Angel Dust sokszor elgondolkodott azon, hogy miért nézik le őt. Életében is és így a halál után a pokolban. 

Talán nem volt feddhetetlen, mert egy drogos meleg. Azonban vannak érzései. Igazán vannak. Szép próbált lenni, mindig odatette magát, ha csak egy férfi közelébe ment. Annyira igazi próbált lenni, amennyire a kurválkodás csak engedte. 

Ezen persze nem segített az sem, hogy olyan… 

Nem is találta a megfelelő szavakat. Sokan nem hinnék el, de mikor nevet egy beszóláson belül sír. Hogy miért? Mert csodákat várt, dicséretet a külseje miatt, nem pedig szidalmat. 

Ezért szerette annyira Charliet. Az a lány mindig figyelt az érzéseire, amíg Vaggie igazi démonhoz illően a Pokol kénköves talajáig taposta az egóját. A férfiak legtöbbje sem tudta mennyi idő és energia az a tökéletes outfit, amit ő magára pazarol, hogy még kívánatosabb legyen. Ezért volt könnyű őket zsarolni. Főleg a nős embereket. Ők voltak a legrohattabbak, de azok sem voltak kutyák, akik nem halva kerültek démoni élethez, hanem bukott angyalok. 

Ahogy a telefont leste éjjel kettőkor a kis asztalon azon merengett, hogy is szórakozhatna. Igaz, hogy Charlie hotelje egyre több vendéget vonzott magához, de nem nyúltak hozzá. A drogot pedig fizetség mellett kapta meg a kis hercegnőtől, aki most valószínűleg az igazak álmát alussza. Ő jól látta, hogyan vette el Alastor - az az aszexuális barom -,  a biszex kis csaj eszét. Biztos volt benne, hogy a mai Valentin-napon a menü borzalmasan szív és rózsaszín mintás lesz. Abban is biztos volt, hogy Alastor az ujjai köré csavarja még inkább. A Pokol üdvöskéje még számára is csábító, ha a testi örömök nem is. 

Végül vett egy mély levegőt és megfogva a telefont tárcsázta be Valentino számát. A berregő, csengő zörej szinte azonnal abba maradt és helyét átadta egy búgó, mély férfi hangnak. 

- Angyal keksz? Olyan régen hívtál. Miben lehetek a segítségedre? 

- Szeretnék kimozdulni. Van valami ajánlatod? - a hangja mindig olyan bizonytalanná vált, ha meghallotta a stricijét. Valentino értett ahhoz, hogy a prostituáltak féljenek tőle, ugyanakkor imádják is. Ördögi kör! 

Sokáig csak a hümmögő neszt hallotta, ami igazán jó hatást gyakorolt a kicsiny lelkére. 

- Gyere át én hozzám, Angyal keksz - szólalt meg sejtelmesen a démon, majd bontotta is a vonalat. 

Angel pedig izgatottan állt neki a készülődésnek. Valentino valami igazán izgalmas dologra akarja megkérni, ha magához édesgeti. Bár nem adott sokat a mókára. 

Miután tökéletes és kifogástalan állapotban találta magát egy órával később, már útnak is indult. 

A város még most is úgy nyüzsgött, akár egy nappali tagozatos iskola. Ott aztán sok volt a maga módján az öröm. 

Vágyódva gondolt az iskolai uniformosokra, amiket kedvelt letépni a rossz "kisfiúkról". 

Vajon kap ma estére egy igazi kuncsaft különlegességet, vagy megint arra akarják rávenni, hogy az egyik lányán élvezkedjen Valentinónak?

Mikor elérte a legszebb épületek egyikét, ami a Gehenna ezen részén megtalálható volt nagyot nyelt. Az alhasa izgalomtól rándult meg, amint az ajtó elé érkezett. Szeretett volna magában több anyagot érezni, mint ami volt, de minden ugyebár nem lehet tökéletes? 

A csengő úgy kongott, hogy kint is tisztán hallani lehetett a kéj-sóhajt. Azt gondolta bárki is, hogy sima csengő-bongó zenét játszik az érkezőről a gomb megnyomása? Végül is egy élveteg striciről van szó! 

Az ajtó sebesen tárult fel és látni engedett egy félmeztelen felsőtestet. 

- Nem kapkodtad el, sütikém. Na told beljebb azt a formás segged! - adta parancsba a másik pók szabású, majd ellépett az útból, hogy "kedvese" átsuhanja a küszöböt. 

Ez az édes bizsergés a bőre alatt mindig elfogta, ha idetévedt. Vagy önszántából, vagy kényszerből. 

Ahogy a vendéglátója felé fordult, meglepődve tapasztalta, hogy milyen közel került hozzá a másik. Hirtelen úgy érezte magát, mint egy szende szűz angyalka… 

- Nos, drága süti, mit is kezdjek veled? - tette fel lágy mosoly mellett a kérdést és simította végig a puha tincseit Angelnek. 

- Mit szeretnél, Valentino? - kérdezte halkan, miközben mereven nézett a padlóra. 

- Beszélgetni lenne kedvem - töprengett el egy pillanatra, majd élveteg vigyor mellett indult a nappali felé. 

Angel pedig mit volt már mit tenni, követte. A kanapén terpeszkedve találta magát és Valentinót is. Óvatosan sandított fel a stricire. Nem tudta elképzelni sem, hogy miről tudnának beszélgetni. 

- Milyen a Hotel? Hallottam, hogy a kis hercegnő terveiben segédkezel. Milyen mélyre tudsz vajon érte süllyedni? 

- Charlie egy remek lány, aki megérdemli, hogy megpróbálhassa a terveit véghez vinni. Ez szerintem nem mélyre süllyedés - vágott vissza kicsit élesebben, mint szándékozott. Hamar érzékelte, hogy Valentino nem mosolyog. Sőt, talán még vicsorogni is elkezdett. 

- Jól van, de válaszolj. 

- A Hotel pazar. Remek a szakács, remek a hangulat, ha éppen jó kedvében vannak a démonok. Elég sokan vevőek erre a megtérés dumára - gondolkodott el, ahogy kényelembe helyezte magát. Egészen sikerült ellazulnia, és ez kicsit el is álmosította. Pedig azt hitte jobban fog pörögni. 

Neki dőlt észrevétlenül stricije vállának, aki kedveskedő módon simogatta a fejét. Mindig is kedvelte ezt a transznemű idiótát. 

- Örülök, ezek szerint egész boldog vagy. Ezért sem kerestél - suttogta behunyt szemekkel. 

- Most már igen - mosolyodott el még fél álomban, majd csak Angel egyenletes szuszogása törte meg a békés csendet. 

Valentino pedig csak mosolygott és simogatta az ő kekszét.