...
A zárakat úgy alakították ki, hogy az "Alohomore"-ra ne nyíljanak, ez azt jelenti, hogy kulccsal vagy számkóddal vannak ellátva. Teljesen olyan, mint egy magnix szoba, itt a varázslat nem működik.
Logikusan kell gondolkodni, a probléma megoldó képességet teszteli szorult helyzetben, úgy, hogy közben szorít az idő, és próbálsz nem kétségbe esni.
Tíz perce lehetek itt, a pontos időt nem tudom, ugyanis a falon lévő óra nem jár.
Egészen eddig három óra negyvenöt perc húsz másodpercet mutatott. Ezeket, ha átváltjuk számokba, akkor három, kilenc és négy...ami akár egy kód is lehet.
Az egyik számkóddal ellátott lakathoz rohantam, ami egy apró dobozkát zárt le. Fentről kezdem beírni a háromjegyű kódot. Minden alkalommal, ahogy elfordítottam a zára, kattant egyet. Miután mindegyik szám a helyén volt, kinyílt a lakat. A sárga kis dobozkát is kinyitottam, benne meg egy papír volt. Ahogy a kezembe vettem a papírt, abban a pillanatban a dobozka el is tűnt, mintha ott se lett volna. A lapot vizsgálva, egy egyszerű fehér papírról lehetne szó, azonban mind tudjuk, hogy itt a Roxfortban semmi sem egyszerű és átlagos. Minden okkal történik.
A lapot az asztalra helyeztem. Újabb nyomok után kezdtem kutatni, és ez meglehetősen nehéznek bizonyult.
A falon lévő képeket kezdtem el nézegetni. Mindegyik átlagos volt. Az rajuk lévő alakok, illetve állatok, növények, nem mozogtak. Követni lehetett a művész által végzett ecset mozdulatokat. Az egész képet, egy gyönyörű keret fogta körbe, ezzel kiemelve a fal egyszínűségéből.
A kezemet a keret mentén lassan végighúztam, addig, amíg egy kis résben meg nem akadt.
Közelebb hajoltam, s csak akkor láttam meg, a keretben megbúvó kulcsot.
A kulcs aprócska volt, csak egészen közelről lehetett észrevenni. Teljesen beleolvadt a keretbe.
Ahogy kiemeltem onnan, a képen szereplő hölgy életre kelt, és énekelni kezdett.
Egy szép dalt énekelt, melynek dallama töltötte be az elvarázsolt szobát. Először a szövegre nem is figyeltem csak akkor, amikor az utolsó sorra került sor......"Kiutad így leled meg"
-Elnézést! Olyan szép ez a dal, elénekelné még egyszer?-kérdeztem a hölgyet, aki látszólag örömmel fogadta dicséretemet. Hozzá is látott az újabb előadásnak.
-"Hozzád szól dalom,
Kiutad mutatom,
Ez lesz a végső nyom,
Utadat kiadom:
Nem bűbáj és nem varázs
Nem igényel csak tudást,
Szemétnek látszik,
De a végső kulcs
Lehet alig látszik
De azon van a súly
Csak ejsd ki ékes nyelveden,
Mit megtanulsz e rejtejen.
Nem kell kulcs, se zár
Elég, ha mindent feltár.
Semmi sem haszontalan
Csak ne legyél tudatlan,
Utolsó nyom a kezdben
Kiutad így leled meg."
-Köszönöm szépen, ez csodálatos volt.!-köszöntem meg.
Nem kell kulcs, se zár...ejsd ki éles nyelveden...akkor egy varázsige lehet a megoldás. De a dalban azt mondta a hölgy, hogy nem bűbáj.
Járkálok a szobában, fel-le. Hiába gondolkodok, nem jut eszembe a megoldás. Se kulcs, se varázslat, egyiksem a megoldás, de akkor mi?
Hogy is szólt?..."kiutad mutatom"
Mi van, ha ezt szó szerint kell érteni, és tényleg rá mutat.
A kép elé álltam. A hölgy egy fotelben feküdt, és gyümölcsöt evett az előtte álló asztalról. Egyik keze a karfán hever és előrefelé néz, míg a másikkal az ízletes gyümölcsöket falatozza. Látszólag semerre se mutat, azonban ez a hanyag kéztartás akár lehet az irány. Mögöttem a kandalló volt. Szembefordultam vele, s a fölötte lévő szekrényhez sétáltam. Szintén le volt zárva, de nekem még volt egy kucsom, amit a képkeretből halásztam elő. Tökéletesen illett a zárba. Elfordítottam és csak fiolák voltak benne. Egyben volt egy átlátszó folyadék, egy másikban valami sötét gőzölgő folyadék, a harmadik üres volt. Mellettük hevert egy öngyújtó. Kivettem az átlátszó folyadékot és az öngyújtót, mert a fejemben már összeállt a megoldás. Az asztalon lévő papírhoz sétáltam. Ráöntöttem a papírra a színtelen folyadékot, melynek erős illata egyből megcsapta oromat. Ezután meggyújtottam a papírdarabot. Nagy vörös lánggal kezdett égni. Hallottam, ahogy mögettem a hölgy a képen felriad a tűz miatt. A hatalmas láng nem akart szűnni, kezdtem félni, hogy még sem jól döntöttem, de ekkor abbamaradt, csak a nyoma maradt ott a papíron.
EXITENDO.