A napom már azelőtt is rossz volt, hogy az a ló eljött értem.

Kezdjük ott, hogy az a hülye ébresztő már megint nem csörgött, így 10 perccel később keltem. Anya reggelire rántottát csinált, amivel sikeresen leettem a pizsimet, szóval moshattam ki. Rekordsebességgel felöltöztem (fehér póló, rövid farmernadrág), majd megfésültem a szőke hajam. Háromnegyed nyolckor már a kapuban voltam, és futva indultam el a suliba. Aztán eszembe jutott, hogy a fürdőruhámat otthon hagytam, szóval visszaszaladtam. (Egyébként a fürdőruha azért kellett, mert az osztállyal az uszodába mentünk.) Éppen csengetésre, 8-ra estem be a terembe. A tanárnő még nem volt bent, szóval szerencsém volt, de néhány lány szúrós szemmel nézett rám. Ők voltak Jessica és a plázacica bandája. Rájuk sem figyelve, leültem a padba és elővettem a könyveimet. Igazából feleslegesen vannak, mivel a diszlexiám miatt úgyse tudom elolvasni őket. Pár perc múlva bejött az irodalomtanárnő, Mrs. Cooper.

-Rendben - mondta Mrs. Cooper. - Mit tanultunk tegnap Geoffrey Chaucer-ről? Hm.. Ms. Addams?

-Jaj de jó - motyogtam magamban. - Öhmm.... Geoffrey Chaucer egy költő.

-Gratulálok, Ms. Addams, szerintem erre mindenki rájött - mondta a tanárnő. Közben hallottam, hogy Jessica rajtam röhög. - Rendben, akkor felírom a táblára az egyik versét, maga pedig a legjobb hangsúlyozással olvassa fel, rendben? - és már el is kezdte írni. - Kész is vagyok. Nos?

Én tényleg megpróbáltam elolvasni, de a betűk elmosódtak, így csak dadogtam valamit.

-Hogy maga még olvasni sem tud?! Üljön le, egyes! - és már be is írta. Jessica fetrengett a röhögéstől. Én pedig lehangoltan leültem.

Szerencsére a következő órában mentünk el az uszodába, így egy kicsit kiengedhettem a gőzt. Bementem az öltözőbe és átöltöztem. A tesitanár, Mr. Hofstadter azt mondta, hogy együtt menjünk bele a medencébe, és én már alig bírtam kivárni, hogy a cicababák megkössék a bikinijüket. De valahogy csak sikerült nekik, így már mentünk is a medencékhez. Én egyből egy szaltót ugrottam a vízbe. Viszont a többi lány 20 percet kínlódott, mivel "túl hideg volt a víz". Én inkább lemerültem hogy ne is halljam. 20 percet voltam a víz alatt. Ja, egyébként tudok lent lélegezni. Csak úgy mondom. Gondolom ezért szokták azt mondani rám, hogy "buborék".

Suli után elindultam haza. Már az utcánkon jártam, amikor sétálás közben véletlen kikötődött a cipőfűzőm, így leültem egy padra, hogy megkössem. Egyébként az utcán senki sem volt, mivel egy nagyon kicsi városkában lakom a lehető legkisebb utcában. Miközben kötöttem a cipőm hirtelen egy hatalmas dobbanást hallottam magam mögött. Hátranéztem, és azt hittem, elájulok. Mögöttem egy hatalmas, fekete ló állt, szárnyakkal.

-Te vagy Sophie Addams? - kérdezte.

-Te tudsz beszélni? Ki vagy te? Hogy kerülsz ide? Miért keresel engem?- bombáztam meg a kérdéseimmel.

-Jó nyugi. Csak szépen sorjában.- mondta. - Fekete Péter vagyok, egy pegazus, és azért jöttem hogy elvigyelek a Félvér Táborba.

-Hova?

-Jaj, tudod, a Félvér Táborba, oda ahol félistenek vannak.

-De miért?

-Mert egy félisten vagy, csajszikám. Igazából senki nem tud arról hogy érkezni fogsz, csak Kheirón.

-Ő ki?

-Egy kentaur. Ő a tábor edzője.

-És te most elrabolsz engem? Mi lesz az anyámmal?

-Nyugi, ő tud arról, hogy elviszlek.

-Biztos?

-Ja ja persze.

-Nem tűnsz túl biztosnak.

-Ez most lényegtelen! Na, gyere, szállj fel!

-Nem.

-Márpedig fel fogsz -azzal megfogott a fogával és feldobott a hátára. Hogy lehet ilyen erős? -Na indulás!- és már repültünk is, de olyan gyorsan, hogy azt hittem elhányom magam.

-Azt elfelejtettem mondani, hogy tériszonyos vagyok- mondtam.- Ha nem akarod, hogy kidobjam a taccsot, szállj le!

-Nyugi csajszi nemsokára ott vagyunk.

Kábé 30 perc múlva megláttam egy hatalmas fenyőt. Mellette pedig ott volt valami nagy.

-Az egy sárkány?????

-Még szép.

Fekete Péter egyre lejjebb szállt. Végül megállt a levegőben, kábé 30 méterrel egy tó felett.

-Leszállás, végállomás!- mondta, azzal lelökött a hátáról.

Ez lenne az első rész, remélem tetszik nektek. Nyugodtan írjatok építő jellegű kritikát.

Csoki!