EXITENDO
Egy szó állt a papíron, nem több. Pálcámat kezembe véve hangosan mondtam ki ezt a szót. És a következő pillanatban a folyosón voltam.
Angelica és Jenna csak bámult rám, mintha szellem lennék, bár itt az sem nagy dolog.
-Daisy mégis mi a jó franc történt itt? Eltűntél, csak puff!
-Bekerültem a szabaduló szobátokba.
-Mégis hogyan?
-Nem tudom. Mennyi ideig tűntem el?
-Tíz perce.
-Csak tíz perce?
-Ja, igen, bent máshogy telik az idő.-magyarázta meg Jenna.
-De még mindig nem értem, én mit kerestem ott?-mondtam ki, hogy mi is nyomja a lelkemet.
-Nem tudom. De most menjünk, mert óra van, később keresünk rá választ.-mondta Angelica teljesen jogosan. Menni kéne. Miattam késnek el így is, nem tarthatom fel tovább őket.
Különváltunk mind a hárman. Jenna-nak bűbájtanra, Angelica-nak számtanra, nekem varázstan történelemre kellett mennem. Az órára nagy késéssel érkeztem meg, s ekkor még ötletem se volt, hogy magyarázzam ki magamat. Ugyanis hollóhátas létemre, hogyan eshettem bele a griffendéleseknek kialakított csapdába.
Minél tovább tétovázok, annál többet kések, így egy határozott mozdulattal kopogtam, amit a következő percen meg is bántam. Ahogy kinyílt az ajtó, a teremben lévő összes szempár rám szegeződött.
Nagy levegőt vettem, és megszólaltam:
-Elnézést a késésért tanárúr!-hajtottam le a fejemet.-Beleesetem az egyik csapdánkba.-erre a mardekárosok nevetni kezdtek.
-Roseford kisasszony, ne késsen többet! Maguk meg ne nevessenek!-szólt rá a mardekárosokra.
Hálás pillantást küldtem a tanár felé, majd helyet kezdtem keresni. Egyetlen egy szabad hely volt a harmadik sorban, egy zöld színben pompázó fiú mellett.
Óvatosan az asztalra helyeztem a könyveimet, majd én is helyet foglaltam. A termet csak most volt időm részetesebben szemügyre venni. A falakon nagy, színes poszterek voltak, mindegyiken egy híres varázsló, illetve boszorkány. Volt, aki a pálcájával suhintott, és szikrák törtek elő belőle, volt olyan, aki seprűn repkedett körbe-körbe, olyan is akadt, aki a mozgó képen mozgó képet festett. Bizonyára ők a mágiatörténelem kiemelkedő alakjai.  A falon felfedeztem egy képet, melyen Papó szerepelt fiatalként, és mellette egy idős, hosszú ősz szakállú varázsló állt, kinek a neve sok mindenhez fűződik, és kiről oly nagy becsben beszélnek az emberek: Dumbledor.
A kép egy újságból származhatott, mert oldalt és alatta egy-két részletet elcsíptem a cikkből. „......terjesztik a hazugságot, miszerint....”. Magamtól is be tudtam volna fejezni, s fejben ki is egészítettem. De a további bámészkodásomat egy kéz zavarta meg. A mellettem ülő mardekáros fiú lengette előttem kezét. Feléfordulva csak pislogtam.
-A tanár már hároszor szólt.-suttogta nekem.
-Roseford kisasszony és Grygori, miről beszélgettek? Ha olyan fontos, hogy az órámon kell megtárgyalni, nyugodtan megoszthatják velünk is!-úgy érzem nem kedvel ez a tanár.-Bizonyára a Roxfort történetéről esett szó!-nézett ránk szigorúan.
-Igen tanárúr. A Roxfort történetéről rengeteg história terjeng. Sok a hamis állítás, de sok a helyes is. De úgy vélem a Roxfort története nem a kezdetektől szól, nem onnan, hogy Griffendél Gordic, Hollóhát Helga, Hugrabug... és Mardekár Malazár megalapították az iskolát az olyanok számára, mint mi, hanem a nagy csata óta, új történelem indult. Új az iskola története is, ahogy minden másé is. Az előtte történtek már a múlt részei, de a történelem innentől indul.
-A múlt a történelem része. Egyszer volt a kezdet, onnan jutottunk el odáig, ahol most vagyunk, talán maga nem így látja?
-Dehogynem. Azonban változnak az idők. Ez most egy új kezdet. Innen indul a történelem.
-Szeretnék önnel beszélni óra után Roseford kisasszony!-mosolygott rám a tanárúr.
-Rendben.-bólintott egyet, majd fojtatta az órát. Továbbiakban is a Roxfort volt a téma. Ha tudná mennyivel többet tudok róla, mint amit a könyv ír. Hogy minden történetnek milyen előtörténete van.
Az óra végeztével összepakoltam a dolgaimat, majd az üres teremben a tanárhoz sétáltam.
-Remek meglátások voltak ezek. Teljesen jól is érvelt mellettük. Szeretném, ha csatlakozna a Mágia Klubb-hoz.-megdöbbentésem közepette megszólalni se tudtam.
-Milyen klubb lenne ez?
-Mindenféle kirándulásokat szervezünk különféle történelmi helyekre, versengünk más iskolákkal, megvitatjuk egymás meglátásait. Emelett külön oktatást is tartunk nem egy tantárgyból, az érdeklődésnek megfelelően.
-Ez jól hangzik.
-Szombatonként lenne a találkozó, így arra a napra az iskolából mentességet kapnak. Ha érdekel a klubb, szóljon.
-Esetleg Daniell is jöhet?
-Longbottom úrfi?-bólintottam egyet.-Ebbe a klubba csak meghívással lehet bekerülni. A legtehetségesebb diákok vannak benne.
-Kérem, tessék elhinni, hogy Daniel nagyon tehetséges, itt lenne a helye.
-Meglátom. Esetleg elbeszélgetek vele, és ha olyan, mint amilyennek állítja, őt is szívesen várom.
-Köszönöm.-azzal hátra fordultam, és kimentem a diákkokal zsúfolt folyosóra. Már nem volt időm megkeresni se Jenna-t, se Angelica-t, mert a tanárral való beszélgetés miatt elment az idő, így a sötétvarázslatok kivédése terem felé indultam. Nagy siettségemben milimétereken múlott, hogy újra beleszaladjak a szabadulószobába.