Daniell mellé ültem. Úgy éreztem, hogy őt beavahatom az álmomba.
...
Miután jól megtömtem éhező pocakom, hozzáláttam a beszámolóhoz.
-...És akkor feljött a kilátóra egy fekete ruhás nő....-végig csendben hallgatott. Néha elgondolkoztam rajta, hogy figyel e, de aprókat biccentett a fejével, hogy érti.
-Sok ilyen álmod van? Esetleg volt már korábban is?
-Nem, eddig nem. Olyan fura, nagyon hasonlít a Papóéhoz. Mármint neki is voltak álmai, inkább látomásai, amikor Voldemort a fejébe szállt.
-Nem lehet valami örökletes?
-Nem hiszem.
-Akkor megfejtjük.-mosolygott rám Daniell, amit viszonoztam. Ekkor jelent meg a fiú oldalán Vincent Griffen Professzor. Még mindig nem adtam neki választ.
-Jó reggelt gyerekek! Tudja Miss.Roseford beszélgettem a barátjával, valóban érdemes szem előtt tartani.-Daniell-re néztem, aki csak megvonta a vállát.-Nos várom önöket szombaton.-azt hiszem ezzel el is dőlt, hogy a klubban vagyunk e. A tanár távozása után ismételten a fiú felé fordultam.
-Köszönöm, hogy beajánlottál.-kezdte ő, de én gyorsan közbevágtam.
-Miért nem szóltál, hogy beszélgetettek?
-Azt hittem tudod, meg biztos voltam benne, hogy nem kerülök be.
-Vagy mindketten megyünk, vagy egyikünk sem.-keresztbe fontam magam előtt a karom, amin Daniell csak felnevetett.
-Örülök, hogy megyünk.-én is, tettem hozzá magamban. A maradék időben mindenféléről beszélgettünk. Szóbakerült a kviddics is. Ő nem szándékozik indulni a válogatón. Azonban szívesen elkísér, és majd szurkolni fog.
Az első óránk átváltoztatástan volt
Sasha Chorw Professzorral. Bementünk a terembe, ahol a padokra kihelyezett kártyák tudatták a helyünket. Egy kész ülésrend fogadott minket. A tanár sehol se volt, viszont mindenki padján egy vastag, bőrkötéses könyv hevert, amellett pedig egy pohár. Ígéretesnek ígérkezik az óra.
Mellettem egy már ismerős arc foglalt helyet. Lilly a hugrabugba került. Még a beosztásnál ismertem meg. A lány barátságos mosollyal ült le mellém.
-A kék a te színed.
-Neked is remekül áll a sárga.
-Jövőre jössz hozzánk?
-Még nem. Két évig leszek hollóhátas, utána egy ideig pedig nálatok vendégeskedem.
-Szimpatikus vagy. Jó lenne, ha te is hugrabugos lennél, akkor lenne egy szupi barátnőm.-ezen nevetnem kellett. Kedves lány, az szent.
-Ami késik, nem múlik. De addig is lesz egy csomó lehetőségünk együtt szórakozni.
-Úgy legyen!-végszóra lihegve esett be a tanár is. Ha valamelyik toronyból jött, nem csodálkozom a lihegésén.
A bemutatkozását máris az éves menetrend követte. Majd az egyéb közlendőket mondta el: az amúgyis csoportokra bontott társaságot még inkább szét fogja szedni, vasárnaponta tart korrepetálást mindenkinek, ha úgy érezzük, hogy elakadtunk valamiben, bármikor szóljunk neki. Elmesélte, hogy ő is a Mágia Klubb egyik segédtanára, és örömmel hallotta, hogy innen is akad egy-két tag. Ahhoz képest, hogy mennyire hadart, mindent tisztán lehetett érteni. A mondandó végeztével a könyv megismerésével foglalkoztunk. Ez nem szerepelt a könyvásárlási listán, mert a könyvtárból kölcsönözte ki számunkra a tanárnő. Szigorúan kikötötte, hogy semmilyen rongálást nem tűr el bennük. Mert maga után von egy kicsit sem hálás büntetést.
A mellettem ülő lány teljesen odavolt a könyvért. Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy megmondjam, ez lesz a kedvenc tantárgya. Ahogy a könyvet nézegette és olvasgatta, csak úgy sugárzott belőle az izgalom. Külső szemmel úgy tűnhetett, hogy nem is figyel a tanárnőre, csak a könyvre, pedig a kettőre egyszerre fókuszált.
Az óra végeztével Lilly és én különváltunk, azonban helyette Danielle csatlakozott hozzám Bratt és Mark társaságában. Talán egy aprót furcsálltam, hogy őket együtt látom, de kicsit sem bántam, mind a barátaim. Ha a barátaim is barátok, az nekem csak jó.
-Na, mi a helyzet csajszi?-karollt át egyből Mark.
-Most volt átváltotatástanom. Az egész órát végigbeszélte a tanár.
-Kit kaptatok?
-Sasha Chorw Professzort.
-Minket is ő tanít, eléggé maximalista.-tudtam meg Bratt véleményét.
-Hát néha tényleg elég erősen fogja a gyeplőt. De ne aggódj, ha bármi kell, mi szívesen segítünk.-mondta ezt egy hatalmas vigyor keretében Mark. Danielle csak csendben hallgatta a beszélgetést. Nem nagyon csatlakozott be. Néha-néha egy-egy szó elejéig rá tudtam venni, hogy válaszoljon. Nem sokkal később a srácok el is szállingóztak mellőlünk, ezzel magunkra hagyva minket.
-Nagyon szótlan vagy.-csaptam a közepébe.
-Csak gondoltam.
-Mégis min?
-Pontosítok, elbambultam. Miről volt szó?
-A délutáni válogatóról. Te biztos, hogy nem indulsz?
-Nem az én sportom a kviddics. Hozzád jobban illik.
-Ez nem igaz. Te is nagyon jól játszol. Kérlek, csak gondold át!
-Ígérem.-a végszóra meg is érkeztünk a számisztika órára. Ez egy nem kötelező tárgy, de mindketten úgy gondoltuk, hogy nem árt, ha tudunk bánni a számokkal. Illetve hallottam egy titkos kódrencerről, amely a számokban rejlik. Érezni rejtély, ami csak megoldásra vár.
A számokat rengeteg rendszerbe belehelyezhetjük. Minden számhoz egy betű is tartozik, de a titkosított írások többsége nem ilyen könnyen megfejthető. Egy homológsorba rakva őket kordinátákká is válthatnak, amennyiben a megfelelő függvényre helyezzük őket. Hihetetlen mennyi lehetőség rejtőzik csupán pár számjegyben.
A régi kopottas faajtó nyávogásra hasonlító hanggal nyílt ki. Eddig ez a terem volt a legélettelenebb. A falakon egy kép sem lógott, a parafatáblák is üresen díszelegtek. A szekrények tetején ujjnyi vastag por állt arra várva, mikor törlik már le onnan. A szürke fény csak még jobban tompította a termet. Olyan érzés fogja el az embert, amikor belép ide, mintha kiszívták volna az örömöt a világból.
Alig foglaltam helyet, mellettem természetesen Daniellel, egy lapot már ki is téptem a füzetemből, majd ráírtam:
"1 21133918 19241215183531 3513122. 69 219119331493393319922"
Ezután a lapot a parafatábla közepére tűztem, aminek következtében elég sok értetlen tekintetet kaptam.
-Most mit csinálsz?-egyedül mégis csak drágalátos padtársam merte megkérdezni tőlem.
-Javítok a terem hangulatán.-lelkesedtem be. S egyből nekiláttam a második papír megírásához."12. 111.2211.12.22.222.212. 2121.111.112.1221.12.21. 212.222.2211.1211.1.111.11. 1.111.2211.212.222.2211.222.212. 22.1.1211.2122.1.212.1.2. 21.1.22. 22.11.21.211.1.21.212.1. 2.112.211. 222.1211.1112.12.111.21.1. 11.221.2112. 121.1.1222.2.1112.1. 22.12.121.12.211.21.12.212. 12. 212.11.1112.12.21.2121.111.11. 111.2211.1.22.1.212. 1.1211.222.1211."-ennek végeztével szintúgy felraktam a táblára a másik papír mellé. Alig ültem vissza a helyekre, meg is érkezett a tanár. Egyből észrevette, hogy nem stimmel valami. Összehúzta a szemét, és úgy tekintgetett körbe, mígnem megtalálta a furcsaságok. A parafatáblához sétált, és jó alaposan megnézte a kirakott irományomat.
-Kit tette ezt ide?-kérdezte mély, félelmetes hangján. De én láttam, hogy nem haragszik, ezért bátran nyújtottam fel a kezemet a magasba.
-Én voltam tanár úr.
-Mondja, tudja, mi szerepel rajta?-mutatott az egyik papírra.
-Igen. Én magam írtam rá, ezáltal tudom.-mindenki a lap felé kezdett tekinthetjük, de senki sem értette, mi áll rajta. Gyakorlatlan szemnek ezek csak random számok lehettek, de én és a tanár úr értettük őket.
-Elmagyarázná a többieknek is, hogy mit írt rá?
-Minden szám egy betűt jelöl az ABC-ből. Minden betű az ABC-belili elhelyezkedése után kapott egy sorszámot. Szóval egy szám egyenlő egy betűvel. Így a lapon az áll: A matek logikus ugyan, de megfejthetetlen.
-És a másikat milyen rendszerbe sorolta be?
-A másik lapon egy morzekód van. Az egyes szám a pontokat, míg a kettes szám a vonalakat jelöli. Így kapjuk meg: "A számok csupán közlési eszközök, melyeket nem mindenki tud olvasni, így rejtve maradnak a kíváncsi szemek elől"
-Lenyűgöző!-tapsikolt a tanár örömében.-Mi ugyan az órákon nem ezekkel fogunk foglalkozni, de ha ügyesen haladunk, és van rá igény, akkor ezeket is elővesszük. Köszönöm Miss...
-Daisy Roseford
-Miss Roseford. Hát persze, maga a GHMH.-csendben bólintottam egyet. Az az érzésem, hogy magasra tettem a lécet. A tanár még egy csomót áradozott a gondolataimról, beszélt magukról a házakról, az elkövetkező órákról. A feléről lemaradtam, mert a gondolataim más felé vittek.
Rohan az idő, s közben mégis alig araszol. Egyre közelebb az a válogató!