Csitt énem kicsiny babám

Szerte-tüzedet kiabálva ne

Aggódj a bosszú

Felesleges

Nincs helye jónak, rossznak

Félve sikoltó sikolyok tüze

Égetne de Te nem hagytad

Szerencsémre

Majd ha jön a tel karácsonya

Izzó burák mögött megbújva

Lesi, lesi az alkalmat várja

Lelkem mint a szarvas ruharáncok

Táncolnak

Vajon mikor szűnik, könnyek dorombolnak,

Az ajtót kitárva várva

Leül a fény harmatos hajnal

Szürkén lebeg a köd felett

Kigombolt hajjal

Kevés és nem elég soha

Faágak csikordulása a hidegben

Tétova szemed szürke vagy barna

De szürke most egész biztosan

Hideg van.

És megmozdultál

És megmozdultam.

Kitart karok nem voltak.

Csak tétován a helyzettel szenvedő

Kicsiny emberkék

Akik nem tudják mi végre még

És hova.

Félnek, fáznak, bújnának. Tova.

Holleanyó szigetén üldögéltem volna

Szívesen

Beletúrt hajamba a téli szél.

És a sztarec jött lehajolni hozzám nem te

Azt mondta van még.

Remény.

Az utoljárameghalós? kérdeztem.

Nem szólt, mosolygott, mert ilyenkor nem szólnak a szentek.

Ő viszont kitárta a karját.

Milyen csúnya minden test gondoltam én szabadon.

Apámé a fiamé az enyém a tied,

Feleletválasztós teszteken

Áll

Sötéten meg mindig kibomlott hajjal.

Micsoda rém.

Majd ha eljön a most.

Megszeretlek.