Ugráltak tapsolva az oviban szálltak

kicsik meg nagyok a fejek felett

arcok szájak szélén kerekedett

felfele az ív

még, még, csillogtak, pillák,

szőnyegtől elválló talpak pillanatokra

egyszer csak hangosan

sós ízű nyálát nyelte, a nénik

szemöldöke emelkedett miközben fújták

és fejek fordultak

majd vissza

mert hisz minek is, nem éri meg szólni hozzá

ázó arccal ült a kispadon mint a kapus, aki beengedte

gólt rúgott nála az ördög

s a háttérben üvöltött

a tömeg hallhatatlanul.

csapdában volt.

nem volt menekvés.

Akkor

egy kicsiny buborék szállt elé

felszínén a szivárvány mosolyt formált

a tükör tette a dolgát

gyere, súgta neki fülkagylója hajlott

és nem hangzottak el érvek