– Te habozol, Din... Mando... vagy akárhogy is hívhatlak most.

A szólított egy mély és fáradt sóhajt hallatott. Egyéb válaszra nem méltatta barátját. Ehelyett az üres kantina egyik sarokpadjának vetette a hátát, és védencét nézte, aki a kettejük között húzódó asztal tetején ült, arca koncentrációba torzulva, miközben felespoharak lebegtek a feje körül.

A kutatás gyümölcsözőnek bizonyult, és Din Djarin pontosan ezt is várta, ám arra nem számított, hogy ilyen hamar révbe érnek. Alig néhány hét telt el a nevarrói csata óta, alig néhány bolygón tettek látogatást a rejtélyes jedik után kutatva, és máris akadtak népek, akik továbblendítették őket a céljuk felé. A leszerelt fejvadász mégis azon kapta magát, hogy hajóját a lávabolygó irányába kormányozta. Amióta kisöpörték innen a birodalmiakat, lassan minden visszatért a rendes kerékvágásba. Nevarro ismét békésnek látszó közösséggé állt össze, és Din sosem érezte ennyire menedékének, mint most.

– Mi ez a csendes önmarcangolás? – Cara Dune békésen iszogatott, de a mandalórit övező feszült légkör egyre intenzívebben ette bele magát a környezetükbe. A gyerek is tisztán érzékelte – noha nem érthette igazán a forrását –, mert szabad kezét apja asztalon pihentetett csuklójára fonta.

– Úgy tűnik, nyomra bukkantam – felelt nehézkes légzéssel Din. – A jelek szerint van valami templom, meg egy bizonyos Skywalker, aki varázslógyerekeket tanít.

– Hallottam a nevet, de azt nem, hogy ő is ilyen... jedi.

– Szüksége van rá – a fejvadász nem bírta elszakítani a tekintetét a mélyen koncentráló gyerek ártatlan vonásairól –, hogy valaki tanítsa. Nagyon erős, ezt jó párszor bebizonyította már.

– De...? – Cara érezte a kötőszót a hangjában. A mandalóri erre ismét sóhajtott. Mostanában túl gyakran tett így.

– Félek, hogy kihasználnák a képességeit, hogy visszaélnének vele. Lehet, hogy a birodalmiak ellen harcoltak, de mi van, ha rajtuk is eluralkodik a hataloméhség?

– Nem bízol ebben a Skywalkerben?

– Nem ismerem, de a fegyverkovács szerint a jedik az ellenségeink voltak. Fogalmam sincs, ennek fényében hogyan reagálna rám... ránk.

A gyerek szorított a fogásán. Kis karmai belevájtak apja bőrébe, még a ruhán keresztül is. Cara észrevette. A szemében egyszerre tükröződött szolidaritás és ellenérzés is.

– Mi van, ha más nem segíthet?

A testét borító páncélzat ellenére is látszott, ahogy Din Djarin izomzata fájdalmasan görcsbe rándul. A levegőben pattogó feszültség szinte hallhatóvá vált, és a gyerek aggodalmas nyögéssel fejezte ki nyugtalanságát.

– Én csak... – A fejvadász sokadjára is sóhajtott. – Tudom, hogy én nem taníthatom... hiszen még felfogni is elég... de arra rájöttem, hogy ez az erő szorosan kötődik az érzelmeihez. A negatív érzelmek – mint a düh vagy a félelem – rossz dolgokat váltanak ki belőle. Mint amikor... – Itt elakadt a szava. Cara félretolta a poharát, hogy közelebb hajoljon a kis klánhoz. Kezével óvatosan végigsimított a gyerek fülén.

– Nem kell semmit mondanod. Gyerek. Tapasztalatlan. Nem érti még, mit szabad és mit nem.

– De maga a tény, hogy tudta, mivel állítson meg téged... Miken mehetett keresztül, hogy tudja, hogyan iktassa ki a veszélyt...?

Din beleborzongott a gondolatba. Cara tekintete elsötétült.

– Megijedt. Félt téged, és úgy vigyáz rád, ahogyan te vigyázol őrá. Egyébként is vesztésre álltál, apuka. – A vicc nem szólt akkorát, mint várta, sőt, mintha el se hangzott volna.

A mandalóri teljes figyelmét a gyerekre irányította, aki fellelkesedve pislogott rá.

– Jól van – köszörülte meg a torkát Din –, szeretném, ha most szép lassan letennéd a poharakat az asztalra, rendben? Menni fog? – Mivel bizonytalan volt abban, hogy védence minden szavát megérti, próbálta kézmozdulatokkal is elmagyarázni, mit akar látni. A csöppség homlokán elmélyültek a ráncok, és a levegőben köröző poharak először megremegtek, majd elkezdtek ereszkedni.

Din egy pillanatra elhitte, hogy nincs szükségük jedikre, hogy boldogulnak ők, ha összefognak és kitartanak, de aztán történt valami. Vadul vibrált körülötte a levegő, és mire észbe kapott, a poharak ezer darabra törtek, a szilánkok hangosan kopogva zúdultak a beskarra.

– Kell neki Skywalker – felelt összeszorult torokkal, és Cara ekkor döbbent rá a hezitálás valódi okára: Din Djarin nem akar megválni a gyerektől.