Különösnek találtam, hogy egész nap nem hallottam semmit a mardekárosok felől. Mintha még nem találkoztak volna a csínyünkkel. De ez lehetséges? Több órám is volt elsős mardekárosokkal, de senki se említett semmit, azt se, hogy tetszett, és azt se, hogy utálta volna. Persze, nem egy túl kedves meglepetést hagytunk ott nekik, de azért valamilyen reakcióra számítanánk a részükről. Esetleg megtiltották volna nekik, hogy beszéljenek róla? Ez butaság, miért tiltanák meg?
Épp ebédelni készülök oldalamon Daniellel, amikor két kar megragad, és magával ránt.
-Te most szépen velünk jössz!-mondta Jenna ellenkezést nem tűrően. Hátra fordultam, és Daniell kérdő pillantását látva egy aprót bólintottam, hogy minden rendben. Ezután ő helyet foglalt, míg engem a könytárba rángattak. Hát ennyit az ebédemről.
-Nézzük át, hogy milyen varázsokat használtunk!-fecsegett Angelica. Olyan érzésem támadt, hogy az én kis "balesetemet" akarják kivizsgálni. Jenna öt könyvet is a kezembe nyomott, majd nyújt a következőért. Ezeket is alig bírtam el, de tűrtem, hogy a lány még többett tegyen az ölembe. Körülbelül fejenként tíz könyvvel a kezünkben gondoltuk azt, hogy ideje lenne nekilátni a kutatómunkának. Kerestünk egy üres asztalt, amit meglepő módon nehezebben találtunk, mint hittem volna. Miután letettük a könyveket, nagyot sóhajtottam, hogy megszabadultam a tehertől.
-Használtunk Invisibli-t?
-Azt hiszem igen. Meg Colsor-t is.-a lányok úgy beszélgettek, mintha ott sem lettem volna.
Hasam korgással jelezte, hogy talán még van esélyem megebédelni, de ezt a ötletet el is vettet a következő pillanatban.
-...De ez semmit sem magyaráz! Miért került volna bele Daisy?
-Nem lehet, hogy pont egy bűbáj hiánya okozta?
-És mi van azzal, hogy GHMH vagyok?-szólaltam meg először a kutatás során.
-Hát ez az!-csapott az asztalra Jenna. Angelica-val kérdően meredtünk rá.-Használtunk Grigruppa-t! Ezt el is felejtettem!-csapott a homlokára a lány.
-Mit?-kérdeztem rá.
-Tényleg! Ez egy felismerő bűbáj, általában a minisztériumban vagy boltokban használják, sokan nem ismerik, de én megszereztem anyumtól a varázst. Az itten könyvekben sem csoda, hogy nem találtuk, hisz esélytelen, hogy bennük legyen.-Angelica mindent elmondott, csak azt nem, hogyan működik a bűbáj.
-Az egész alapja ez. Mi kiválasztottuk, hogy azokat a személyeket ragadja ki, akikben fellelhető a "griffedél tulajdonság". Így, akiben ezt megtalálta, csak azt úgymond fogta meg. És mivel te GHMH vagy, ezért ez mindent megmagyaráz.-ahhoz képest, hogy a bűbájt Angelica hozta, Jenna többet mesélt róla. Hálás pillantást küldtem a lányok felé, de hasam hangos korgással jelezte, hogy nem igazán ért velem egyet.
-Köszönöm a segítséget!-öleltem meg őket.
-Nincs mit!-mosolygtak-És a tiétek mikor sül el?
-Erre én is kíváncsi vagyok!
A szünetemnek már biztosan vége volt, az sem kizárt, hogy a következő óra fele már eltelt.
És mennyire igazam volt! Gyógynövénytanra hatalmas késéssel érkeztem, mert nem a teremben volt az óra, ezért még a keresgéléssel is időt vesztettem. Az udvaron találtam meg a csoportomat, ahol nem egy szúrós pillantást kaptam. A tanárnő nagyban magyarázott, ezért jobbnak tartottam csendben a többiekhez odasunnyogni. Az üvegház ajtaja hangos csapódással jelezte érkeztemet, mire már a tanár is felkapta a fejét. Szégyenkezve hajtottam le a fejemet, mert a sok rám tapadó szempártól bizsergett a bőröm.
-Elnézést kérek!-motyogtam bocsánatkérően.
-Legközelebb ne az óra felénél essen be....!!
-Daisy Roseford.-segítettem ki a nevemmel.
-...Roseford kisasszony.
-Rendben, elnézést.
Míg a tanár újból magyarázni kezdett, csendben odasétáltam Daniell mellé.
-Mindig el fogsz késni, vagy csak ilyen jó első benyomást akarsz tenni a tanárokra?-kérdezte és láttam, hogy elfojtja a nevetését, de a vigyorát már nem tudta.
-Ha-ha, nagyon vicces vagy!-ütöttem vállon mosolyogva, mert igaza volt.
-Amúgy hol voltál?
-Majd elmesélem!
A tanár egész órán, vagyis azon a felén, amin jelen is voltam, a tankönyvről, az üvegházakról, a kísérletekről magyarázott.
Ez volt a mai napra az utolsó óra, emiatt is igazgatott egyre jobban a csíny.
Egész nap ezen pörgött az agyam. Vártam, hogy mi sül ki belőle, de féltem is az eredménytől. Egy dolog volt, ami megőrjített, az, hogy semmit sem tudok. Nem akarom bántani őket, lehet túllőttem a tréfával, de minél hamarabb esnek túl rajta, annál hamarabb nyugszom meg én is.

Majdnem egy hónap után itt egy új rész. Mostanában nem igazán megy az írás, ezért sajnálom, hogy nincs gyakrabban fejezet. Azért folyamatosan írok, és próbálok viszonylag időben posztolni.

Esetleg mondanátok véleményt, észrevételt, hogy mi tetszik és mi nem?

Puszi❤