-Uram Lucifer! Állok szolgálatára. Ha a szükség kívánja, élek vagy halok, de uram mellől helyemet soha el nem hagyom. Kérem, fogadjon szolgálatába és cserébe bármit megadok, melyet teljesíteni képes vagyok.
Hangja végig csengett a teremben és bár a hangja kemény volt de a tekintete félelmet sugárzott.
Én pedig, Lucifer, az alvilág ura, a bukott angyal kinek vére és lelke fekete mint az éj, nem tudtam megszólalni. Szépsége és mély tekintete magával ragadott... egyszerűen...meg akartam...meg kellett szereznem őt...csak magamnak.

-Hogy hívnak halandó?-
Hangom végig siklott a termen, sötét burokba fedve azt. A férfi teste megremegett, de mikor rámnézett tekintete nem félelmet tükrözött, hanem vágyat. Mélyről jövő, erős szexuális vágyat.
Mélyet sóhajtottam, persze észrevétlenül.
-Nem kérdezem meg még egyszer ember.-
-A nevem Oliver, Nagyuram. Oliver Morgens. De nem vagyok ember.-
Hangzott a felelet.
-Akkor mi vagy?-
Válaszként csak egy gunyoros félmosolyt kaptam és egy csábító tekintetet. Felálltam trónomról és immár emberi alakomban sétáltam le hozzá a lépcsőn. Nem kellett újból feltennem a kérdést, hisz amit láttam, mikor megálltam vele szemben, elárult róla mindent. Szemei arany színben ragyogtak, szemfogai kilógtak telt ajkai közül, hófehér bőre ragyogott, ahogy rásütött a teremben lobogó tűz fénye. Nem akartam hinni a szememnek. Sokszor hallottam már a fajtájáról, de még soha nem találkoztam eme alávaló lények egyikével sem. Élesen szívtam be a levegőt, majd ajkaim között engedtem ki.
-Dominic! Kísérd be a vendégünket a szobájába!-
Szólaltam meg, mire egy hozzám elég közel álló (khmm) lélek kilibbent a sötétségből és Oliver mellé állt.
-Kérem erre jöjjön.-
-Nincs szükségem bébi sintérre Uram. Kiismerem magam a pokolban. A negyedik ajtó jobbra. Nemdebár?-
Szólalt meg édes, mély hangján, majd egy kacér vigyorral az arcán meghajolt és hátat fordítva nekem elindult az ajtó irányába.
-Ha esetleg lenne hozzá kedve, szívesen fogadom a szobámban egy délutáni teára, Uram.-
Mondta még mielőtt kilépett a teremből. A nehéz fa ajtó nagy robajjal záródott be mögötte.
-Teázni mi, vérszívó?...
Suttogtam magam elé majd egy apró  félmosollyal az arcomon visszaültem a trónra.

Tádáá. Ez lenne az első rész. Remélem tetszett. Este jön a folyt- köv. Jön az ihlet Gyermekeim. 😁😁
Addigis páá.