Nem kell közel engednem magamhoz. Egyszerűen csak le kell hunynom a szemem, magam elé kell képzelnem az izmos testét, az izzó szemét, na meg az elnyíló ajkait és be kell nyúlnom a nadrágomba. Ilyen egyszerű... ugye?

Éppen csak kigomboltam a farmerem, mikor egy erőteljes kopogás kirántott az extázisból. Egy másodperc alatt vissza gomboltam a nadrágom, majd felültem az ágyon, végül pár másodperc töprengés után kicsúszott a számon egy halk "szabad".  Az ajtókilincs lassan lenyomódott és ugyan azzal a frusztráló lassúsággal nyílt ki az ajtó, amin Oliver lépett be, lehajtott fejjel. Feszült testel, kiélesedett érzékelőkkel, tágra nyílt szemmel és hevesen dobogó szívvel néztem végig, ahogyan lassan elém lépett, majd térdre borult előttem. Hatalmas kezeivel összefogta az enyémeket és apró csókot nyomott rájuk, majd felemelte a fejét.
Ekkor nézett először a szemeimbe, mióta belépett a szobába.
Aranybarna szemei most sárgán rikítottak, hegyes szemfogai pedig kilátszottak duzzadt ajkai közül. Egy pár pillanatig farkasszemet néztünk, aztán elkaptam egyre vöröslő arcom és alkarját kezdtem tanulmányozni.
Így belegondolva... egész szexy alkarja van. Töprengésemből Oliver erősödő fogása rántott vissza, én pedig szemeibe néztem. Még pár másodpercig csendben figyeltük a másikat, aztán elnyíltak ajkai és nagyot nyelt, mielőtt megszólalt megtört hangon.
-Lucifer...sz-szomjas vagyok... nagyon szomjas.-
Először fel sem fogtam mit mond, majd mikor rájöttem, hogy vérre van szüksége, szemeim kiguvvadtak és így is heves szívverésem még gyorsabb lett. Kérlelő szemeit az enyéimbe fúrta és ekkor esett le teljesen a sztory.
Belőlem akart inni...
Hosszú ideig néztünk egymás szemébe, majd némi töprengés után csuklóm a szája elé emelve vártam a fájdalmat. Nem is igazán én uraltam a testem, nem gondolkodtam csak cselekedtem. Ha az én vérem kell neki ahhoz, hogy jobban legyen, akkor állok elébe.
Oliver halványan elmosolyodott, majd apró csókot hintett a csuklómra és felém tornyosodott széles alakjával. Minden előszó nélkül végig döntött az ágyon és nyakamba hajtotta a fejét. A meglepődéstől megszólalni sem tudtam, majd a fájdalom akasztotta el a szavam, mikor éles fogai nyakam érzékeny bőrébe fúródtak. Hihetetlen érzés volt.  Felemelő, jó és rettentően rémes egyben. Éreztem, ahogyan a forró vér végigszáguld a testemben, egyenesen a nyakamig a testem minden pontjából, majd szájába ér és lefolyik a torkán, perzselő érzést hagyva maga után. Feltölti őt erővel és vággyal, hogy még többet kaphasson belőle. Éreztem teste remegését, hallottam, ahogyan nagyokat nyel, a keze szorítása pedig egyre erősödött csuklóimon, ahogyan újult erőre kapott. Pár perc telhetett csak el, de bódult állapotomban ez óráknak hatott. Az egész olyan volt, mintha nem is velem történne, egyszerre éreztem a saját és valaki más érzéseit.
Oliver állkapcsa megfeszült, ezzel még fájóbban harapva nyakam hajlatába, én pedig fájó nyögést hallatva próbáltam bírni a fájdalmat, ami megmaradt erőm visszatérte után is. Ezzel egy időben, a torkom úgy égett mintha parázs égetné és furcsa módon jó érzéssel töltött el. Az agyamba olyan gondolatok férkőztek, ami normál esetben meg sem fordulna a fejemben, ráadásul valaki más hangján csengtek...
Mi a szaros lófasz történik velem?
Kétség kívül megbolondultam...azt hiszem.

Igen, két hete nem volt rész.
Igen, tényleg ide toltam a pofám egy ilyen rövid résszel.
És igen, rettentően sajnálom de egyszerűen két hét alatt ennyire jutottam és a folytatást mindenképp új résznek szeretném.
Egyébként bár tudom, hogy hetente ígértem a részeket, de nagy valószínűséggel bem fogom tudni így hozni őket, főképp a meló miatt,(12-14 órás műszak jeee.) de igyekszem.
Hamarosan jön a kövi. Köszi, puszi. ❤😘