.....ez a hatalmas bolt a Weasley Varázsvicc volt. A bácsikám boltja.
Izgatott bizsergés futott végig rajtam. Már annyi vicces és hihetetlen sztorit hallottam errő a helyről és azokról a dolgokról, amiket itt árulnak.
Belépve az ajtón tátva maradt a szám. Minden tele volt különösebbnél különösebb dolgokkal. Petárdák, édességek tömkelege mindenhol. A szerelmi bájital előtt megpillantottam George bácsit. Gondoltam egy kicsit rá hozom a frászt.
Nem kellett halkan lépkednem, ugyanis bent kellő képpen nagy zaj volt, így én elég csendesnek tűntem. Lassan, óvatosan a bácsikám mögé lopóztan, majd egy hirtelen mozdulattal ráugrottam.
-Jajj!-hallatott ijedt hangot és mérgesen nézett szét a tettest keresve, de, amikor meglátta, hogy én voltan az, egyből megenyhült. Az előbbi morcos arcát felváltotta a vidám, huncut mosolya.-Daisykém!
-George bácsiiii!-öleltem meg
-Mekkorát nőttél! Mondd csak mi szél hozott erre? Tán valami túrpisságon töröd a fejed?-nézett rám mindent tudóan.-Egyedül vagy vagy..-ám ekkor meglátta a felénk közeledő anyát.-Lily!-mosolyogva üdvözölték egymást.
-George bácsi, hogy vagy?
-Köszönöm jól. Remélem ti is. Mi célból vagytok itt? Ugye nem?-itt rámnézett-Daisy most kezdi az iskolát?-csendben bólogattunk.
-Hát igen, szalad az idő. De nem is szeretnénk zavarni.
-Óhh, hát ti sosem zavartok.-rámkacsintott.
-Azonban van még egy kis dolgunk.-megölelték egymást búcsúzóul. Már indultunk is, mikor George bácsi megfogta a kezem.
-Itt egy kis útravaló.-nyomott egy szatyrot a kezembe, mindenféle érdekes dologgal tömve.-De nehogy anyádnak szólj róla.-felnevetett és rámkacsintott. Gyorsan mégegyszer megöleltem vicces bácsikámat.-Aztán okosan használd, és majd meséld el őket.-szól mégegyszer utánam. Én csak hevesen bólógattam, majd anya után mentem....