A sok igénybevételtől
Kitágult a fülén a lyuk,
Hatvan éves kétujjas
Aranykarikafülbevaló,
Pecsétgyűrű, körömcipő,
Ha tudná hogy róla írok verset mégis zavartan nevetne.
Tetszene neki.
Kiálló szegycsont, köhög, hörög,
A cigaretta hangja,
Apró konty kevés ősz hajból
Őt nem érdekli,
Körömcipőbe bújt álmok, masni.
Még mindig a hatalmas füllyukat
Bámulom melyen keresztül nézve
Lévideózhatóm életét
Melyet lehúz a fém meg a kora
Boszorkányálla ráncolódik, szépen
Afrikai istennők meg nyújtott nyakú egyének
Szemhéja megesett tető
Mint a szárított virágok
Hallgatva, bólogatva egyetértve
Leszáll a Határ úton