Másnap 11:30-kor a Red Velvet kocsival elindult, viszont félúton a kocsi megállt.

- Kifogyott a benzin! - kiáltott fel kétségbeesve Seulgi.

- Seulgi... ha oldalra néznél... - szólt Joy egy tankoló automatára mutatva, majd nevetésben tört ki.

- Köszi Joy! - hálálkodott Seulgi ügyet sem vetve arra, hogy Joy kinevette.

Miután odavitték a kocsit az automatához... várjunk! Hogy vitték oda a kocsit, ha abból kifogyott a benzin? Tolniuk kellett. Hol is tartottam? Ja persze. Miután odatolták a kocsit az automatához, feltöltötték benzinnel, majd tovább indultak a célállomáshoz. Amikor odaértek, egy hatalmas palota-féle épületet pillantottak meg. Láthatólag Yeri érdeklődését is felkeltette, mert az ablakból nagy, csodálkozó szemekkel figyelte, ahogy a többiek is, majd Joy odasúgta a többieknek, kivéve Yeri-nek:

- Úgy látom, Yeri érdeklődését is felkeltette ez a hely... ez nagyon ritka! - és igaza volt.

Mivel Yeri-t nem sok dolog érdekelte, ezt nagy ritkaságnak találták. Kiszálltak, és elkezdtek közeledni a bejárati nagy kapuhoz. Közelről még szebb volt a látvány. Még egy kerek szökőkút is volt.

- Nézzétek! Aranyhalak úszkálnak a szökőkútban! - ámuldozott Irene.

- Én nem látom a szökőkutat... - értetlenkedett Joy.

Erre a kijelentésre a Red Velvet többi tagja a fejére csapott. Seulgi még el is nevette magát, mivel azt hitte, Joy csak viccel.

- Kívánhatnánk valamit...

Becsukták a szemüket, és kívántak. Sajnos nem lehet tudni, hogy mit, mert ha elmondanák, akkor nem fog teljesülni. Csak akkor tudjuk meg, mit kívántak, hogyha teljesül a kívánság. Lehet, ki is fog derülni a történetből... Mindannyian odamentek egy nagy fehér ajtóhoz. Bementek, és egy kedves lánnyal találták szembe magukat. 

- Sziasztok! Foglaljatok helyet.  Kértek egy kávét? - köszöntötte őket.

- Szia, köszönjük, de most nem - beszélt a Red Velvet nevében Irene.

- Én azért kérek egy ká... - kérte volna Joy, de Wendy rálépett a lábára - Csitt! - súgta Joy-nak.

Joy csak mérgesen nézett ki a fejéből. Szerette volna megkapni a kávéját. De ez nem tartott túl sokáig, mert meglepetten látta, hogy egy másik csapat megkapja a finom kávét! Ami (úgy gondolja) neki járna. Nem is figyelt arra, miről beszélgetnek a csapattársai. Azt sem hallotta meg, amikor Wendy megszólalt:

-Ugye Joy?

- Amm.. Aha! - persze, hogy nem tudja, miről van szó.

- Tényleg?

-Persze!

- Tényleg a másik csapatnak szurkolsz?

- Ja, nem, dehogyis!- mondta kicsit nevetgélve

- Akkor figyelj jobban! - szólt rá Seulgi

- Figyelek... - hazudta Joy, de mindenki tudta, hogy nem figyel.

- Semmi gond - tért vissza a kedves lány hozzájuk - Az én hibám. Valószínűleg érdekel az ellenfeletek. Ők az Exid, gondolom, ismeritek őket.

- Igen, nagyon jók...- kezdte Seulgi, de meglátva, hogy a másik csapat felkapta a fejét, gyorsan kijavította - Akarom mondani rosszak.

- Áh, szóval nem szeretitek őket. Értem.

*****

- Nézzétek, a másik csapat máris milyen bunkó! - kezdte Solji.

- Hát, én megmondtam hogy sosem szabad semmit sem elhinni - dicsekedett Junghwa.

- Szerintem aranyosak... - szólalt meg Hani.

- Tudjuk, szerinted minden aranyos.- vágták rá a többiek.

- Valahogy le kell győznünk őket - döntötte el sikeresen Hyerin.

- És mi van, ha nem sikerül?- aggódott szokásához híven LE.

- Ne mondj ilyet! - kiáltott rá Solji - Sikerülni fog. Még akkor is, ha ehhez meg kell keserítenünk az életüket.

- Ugyan már, ez csak egy verseny! - forgatta Hani a fejét, ami által hasonlított egy kiskutyára.

- Nem Hani, ez nem "csak egy verseny"!

- Miért, mit kapunk, ha nyerünk? - kérdezte unottan Junghwa, amire Solji egy kicsit átgondolta magában a helyzetet, majd folytatta is:

- Nem tudom. De nekünk nem a tárgy-nyeremények kellenek. A dicsőség a fontos.

- Talán neked...

Hani és Junghwa mostanra egyet értésre jutottak a nyeremény témában. Ha nincs tárgy, nincs verseny. LE szokásosan nagyon stresszelt, azon agyalt éppen, vajon mennyire akadhatna ki a csapata, ha épp miatta veszítenének. Hyerin pedig a taktikán akart fejleszteni. Nem jött be neki Solji "tiporjuk le őket, s majd lesz valahogy" stílusa. Lenne okosabb megoldás. Biztos volt ebben.

Eközben a kedves lány ide-oda járkált a két csapat között. Igazából arra várt, hogy a gép elfogadja a regisztrációjukat... Álljunk csak meg, milyen gép? Elfelejtettem mondani, hogy a versenyre ezen a gépen keresztül kellett regisztrálni. Az ott dolgozó leány pedig azt verte ki a fejéből - ezt a kifejezést meg ne mondjátok Joy-nak, mert annak rossz vége lesz! - hogy beírja őket a gépbe. Így aztán várhattak. Már egy jó ideje vártak, mikor Joy még mindig kávét akart, és dühében szétnézett. Meglátta az egyik pult mögött a gépet. Nézte, hogy az vajon miért van ott. Gondolta, megkérdezi a lányt.

- Szia - köszönt neki, és az egyből felé fordult - Megkérdezhetem, hogy az a gép mire való? Mert nem tudtam rájönni.

- Ja, azon regisztráltalak be titeket, és most arra várunk, hogy elfogadja a nevezéseteket. Zöld csík mutatja, hogy hol jár.

- Értem. Ömm, lenne még egy kérdésem. Hol van itt a zöld csík?

- Pontosan...- akarta megmutatni a csaj, de teljesen ledöbbent, amikor nem találta a zöld csíkot.

- Várj, mondd el gyorsan a csapattársaid nevét.

- Oké. Van Irene, Seulgi, Wendy és Joy.

- Csak ennyi? Nekem kicsit kevésnek tűnik.

- De hát ennyien vagyunk! - nevetett Joy.

- De nem öten vagytok?

- De - Joy nem értette a problémát.

- És ez csak 4 név...

- Micsoda?- hitetlenkedett Joy. Nem értette. Ki hiányzik?

- Van Irene, Seulgi, Wendy és Joy... Irene, Seulgi, Wendy, Joy és...- eközben meglátta a kimaradt csapattársát - Yeri!

- Oké! Most megyek az Exid-hez. Köszi a segítséget és a türelmet!

- Örömmel tettem!- mosolygott Joy, elfelejtve a kávés-ügyet.

A lány oda ment a másik csapathoz is, akik szeretettel fogadták.

- Jaj, szia! - köszöntötte boldogan Solji. Közben arra várt, hogy mikor megy már el.

- Sziasztok! - köszönt vissza, mit sem vetve arra, hogy nem igazán szerették - Neveket kérek. Regisztrállak titeket a versenyre.

- Vagyok én, azaz Solji, Hani, LE, Hyerin és Junghwa.

- Okés, köszi! - azzal elment.

- Olyan idegesítő...

Ezt azonban a lány már nem hallhatta meg. Gyorsan odébb állt, regisztrálta a két csapatot, a csík végigment, a lányok kaptak szobákat. Mindenkinek külön szobája volt, de 5 szobát összekapcsolt egy nappali, ahol a csapatok akár közösen is lehettek. A nappalihoz és az öt szobához is külön kulcs volt. A két banda szobái messze voltak, hogy - bár hangszigetelt volt- senki ne hallja meg a másik terveit, táncait. Lepakoltak, még egy kicsit beszélgettek, majd a hangos bemondóban ennyit hallottak:

- Kedves versenyzők! Szeretettel köszöntünk mindenkit az idei nyári Pom-pom lány bajnokságon! Ebben az évben a verseny menete másképp zajlik: a résztvevők segíthetnek a koreográfusnak a tánc kitalálásában! S mi több, mindenkinek saját zenét kell csinálnia az új stúdióban, ami tavasz végére lett kész, szóval ti vagytok az elsők, akik használhatják! De ki ne felejtsem azt sem, hogy az első négy körben klipet kell forgatni és mi az alapján döntünk. Az ötödik egyben utolsó fordulóban pedig színpadon adtok elő egy produkciót. És végezetül a szabályok:

- szabálytalankodásnak számít, ha az egyik csapat zaklatja a másikat és nem hagyja őket dolgozni

- szabályszegés az, ha valaki bántalmazza a másikat

- az is törvénytelen, hogyha ellopod a másik táncmozdulatát, zenéjét

- a lopás is büntetendő

Ha valaki legalább egyet tapasztal, azonnali hatállyal jelentse az egyik szervezőnek! Ha valamelyik megtörtént, az egész csapatát kizárjuk a versenyből. Most megkérem a kedves versenyzőket, hogy jelenjenek meg tizenöt perc múlva a főtáncteremben, ahol minden csapat megkapja a koreográfusát. Mindenkinek jó szórakozást kívánok még egyszer!

Üdvözlettel: Az igazgató

Javítva 2020. 08. 14.