A göndör sosem volt az a személy, ki a korán kelés híve volt. Mindent szeretett a maga ütemében elintézni és ez ma sem volt másképp. Teljes mértékben önálló volt, nem támaszkodott senkire sem, bár nem is nagyon lett volna kire testvérén és édesanyján kívül, kik jelenleg több kilométerre vannak tőle. Már középiskolás korában elhatározta, hogy neki bizony senki sem fog parancsolgatni, s mihelyt lehetősége lesz, egyetemre megy és a saját maga ura lesz. S így is lett, Harry Styles már az utolsó évét nyomta le a felsőfokú oktatás falai között, mint sportszakos diák, kinek célja az volt, hogy egy nap edző lehessen. Ám álma hamarabb beteljesült, mint gondolta volna, amikor egy nap az egyik régi edzője elé állt azzal, hogy nyugdíjba vonul és kéne valaki a helyére, ki biztos lábakon áll tudás és tehetség szempontjából is. Harry számára itt már nem volt több kérdés, szó nélkül fogadta el a neki felkínált posztot és ezzel az álmában megfogalmazódott munkát. Persze nem volt egyszerű dolga, néha maga is kicsúszott az időből, hiszen ideje be volt osztva az iskola és a munkája között, mégsem bánta meg döntését a hetek múlásával sem, hisz azt csinálhatta, amit mindig is szeretett volna, nem mellesleg nem sok ember dicsekedhetett el ilyen fiatalon, e fajta tapasztalattal a kezében. Szerette a focit, édesapjával anno sokat játszottak a hátsó kertben, míg végül egy nap már belépett egy csapatba is és nem kellett sok, hogy a tehetséggel teli fiúra nagyobb szemek is felfigyeljenek, ösztöndíjjal a markukban. 

Most is épp nem régiben vett autójában ülve igyekszik a hamarosan kezdődő edzésre, mikor telefonja éles hangja jelezi; üzenete érkezett. Sosem telefonozik vezetés közben, nem akarja sem a saját, sem más testi épségét ilyen felelőtlen tettel megkockáztatni, így vár, még meg nem érkezik a pályához és le nem parkol végleg járművével. Kíváncsian kapja kezei közé a készüléket, arcára hamar hatalmas mosoly terül, amint meglátja a nevet a képernyőjén: Louis Tomlinson. 

A fiú, aki egy perc alatt képes az őrület határára sodorni, s olyan vágyat gerjeszt benne, mit eddig másnál még soha nem tapasztalt. Mi tagadás, volt néhány partnerje már az évek során, ám egyik se ért fel a kék szemű csodához, kit az egyik tanítványa direkt posztolt képén látott meg. Az volt az a pillanat, mikor a zöldszemű gondolkodás nélkül cselekedett és döntötte el magában, hogy bármi áron is, de az övé lesz az angyalka. Tetszett az ártatlansága, mi a napok folyamán hirtelen a semmivé foszlott és olyan arcát mutatta meg, mi az idősebbet csak még jobban begerjesztette, s nem volt messze attól, hogy a munkahelyre menés helyett megkeresse az ő kis tüneményét és magáévá tegye. Természetesen sosem okozna fájdalmat a másiknak, de ettől eltekintve, ha oda kerülne a sor, biztos nem kártyázni kezdenének, esetleg csak akkor, ha vetkőzős pókerról lenne szó. 

Merengéséből az ablakán való kopogás szakította ki, mire oda kapva tekintetét megpillantotta legjobb barátja önelégült arcát és eresztette lejjebb az ablakot. 

- Jó reggelt, Mr. Pontosság.- köszönti incselkedve a barna hajú fiú, közben szemével egy kacsintást is megejt.

- Délután van, Liam..- mondja szemét megforgatva, majd egy legyintéssel arrébb tessékelve a másikat szál ki az ülésből és lép ki a friss levegőre, gondosan bezárva maga után az autót. 

- Olyan ünnep rontó vagy néha..- horkant fel válaszadás közben, lábaikkal célirányosan kezdenek haladni az irodák és az öltözők felé. 

Semmitmondó csevejt folytatnak egymással, még becsekkolnak a mai napra, kezükbe szorítva az aznapi csapat névsorát. Tudni illik, Liam is szintén edző, bár ő a fiatalabb korosztályt fogadta szárnyai alá, mikor is úgy hozta a sors, hogy ott kellett hagyni az egyetemet. Harry támogató volt vele, bármi is történt, mindig számíthattak egymásra. Ez egy megszakíthatatlan barátság volt már köztük, egészen attól a naptól kezdve, mikor egyszer Harry a középsuli első napján fejbe rúgta őt a labdával, ezzel okozva a barna szeműnek egy kisebb agyrázkódást. Liam azóta is felemlegeti azt a napot, miszerint; csak agya kevésbé jól funkcionálásának köszönheti, hogy szóba állt akkor vele. 

Fél órájuk volt még, mielőtt a náluk alig fiatalabb korosztályok megérkeznek az újabb edzésre, így még idejük engedte, hogy lecsurgassanak torkukon egy kávét. 

- Még mindig beszélgetsz azzal tüneményes kék szeművel?- tette fel a kérdést, miközben lábait keresztbe vetette és incselkedve vonogatta felfelé szemöldökét. 

A zöldszemű nem tetszően méregette végig vele szemben ülő barátját, aki nagyon is tisztában volt kialakulóban lévő románcával vagy épp játékával, mégsem tolerálta ezt a fajta becézgetést, mit kiszemeltje felé tett. Az ő hercegnőjét csak is Ő becézgetheti, senki más. 

- Örülnék, ha nem szólítanád így, egyenlőre Ő csak is hozzám tartozik.- fonta össze maga előtt karjait.- De amúgy kösz a kérdést, nagyon jól van, épp reggel okozott nekem egy rendíthetetlen orgazmust. Már a gondolatára is keményedek..

- Ne aggódj, nem kell nekem a te törpéd, nem az esetem. Másrészt pedig, túl sok infó, de örülök, hogy van kire verned a farkad. Már azt hittem sosem hálózol be senkit.- nevette el magát, mire a másik csak morogva motyogott el valamit orra alatt. 

- Ha így haladunk, lassan Ő fogja nekem verni, a bal kezem pedig mehet egy jó hosszú szabadságra..- tette még hozzá, ám meg sem várva a másik válaszát állt fel és egy intést megejtve indult meg az öltözők felé, hol már néhány ember lézengett. 

A felismerés hirtelen csapta arcon, elfelejtett egy fontos dolgot; nem válaszolt a tündérkének. Mielőtt belemélyedt volna munkába, egyetlen szót írt válaszként, miről azt gondolta, sosem fog ajkai közé szökni vagy ez esetbe az ujjai közé.

Harry Styles: Én is szeretlek, Hercegnőm.

Sok ember vallott már szerelmet neki, lányok s fiúk egyaránt, Ő mégsem viszonozta egyiket sem, szíve sosem akart más ritmusba dobogni senki iránt, addig a napig, még nem látta a kék szemű fiúcskát, kit gyönyörűnek talált. Levakarhatatlan vigyorral az arcán indult neki edzést tartani, tanítványai már türelmetlenül várakoztak a gyepen és vártak rá. Nem szaporította a szót, egyenesen adta ki a bemelegítés feladatait, szemébe egy szőke üstök szökött, kinek tulajdonosát egyből felismerte: Ő Louis barátja, ki aznap kiposztolta azt a fényképet. Hálás lehetett neki ezért a cselekedetéért, biztos volt benne, egy nap megfogja neki köszönni. 

Hangszálai igen elfáradtak a nap végére, hála a sok kiabálásnak a távok és a néhány idióta, lázadó tinédzsernek, kik fent hordva orrukat mutatják meg erejüket. Fáradtan huppant be a nap végén ismét ülésébe, alig várta, hogy haza érhessen és megejthessen egy kellemes zuhanyt. Memóriájából nem törlődött ki a számára fontos személy neve, így a Louis-val váltott üzenetek felé irányult figyelme, hol már várt rá néhány olvasatlan sor. 

Louis Tomlinson, 15:41 : Harry, hatalmas baj van..

Louis Tomlinson, 15:43 : Nagyon fáj mindenem, nem bírok mozdulni..

Louis Tomlinson, 15:45 : Megint bántott, pedig én nem csináltam semmit.... 

A zöldszemű alig hitt szemének, egyszerre félt és lett ideges. Nem értette e rövid szavakat, de leszűrte a lényeget; valaki bántotta azt, ami az övé. Dühtől fortyogott, többet akart tudni, s bármi áron megakarta találni az elkövetőt, ki ezt tette Louval. Az óra már este hat felé igyekezett, reménykedett benne, hogy nem késett el semmivel.

Harry Styles: Ne ijessz meg így, szépségem.

Harry Styles: Mi történt veled? Hol vagy most? Azonnal érted megyek! 

Louis Tomlinson: Anya értem jött, a kórházban voltunk, már itthon pihenek.

Louis Tomlinson: Ne aggódj apuci, jól leszek, csak néhány zúzódással lettem gazdagabb..:) 

Harry Styles: Ki tette ezt veled?

Louis Tomlinson: Csak az egyik nagymenő srác a sulinkból, máskor is volt már rá példa, hogy kinézett magának és a végeredmény.. hát, nem lett a legszebb. 

Harry Styles: Mi a neve?

Louis Tomlinson: Nem hiszem, hogy fontos..

Harry Styles: Elfelejtesz valamit, Louis. Te az enyém vagy és senki sem érhet hozzád.

Harry Styles: Úgyhogy kibaszottul kérem annak a srácnak a nevét, aki ezt tette veled!

Harry Styles: Ne akard, hogy megismétlődjön a múltkori eset..

Louis Tomlinson:... Zayn Malik.

Louis Tomlinson: De kérlek, ne keverd magad miattam bajba.:( 

Harry Styles: Csak annyit teszek, ameddig a kezem elér. Okosabb a Te apucid, mint ahogy azt gondolod.;) 

Louis Tomlinson: Nem voltak kételyeim efelől. Köszönöm, hogy itt vagy nekem és vigyázol rám! <3

Harry Styles: Nincs mit megköszönnöd, Louis. Ez a minimum, amit tehetek érted. Egyenlőre..;)

Harry Styles: Te csak pihenj, s ha lehet ne erőltesd meg magad. Inkább csak mesélj, mi jót csinál az én édesem?

Louis Tomlinson: A te hercegnőd épp gyümölcsöt töm magába, mert anyukája szerint szüksége van rá. 

Harry Styles: És milyen helyesen mondja. Remélem banánt falatozol.;)

Louis Tomlinson: Haha, nem talált.:P

Louis Tomlinson: De a narancsból is ki lehet hozni bármit..;)

Harry Styles: Miben mesterkedsz, Lou? 

Nyugodtság lengte egy kissé körül mostanra, hogy tudta, ki is az eddig ismeretlen személy. A neve ismerős volt, valahol már hallotta, mindenesetre barátja segítségét fogja kérni az eset kapcsán és elégtételt fog követelni. Senki sem packázhat az Ő Hercegnőjével. 

Harry egyetlen kérdése már csak az volt maga felé: Mégis, hogy lehet erotikus egy narancs? 

______________

Figyelem, guys!

Egy fontos infót szeretnék közölni, mit a profilomra ugyan már kiírtam, de itt is megteszem, mert why not?💁

Szóval, a mai nappal hivatalosan is megnyílt közös profilunk Letti34 rendezőtársammal és ugyan ezen a napon kikerült közös alkotásunk Prológusa, mit StylinPORN Company néven találtok meg!👼

Profilunk neve: Letorine_Stylinson

Reméljük örömmel olvassátok majd a kezeink által megalkotott huncutságokat!😏🌈 Illetve köszönjük, ha időt szánsz ránk!❤

Luv ya, guys és legyen csodás napotok!💕