Bámultak minket végig míg termünkbe nem értünk, aztán is, de valahogy Yeosang-nak sikerült elterelnie, egy kicsit, figyelmem. Egész jól indult így a nap. Az első óránk is, főleg hogy az adott óra elmaradt, helyette jött az ofő. Meglepődött jelenlétemen, ám nem firtatta túl sokáig a dolgot. Beszélgetős órát tartott nekünk. Egy olyat melyben elhangzott a közelgő bál és a kirándulásunk is. Utóbbiról esett több szó, hisz nagyon úgy tűnt az közelebb lesz. Aztán kiderült az is, véletlenül persze, hogy kedves barátomnak eszébe se jutott elmenni a kirándulásra.
- De most miért? - nem értettem vele egyet még mindig, hisz hamar rájöttem, hogy miattam nem akart menni - Nagyfiú vagyok már, ellettem volna egyedül is.
- Mert csak. - morcoskodott ami aranyossá tette - Amúgyis most már mindegy.
- Dehogy mindegy. - amúgy éppen a büfében voltunk és vártunk sorunkra. Jobbára én csak azért voltam jelen mert Yeosang szerint kell valamiféle energiát gyűjtenünk az utolsó két órára ami tesi lesz, összevonva egy másik osztállyal. - Semmi kedvem, tudod, de mégis igent mondok arra a hülye kirándulásra. Muszáj rendbe jönnöm, hogy viszonozni tudjam azt a sokmindent amit értem tettél.
- Komolyan? - azt hiszem Yeosang-ban csak egy dolog ragadt meg jobban.
- Komolyan. - idegesít ahogy érzem bámulnak, ahogy valószínűleg undorodva teszik mindezt.
- Akkor ennek örömére délután elmegyünk sütizni, vagy fagyizni. Jó? - csak bólintottam, nem akartam elrontani az örömét.
Nemsokára sorra is kerültünk.
Két szendviccsel meg két üveg vízzel később már a tesi terem, jobban mondva az öltöző felé tartottunk. Mikor aztán elértük bementünk és.. Nos azt hiszem ott lettem sokkolva. Először is azért mert a két öltöző egybe volt nyitva így az összevont osztály szinte együtt öltözött, másodszor meg abban a pillanatban esett le hogy nekem bizony nincs tesi cuccom mikor drága barátom vetkőzni kezdett. Akkor volt az, hogy kb kimenekültem az öltözőből. Mentegetőzni akartam a tanár előtt, de nem kellett. Egész kedves volt a máskor totál kíméletlen ember. Nem kaptam egyest és még tesiznem se kellett. Leülhettem a padok egyikére, mint néhány felmentés alatt álló lány.
- Oh.. Azt hittem nem leszel itt. - Yeosang egyből hozzám jött amint a terembe ért.
- Bocs, de túl fullasztó volt már odabent. - ami részben igaz is volt.
- De rendben vagy?
- Igen. De menj mielőtt a diktátor rád száll. - egy kis ölelés után ment is barátom.
A tanár tényleg egy diktátor amúgy. Kezdésnek megfuttatta az összevont osztályt, aztán pihenőt se hagyva a diákoknak a fiúkat kosarazni küldte míg a lányokat a szertár rendbetételére. Természetesen én maradtam ahol voltam. Így aztán szemtanúja lehettem egy jó kosármeccsnek, mely egyszerre volt komolytalan és tét nélküli meg egészen vérre menően kegyetlen. Igrn, kegyetlen mert néha én rezdültem meg mikor nagyokat estek a játékosok. A komolytalan rész akkor jött mikor a tanár az első óra végén szabadfoglalkozást engedélyezett mely a második órára is átnyúlt.
Na, ezekben a percekben mosolyodtam el néha kicsit én is. Főleg mert Yeosang folyton pirult amiatt amit Mingi leművelt. Azt a tökfejet semmi sem érdekelte csak hogy lenyűgözze barátomat.
Aztán ott volt Yunho meg Hongjoong. Ők egymást gyepálták, ha meg nem akkor kergetőztek a többiekkel mint a nagyranőtt ovisok. Viccesek voltak. Egész addig míg Yunho le nem kapta a pólóját és azzal kezdte ütlegelni az előle menekülőt. Na, én ott ragadtam le ahol megláttam Yunho-t felső nélkül. Tagadhatatlanul zavarba hozott a látvány. Az már csak hab volt a tortán, hogy mikor megunta a futkározást odajött hozzám, ledobta ölembe a pólóját, majd elvette vizem és ivott belőle.
- Te paraszt! - kapott egy nagyot a hátára San-tól. De lehet más volt, pl Wooyoung mert ő is a közelben volt és gyanúsan mosolygott. - Meghalsz. - kezembe nyomta az üveget és a szerinte ludas egyén után futott.
- Mondd csak jól ismered? - egy háromtagú lánycsapat gyűlt hirtelen körém. Megijesztettek picit.
- Nem mondanám. - csak az igazat mondtam de úgy tűnik nem hitték el.
- Hm, pedig nekem úgy tűnt ez másképp van. - a szőke fura volt.
- Igen, hiszen miért tenné amit tesz. - a fekete hajú is kissé gyanús lett.
- Adok neked egy tanácsot. - közelebb hajolt a piros hajú, azt hiszem Lisa a neve - Szállj le Yunho-ról ha jót akarsz.
- Miért is tenném? - ő egy lány, csak egy lány, miért kellene félnem?
- Mert ő az enyém. - meglökte vállam, de én igyekeztem fel se venni.
- Nem hinném. - nem szoktam leállni ilyen értelmetlen vitákra, de most valahogy nem tudtam mást tenni. Mondhatom szép egy nap újra ebben a nyamvadt suliban.
- Gond van csajok? - az emlegetett szamár meg is jelent.
- Oh.. Yungo, dehogy, semmi baj. - szabadkozott a vöröske - Igaz Seomghwa?
- Jah. - felkeltem, hogy közben menekülőutat kerestem - Lisa épp azt ecsetelte mennyire az övé vagy. - beégettem a csajt, de így járt - Ha nem haragszotok most dolgom van. - ott is hagytam őket. Kisiettem a teremből ami után utam a mosdók felé vezetett. Amint beértem egyből arcot mostam s akkor vettem csak észre hogy remegek. Ostoba lányok! Mégis miért kell nekik képzelegni? Nem tudom miből szűrték le, hogy nekem közöm lenne Yunho-hoz. Teljes képtelenség, hogy bármi közöm lehetne hozzá. De... De mégis gondolok rá amit nem értek miért van.
- Ah, végre megvagy. - ijedten ugrok egyet a hirtelen jövő hangra mely pont ahhoz tartozik akit nem vártam volna - Hé, jól vagy? - közelebb is jött, sőt, meg is érintette arcom.
- Jól... Jól vagyok. - húzódtam el tőle, erre ő olyan ... kicsit mintha csalódottá vált volna.
- Biztos? Elég sápadtnak tűnsz? Mostál arcot? - bólintottam neki mire ő felsóhajtott - Nem tudom mit hiszel, de semmi közöm a csajokhoz, főleg nem Lisa-hoz.
- Ez a te dolgod. - néztem félre - Nem tartozol magyarázattal nekem.
- Hát, mondhatjuk úgy hogy de, igen. - államnál fogva fordította vissza fejem s így éppen egymás szemeibe néztünk. Szemei, tekintete furcsa mód rabul ejtett engem. Talán ezért nem ellenkeztem, ezért nem löktem el őt mikor közel hajolt és számra puszilt. Sőt, csókolt is volna ha én nem tolom el. - A fenébe is. - mordult fel, aztán meg fejét vállamra tette - Kurvára bejössz nekem. - oldalamon két oldalt fogott meg - Egész könnyűnek tűnt távol tartani magam tőled míg úgy hittétek nem bírjuk a fejeteket. De most már képtelen vagyok visszafogni magam. Egyszerűen nem megy.
- Én ezt nem értem. - inkább csak nem hiszek neki, hiszen eddig is túl furcsán viselkedett. Főleg mióta kijöttem a kórházból.
Szavaim nyomán felemelte fejét vállamról, aztán újra ajkaimra tapadt s csókolt úgy ahogy még sosem, mintha csak reményt akarna adni nekem. És én mit tettem? Titkon hinni szerettem volna neki. Talán ezért hagytam magam, ezért nem toltam el őt újra s talán ezért is viszonoztam csókját.