A King's Cross-on beléptünk a kilenc és háromnegyedik vágyányhoz vezető falon. A rengeteg holmimat egy bevásárlókocsiban tolom. Hát nem tagadom, hogy a muglik megbámúltak. De legalább nem én voltam az egyetlen, aki így festett.

A kapun belépve rengeteg emberrel találtam szemben magam. Szülők a gyerekek százai mellett mondták el még utolsó intő és bíztató szavaikat.
Megszólalt a mozdonyos sípja, ezzel jelezve, hogy ideje felszállni.
A szüleimhez fordultam. Talán félelem csillogott a szememben. Most egy úk, igazi kaland veszi kezdetét. Papó is ragaszkodott hozzá, hogy kikísérjen.
-Legyél jó kicsim! Vigyázz magadra, minden rendben lesz. Gyakran írj majd!-ölelt jó szorosan magához anyu.
-Ígérem minden rendben lesz.-egy bíztató mosolyt küldtem mindenki felé, bár lehet, hogy inkább csak saját magamnak címeztem.
Elköszöntem mindenkitől. Közben megpillantott Tiffet és Johnt. A lány vadúl integetni kezdett.
Még egyszer utoljára Papó felé fordultam.
-Hidd el minden rendben lesz.-mosolygott rám.-Ügyes vagy, megtalálod a helyed! Ja, és itt egy búcsú ajándék. Ha egyedül vagy, csak akkor nyisd ki. Majd mondd neki, hogy "Esküszöm rosszban sántikálok", és ha végeztél egy " Csíny letudva"-vál zárd le. Használd okosan.-kacsintott rám.
A végszóra újból megszólalt a vonat kürtje.

Magabiztos léptekkel indultam el uncsijaim felé. Tudtam, hogy most egy másik élet kezdődik. Egy új világ.

A vonaton mind a hárman egy kabinba ülnünk le. Út közben csatlakozott hozzánk még két fiú és egy lány. Gondolom Tiff és John ismerősei.
-Sziasztok!-köszöntek vidáman.
-Mi az? Már elért titeket a büfés kocsi?-kezdte John.
-Nagyon vicces. Nem.-ekkor rám pillantott a fiú. Először furcsán méregetett, majd odajött hozzám és kezet nyújtott.-Bratt Piree.
-Daisy Roseford.-mosolyogtam rá. Ő is viszonozta egy féloldalas mosollyal.
-Mark Gaile.-jött oda a másik srác is.
-Daisy Roseford.
-Örvendek.-megfogta kezem és egy kézcsókot nyomott rá.
-Mark, hagyjad már! Még el sem kezdtük az évet! És egyből egy zöldfülűre nyomulni?-egy mérges pillantást vetettem unoka testvérem felé.
-Ne is foglalkozz vele!-mondta az ismeretlen lány-Luna Lumi.-nyújtott kezet.
-Daisy Roseford.
-Igen, tudom.-nevetett fel.-És azt is, hogy ennek a kettőnek az uncsija.-mutatott Tiffre és Johnra.
-Igen.-nevettem fel.

Az út bolondosan telt. Sokat nevettünk, míg meg nem érkezett a büfés boszorkány.
-Mit adhatok?-kérdete kedvesen.
-Én egy csokibékát, egy töklevet, és egy mindízű drazsét kérek.-kezdte sorolni Márk.
-Tizenkét galleon drágám. Nektek mit adhatok?-fordúlt felénk.
-Egy mindenízű drazsét kérek.-válaszoltam. A többiek is magkapták az édességeket, amiket kértek. Mind kifizettük, s hozzá is láttunk a nassoláshoz.
-Das, te hogy hogy csak ennyit kértél?
-Ez kaptam George bácsitól.-húztam elő egy elég szép mérettel rendelkező zacskót mindennel megtömve.
A többiek szeme egyből kikerekedett.
-Te ezt honnan szerezted?-kérdezte Bratt.
-A Waesley Varázsvicc boltból kaptam ajándékba. Bár nem nagyon tudom mik ezek!-zavartan megvakartam a fejem.
-Nem tudod? Ne viccelj! Ezek életmentő dolgok, nagyon fontosak, ha jól akarsz szórakozni. Ugye azért adsz belőle?-kezdte rebegtetni a pilláit.
-Ha nem tudnád, nálam ez nem jön be, de szívesen adok mindenkinek.-kinyitottam a zacskót és elénk tárult a tartalma. Még az a tipikus fénysugár is megjelent körülötte.
Mindenki vett egy-két dolgot. Volt aki egy-két vagy inkább sok marékkal.
-Das te vagy a legjobb!-ugrott nyakamba a fiú.
-Igen, így van!-és a lányok is csatlakoztak.
-Nem rossz!-és nyomott a fejemre John egy barackot.
-Na, ne bánts, ha már így adott!-kelt védelmemre Tiff.
-Nyugi lányok, nem kell civakodni!-röhögte ki őket Márk, amiért nem egy szúrós pillantást kapott, míg mi vele nevettünk.

Hosszú volt az út, de jó éreztük magunkat. Már csak húsz perc és megérkezünk új életem kezdetéhez. Alig várom, hogy felfedhessem a Roxfort titkait. Papó elmesélte, hogy lehet bejutni a Titkok kamrájába. De Psssss, ez titok. Tutira elmegyek oda.
Lassan fogyni kezdtünk a kabunból, mindenki ment átöltözni a varázstallárjába. Kivételes alkalmak egyike ez, a beavatás.
Mint már említettem nagyon sok minden változott az elmúlt időben. Ez az egyik. Nem kell egyenruhaként a tallárt viselnünk, bármi lehet rajtunk, csak valahogy jeleznünk kell, melyik házba tartozunk. Legtöbb esetben a ház színeit viselik a diákok, de ezt csak hallottam.
A ceremómnián meg minden maradt a régi. Továbbra is a Teszlek Süveg osztja be az elsősöket. És mivel ez ilyen iskolai rendezvény, ezért kell a tallárt viselnünk. Valami összetertozást jelképezünk ezzel. Alig várom már az egészet.
Lassan én is elvonultam és magamra öltöttem a ruhát.
Visszaérve a többiek az üvegre tapadva figyelték a mellettünk elsuhanó kastélyt.