10.Utóhangok

Mielőtt először álomra hajtottam volna a fejem itt, a Roxfortban, átsuhatak az elmúlt napok eseményei a fejemben.
A nagy bevásárlás, a napok óta tartó izgalom, a hatalmas várakozás, a félelmek az újtól, a bárátorító szavak, az utazás, az új iskola, az új környezet, az új emberek, a beavatás, a próba, a csíny és az intelmek.
Vigyázok magamra, ígérem.-ezzel a gondolattal aludtam el.

A klubbhelységben sok diákot találtam. Nincs megkötve, hogy egyszerre kellene ennie mindenkinek, így szépen sorjában szállingóznak le. Egy kikötés van. Fél kilencig lehet reggelizni, mert háromnegyedkor kezdődik a tanítás. Tegnap tájékoztattak minket újoncokat, hogy tájékoztatót tartanak az első három órában prefektusi kísérettel, ami azt jelenti, hogy Liam is jön velünk.
Úgy döntöttem, hogy megvárom Daniell-t, vagy esetleg Liana-t. Még nem is említettem, hogy Liana-val szobatársak vagyunk, ha csak két évre is, de kedvelem őt. Remélem ő is kölcsönösen érez. Jó volt a tegnapi kis "küldetésünk".
Leültem a nagy kék fotelbe, onnan vizslattam a kandallóban lobogó tüzet. Amilyen piros lánggal égett, eléggé kirítt a csupa kék környezetből. Teljesen megbabonázva néztem. Érzetem, hogy csupán a látványától melegség jár át. Otthonossá tette a klubhelyiséget.
Mellettem besüpped a fotel.(ami egy személyre lett kitalálva, de akkora, hogy simán ketten is ülhetnének benne). Amint odafordítottam a fejem Kira-t véltem észrevenni, mögötte Jack-et és Jenna-t.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt! Milyen volt az első éjszaka a Roxfort-ban?
-Jó, azt hiszem.-gondolkoztam el. Jó volt csak.......csak mindenki azt mondja, hogy vigyázzak magamra, s ez kezd kicsit megrémíteni.
-Ma a srácokkal összejövünk kicsit kviddicsezni. Tudod, még az edzések előtti erőfelmérés céljából.-mondja Jack.-Van kedved eljönni, esetleg be is állhatsz. A többiek is jönnek, ha nem is játszani, legalább nézőnek.-vigyorog úgy, mint aki most közölte velünk, hogy nem jön suliba, mert helyette nyaralni megy.
Megilletődöttségemben csak bólintottam egyet belegyezésem jeléül.
-Jössz kajálni?-kérdezte a fehér hajú. Annyira tetszik a fehér haja, hogy elgondolkoztam rajta, hogy én is kipróbálnám, de félő, hogy anyu megölne érte, ha ő nem, akkor Papó.
-Aha.....Daniell-t láttátok már?
-Ugye ő az, aki tegnap még velünk lógott?-nézett rám kérdően és elgondolkodva Jenna.
-Igen.
-Az biztos, hogy nincs a szobájában.
-Honnan tudod?-válasz helyett csak mutatja, hogy forduljak meg. Megtettem, és lám, csakugyan ott volt a fiú.
-Helló! Jössz enni velünk?-intéztem szavaimat hozzá.
-Jó reggelt......mindenkinek!-és szavit követte egy jó nagy ásítás. Mire csak elnevettük magunkat.-Azért még is csak elég korán van.
-Jobb, ha hozzászoksz, ez eddig sem változott, és valószínűleg nem is fog.-mutatott rá az egyszerű tényre Jack.
-Ehhez még túl reggel van, inkább menjünk enni!-simogatta meg a hasát. Akkor ez egy igen lenne a kérdésemre? Minden bizonnyal igen.
Elindultunk a most reggelizőül szolgáló Nagyterem felé. Miután tegnap sikeresen megismerkedtem a rövidebb úttal, így ezt kihasználva értük el a célunkat. Daniell-nek ez új volt, mert ő a másikon ment végig a próbán. Ő is jó helyet ért el a listán. Ma tudjuk meg a tanulócsoportokat. Minden házban kialakították őket, így az egyszintűeket összevonják és úgy fogunk órákra járni. Kíváncsian várom, mi lesz ezek után.
A Nagyterembe érve asztalonként helyezkedtek el a külön házba tartozó diákok. Szerintem nyugodtan vegyülhetnénk is.
Ekkor megpillantom Tiff-et, aki vadul integet nekem. Ő és John, meg a többiek a griffendél asztalánál ültek.
-Jenna, egy pillanat is jövök.-fordultam a lány felé, majd a vonatos barátaimhoz siettem. Mosolyogva köszöntem nekik.-Jó reggelt!
-Daisyyyyyyy-nyújtotta el a nevem végét Bratt.
-Neked is uncsi!-vigyorgott Tiff.-Na és idén milyen mókát találtatok ki??-csak nagyra kerekedett szemekkel nézetem. Ők tudnak róla?
-Ti tudtok róla?
-Persze, tavaly is kaptunk. Csak nem tudjuk, hol számíthatunk a csapásra.-ezt úgy mondta Márk, hogy minden szó után betömött egy falat ételt s szájába.
-Malac!!!-az újságból fel sem nézve mondta a fiúra Luna.
John meg sem szólalt, csak erősen szuggerált és végig a szemembe nézett. Mindig kiráz a hideg ettől. Kis korunkban ezt erőszetettel ki is használta ellenem. Most nem hagyom. Álltam a tekintetét.
-Akkor, mikor is jössz hozzánk?-kérdezte végül, amit én nem értettem. Anya se, apa se emíltette, hogy átmegyünk valamikor hozzájuk.-A Griffendélbe!-biztos látta zavart ps kérdő tekintetemet.
-Most két év itt, utána Hugrabugban, aztán jöttök ti, a Griffendél, majd a Mardekárban végzem.
-Akkor ez azt jelenti, hogy velem az utolsó két évedet fogod tölteni, vele meg csak egyet? Az még nagyon messze van!!-szomorodott el Tiff.
-Ki tudja, addig még megbukhat ez a majom.-vigyorodott el Bratt.
-Szerintem magadról ne tegyél ki ilyen kijelentéseket, még a végén még elhiszed.-ezután a fiú nem szólt vissza, amit John egy győztes félmosollyal nyugtázott.
-Na, de én most megyek is vissza a többiekhez. Ti délután jöttök a kviddicsre?
-Aha, de mi csak nézzük.-válaszolta Tiffany.-Később még talizunk.
-Sziasztok!-még intettem egyet, majd a hollóhát asztala felé vettem az irányt. Viszonylag hamar kiszúrtam azt a kis bandát, amelyiket kerestem. Kira haját szúrtam ki először. Annyira tetszik, bár nekem is hasonló volna....de én csak a végét színezném fehérre.
Ezzel a gondolattal léptem oda a többiekhez. Leültem Daniell és Jenna közé.
-Ti tudtátok, hogy a többi ház tud a csínyről?
-Aha. De nem tudják hol éri őket, így nagyobbat szól az egész. Ezt hívjuk mi utóhangnak.
-Tíz, kilenc, nyolc, hét.....-kezdett el visszaszámolni Jack.
-Most mi van???-kapkodtam a fejem, de a többiek nem válaszoltak, csak kántáltak tovább.
-....Három, kettő, egy. Most!!!
És eldurrant az első utóhang.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top