George bácsi boltja után egy egyszerűbb, de annál érdekesebb helyre érkeztünk. Egy seprű bolt előtt álltunk meg. A kirakat tele volt poszterekkel, rajtuk mozgó, híres kviddicsezőkkel. Látványos trükköket muttattak be. Még órákig el bírtam volna nézni őket.
-Gyere, beljebb is mehetünk!-invitált be a boltba anyu.
Bent mindenhol, mindenféle seprű volt.
-Miben segíthetek?-jött oda hozzánk egy kedvesnek tűnő, fiatal boszorkány.
-A kislányomnak keresnénk seprűt.
-Rendben. Repült már?
-Igen.-válaszoltuk egyszerre.
Hát igen. Egészen kiskorom óta repülök. Igazi seprűm nem volt még, de rengeteg játékseprűn repültem már. Azt mondják, hogy a repülés a "véremben van", meg hogy igazi "őstehetség" vagyok. Nem tudom ebből mi igaz, de mindig is felszabadultnak éreztem közben magam. Egyik kedvenc elfoglaltságom volt és az is.
És mindig is érdekelt a kviddics. A szüleim nem nagyon engedték, hogy játszam, azonban mikor Papóval voltam mindig játszottunk és nagyon élveztem. Ismerem a posztokat. Mindet kipróbáltam kivéve a fogót, ugyanis nem engedték, hogy játszam a cikesszel. Papó azt mondta, hogy az nagyon fontos számára, hiszen Albus Dumbledortól kapta még annak idején. Így mindig is izgatta a fantáziámat, hogy milyen is lehet fogónak lenni. Rajta múlik a meccs, hogy nyerenek vagy veszítenek. Ez egy elég nehéz és elég felelősségteljes poszt emiatt.

A boszorkány visszatért egy pár seprűvel a kezében.
-Hoztam egy Rx.14-est, egy ArD6-ost és egy Kronox 4000-est.-azonban az én szemem már kiszúrt magának egy seprűt.
-Az ott a sarokban milyen?-mutattam a kék, fehér csodára.
-Nem igazán ismerem. Mindjárt idehozom, és megnézhetjük.-azzal elment a kiszemeltemért.-Még nem láttam ezt a fajtát.-mondta és a kezembe adta. Egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Lassan végig húztam a kezem a nyelén, majd a végén is. Egyszerűen tökéletes. Azt hiszem ma, már másodjára lettem szerelmes.

A nyelén volt egy rész, amit szalaggal tekertek körbe. Gondolom ott kell kapaszkodni.
A szalag alatt láttam egy feiratot. Kicsit lejjebb húztam, hogy el tudja olvasni. J.s.31. Alatta a teljes felirat is szerepelt: JégSakál.31
Visszatettem a szalagot az eredeti helyére.
Nagy szemekkel meredtem anyára, aki egyből vette az adást.
-Mennyibe kerül ez?-mutatott a kezemben lévőre. Egyre jobban izgultam. Az első igazi seprűm. Alig várom, hogy kipróbálhassam.
-Mindjárt megnézem, addig is elkérném.-odaadtam a boszorkánynak. Megvizsgálta.
-Nincs rajta ár, most látom először ezt a seprűt. De szerintem olyan 80galleon?-ez rengetegnek hangzik. Eddig az összes dologért nem fizettünk ennyit.
Nagy szemekkel anyára néztem. Hátha beválik a boci szem.
-Rendben.-kifizettük és a serűmmel, az első seprűmmel a kezemben léptünk ki a boltból.
-Nagyon, de nagyon köszönöm.-ugrottam anyu nyakába.-De ez nem volt a listán.
-Tudod láttalak játszani. Nagyon ügyes vagy. És beszéltünk apáddal, és arra gondoltunk, hogyha már ennyire szeretsz repülni nem ártana egy rendes seprű.
-Köszönöm.
-Papótól azt hallottam, hogy lehet, hogy követed a nyomodokait és már elsősként kviddicsezhetsz. Ő a fogó posztot ajánlotta neked.
-Fogó?-kerekedett ki a szemem.-De azt még nem is próbáltam.
-Majd meglátjuk!-kacsintott rám anyu.

Ezután még beültünk egy cukrászdába. Ott jól teletömtük magunkat, pontosabban csak én.

Hazafelé végig a az "ajánlaton" gondolkodtam. Én, mint fogó? Úgy, mint Papó?