gyors mozdulatokkal teszi rendbe magát, hiszen előbb átélt orgazmusa eléggé összemocskolta, nem utolsó sorban pedig ki is merítette. Hallotta, amint telefonja éles hangja jelez; üzenete érkezett. Tudta jól kitől jött, ám a zuhany most sokkal kelőbb volt számára, testét kimerítette az edzés is, nem csak a kis angyallal átélt huncutkodás. Immáron mezítelenül lép be a kabinba, talpát a hideg fémre helyezi, így kezdi magára engedi a forró, tisztító vizet, mi talán tán lemossa mocskát és a tudatot, miszerint; mohóságra nevelt valakit. Halkan dúdol el dalt, tincseit nedvesség lepi el, még ajkaira mosoly szökik, akaratlanul is a jövőre gondol, s elképzeli, miként teszi majd egyszer magáévá Louist e tus alatt. Teste talán ismét reagálna, ha nem lenne kellően már fáradt, csak fantáziája indul be és ragadja meg a lényeget. Édesnek gondolta a másik első kérését, egyből meg is kereste az egyik legjobb fotóját és küldte el neki, kívánságát teljesítve, legalább is az egyiket. A másikra még várni kellett, nem tekintette még meg, hiába is volt oly' kíváncsi természet, a tisztaság utáni sóvárgás most jobban hatott rá. Nem áramlik több víz a tusfejből, csak a bőrén maradt kósza cseppek száguldoznak rajta, de azokat is hamar felitatja selymes anyagú darabjával. Lustán ölt magára egy boxert és egy pólót, így botorkál el az ágyig és huppan a finom, tiszta párnák közzé. Markába fogja eddig éjjeli szekrényén heverő telefonját, percek teltek már el azóta, hogy szerelme mondatba foglalta utolsó kívánságát, de remélte nem várakoztatta meg nagyon és türelme megmaradt. Ujjperceit finoman nyomja a képernyőre, megnyitja hát az érkezett üzenetet, azonban nem erre számított. Szemeivel issza a sorokat, többször is átfuttatja smaragdjait a szavakon, biztos e az, amit lát vagy épp csak hallucinál? Mélyen mindig is erre vágyott, ám félt, nem lépett eddig, türelmessége a kék szeműnek elfogyott, kimondta, mit ki akart, s amire úgy vágyott; látni akarta már az Ő apuciját. Harry nagyot nyel, megrázza fejét, míg válaszán gondolkodik, érzései ugyan azok, még ha kimondatlanok is, de szintén szeretné már látni angyalkáját.  

Fejében minden apró részletet már elképzel, hogyan is fog telni első randijuk, s ugyan régen tudják mi hol van a másikon, azon este csak egy szerelmes csók fog elcsattanni a kapualjban, vagy talán a tó partján.  

De még Ő tervez, a sors végez, e csalfa tény, csúnya gúnyt akar belőlük űzni, áthúzva elképzeléseiket. 

Harry Styles: Én is szeretnék már veled találkozni, Lou.

Harry Styles: Mit szólnál ahhoz, ha elvinnélek egy randira?

Harry Styles: De természetesen csak akkor, ha neked is jó és el is fogadod ajánlatom.;) 

Louis Tomlinson: IGEN! IGEN! IGEN!

Louis Tomlinson: Ezerszer is igen a válaszom. Örömmel megyek el veled randizni, Harry. 

Az idősebbik mosolya még szélesebb lesz, izgatottan zakatol szíve, a boldogság léte járja át, miközben megbeszélik a részleteket; hol is találkozzanak. Harry azonban nem hülye, meglepetést szeretne okozni kiválasztottjának, - ha nevezheti így, - s alig várja, hogy láthassa csillogni élőben is azokat a kék szemeket, mikbe mérhetetlenül beleszeretett, akárcsak tulajdonosába. Megegyeztek hát egy napban, e megtisztelő eseményt a Szombat hordhatja nyakán majd, még a Göndör felveszi Louist a város egyik kisebb plázája előtt. Louis ugyan tartott attól, hogy édesanyja nem örülne a találkájának, főleg úgy, hogy a másik idősebb is, nem mellesleg a titkot még mindig mélyen őrzi ajkai szorítása között, félve a reakcióktól. 

Egy 'Jó éjt' mondattal, - becézgetést mellé társítva persze -, köszönnek el egymástól és már szívecske és csókos emojival kísérelve, fejezik be az az napi csevejt, s merülnek el mindketten az álmok tengerének habjai között.   

*

- Hú, de ki vagy virulva, haver! Talán sikerült végre nem csak a neten keresztül megdugnod a kis Törpillát?- Liam önelégült arccal kérdezte ezt a Göndörtől, kivel épp a szokásos kávédélutánjukat tartották, mielőtt még elkezdődne az edzés. 

Harry kimért mozdulattal teszi le kávéscsészéjét és telefonját egyaránt az asztalra, kezeit összefonja maga előtt, lábait is hasonlóképp helyezi el, s kényelmesen dől hátra a párnás támlájú székben. Szemöldökét bosszúsan megemeli, továbbra sem tetszik neki a hangsúly, amivel barátja szólítja meg őt és, ha nem lennének ilyen jó viszonyba, bizony pár taslit már kiosztott volna neki nevelésképp. 

- Tudod, Payne tény, hogy a farkam is hajt, hisz mi tagadás, szívesen döngölném már bele végre a matracba, de ez most más.- kezével aprókat gesztikulál, szemeit lesüti, míg ajkai közül egy fáradt sóhaj szökik ki. 

- Na álljuk meg egy pillanatra..- előrébb dől a barna hajú, úgy vizsgálja barátja vonásait, mintha minimum a pestis jeleit keresné rajta, ám mikor leesik neki a tantusz, tenyere erővel csattan az üveg asztalon.- Ne mond, hogy a nagy és elérhetetlen Harry Styles szerelmes lett egy kisfiúba? 

- Tizenhét évesen már nem kisfiú..

- Látom megragadtad a lényeget..- szemet forgat, testsúlyát mit eddig felemelt a hirtelenségben, most visszanyomja a székre.- Ne értsd félre, örülök, hogy így alakult. Louis rendes fiúnak néz ki és te is megérdemled végre a boldogságot. Örülök nektek.- elmosolyodik, valóban örül legjobb barátja boldogságának, hisz legalább már kettőjük közül az egyik érettebb lett.

- Igen, ő valóban csodálatos. Nem láttam még nála szebb teremtést..- bágyadt mimika telepszik arcára, agyát kezdik ellepni a rózsaszín felhők, s nem tudná magát mihez hasonlítani, csak is egy szerelmes tinilányhoz, mire talán hányhatnéka is lesz kicsit magától. 

- Elég lesz a nyálból, még a végén engem is megfertőzöl a baromságoddal.- kezdi kezével a levegőt legyezni, mintha csak a láthatatlan vattapamacsokat terelné el.- És, mikor lesz az első randitok? 

- Ha minden igaz, szombaton. 

- Gondolom a fejedben már mindent elterveztél.- támasztotta meg állát tenyérén, így engedett ki egy halk kacajt ajkai közül.

- Ahogy mondod. Ő a legjobbat érdemli és én megadom neki, bármibe is kerüljön.- hangja komoly, akárcsak kijelentése, elszánta magát és ezek után már nincs visszaút, csak az egyenes cél lebeg szeme előtt, mi Louis szíve. 

- Nos, akkor hamar vásárolj be óvszerből és síkosítóból..- hallatja poénosnak szánt megjegyzését, mire a zöldszemű csak megforgatja látószerveit. Persze azt már nem tette hozzá, hogy titokban már rég, egy egész raktárnyi cucc lappang szekrénye mélységébe, hisz ő előre gondolkodott. 

Maradék fekete löttyüket hamar elfogyasztják, további csevejt követően, majd befejezve mindezt indulnak meg a saját csapatukhoz, hisz hamarosan újból edzősködhetnek. Ám Harry fejébe villámként hasít a tudat, miszerint; nem kérdezte meg mi is lett a sorsa Louis bántójának, kinek ügyét Liam kezébe adta, hiszen megígérte az Ő babájának,- nem fog semmi rosszba belekeveredni.  

- El is felejtettem megkérdezni, hogy mit csináltál végül azzal a Zayn gyerekkel?- megtorpan, barátja kissé már előrébb jár, de a kérdés hallatán ő is megálljt parancsol magának és fordul vissza.

- Erre a válasz igazán egyszerű..- szólal meg kifejezéstelen arccal, majd vállát hanyagul rántja meg, amint kiejti a következő szót száján.- Megdugtam. 

- Te nem vagy normális..- rivall rá.- Könyörgöm mond, hogy nem erőszakoltad meg.- dörzsöli meg idegesen orrnyergét. 

- Ne nézz már ekkora fasznak! Belegyezéssel nem erőszak, s ha nagyon tudni akarod, nem kellett sokat győzködnöm, hogy alám feküdjön azzal a formás és kerek seggével, miközben kiderítettem pár, számodra talán fontos infót is..- kezdeti haragja elszáll, amit az ok nélküli vádolás eredményezett, csalfa mosoly bujkál szája szegletén, hiszen egy igen nagy titokra derült fény, mit készségesen csiripelt el neki a fiatal srác azon az éjszakán.

- Mi lenne az? 

- Nos, úgy néz ki akadt egy vetélytársad. Ugyanis a srác, fülig bele van zúgva a Te hercegnődbe, persze ezt még magának se akarja igazán bevallani.

Harry keze ökölbe szorul, mihelyst felfogja a szavakat és értelmezi azokat; valaki szemet vetett az Ő tulajdonára. A sárga szemű szörny hamar utat talál szívében, testét elönti a méreg és a birtoklási kényszer, s a vágy, hogy megjelölhesse Louis minden porcikáját. Páran elsétálnak mellettük, az ijesztő aurától még ők is megtorpannak és sietve iszkolnak el onnan, még a Göndör szemei már dühtől izzanak. 

- Hé, nyugi haver. Ezt az előtt mondta, mielőtt megtudta volna, milyen varázslattal is bír a farkam. Biztos vagyok benne, hogy azután már a nevét elfelejtette.- ütögeti meg nyugtatólag barátja vállát, ki ezáltal képes visszatérni a józan gondolkodás útjára. 

- Ajánlom, hogy igazad legyen és, hogy a farkad amnéziát okozott nála ilyen téren, mert ha nem, esküszöm nem állok jót magamért..- engedi ki tüdeje szorításából az eddig bent tartott levegőt, éles mondandója által. 

- Nyugi van, apuci..- nevet fel társa, mire neki is kiszökik egy kacaj ajkai fogságából, s ilyenkor ad hálát, hogy ilyen barátot adott a sors maga mellé. 

Kissé frusztráltan indul a pályáról, hol már tanítványai izgatottan várják. Séta közben telefonját nyomkodja, csalódottan veszi tudomásul, hogy az Ő angyalkája még mindig nem jelentkezett, pedig már jócskán vége az iskolának, s ez egy csöppet még ingerültebbé teszi őt, minek okán figyelmetlenségét követően ütközik bele valakibe. Az illető hangosan puffan a földön, felszisszen a fájdalomra, még Harry kezéből kirepül készüléke és a földön landol a por apró szemcséi között. Száját szidásra nyitná, ugyan a másik nem láthatja szikrákat szóró tekintetét, hiszen a magára öltött napszemüveg mindent eltakar. 

Ám az izzó tekintet hamar lágyságba borul, mihelyst meglátja a világ legszebb kék színét és annak tulajdonosát, ki a Louis nevet viseli magán.