A matekóra határozottan szívás!

Nem beszélve Miss Alice hihetetlenül érdektelen tanítási módszeréről. A nőnek annyi életkedve van mint egy oszló tetemnek....na jó ez hülye hasonlat volt, de akkor is! Kicsit érdekesebbé tehetné az óráját, már ha lehet a matekot egyáltalán érdekessé tenni..

A szünetben a szekrényemnél ácsorogtam és egy, vagy 20 kilós Érettségi felkészítő könyvet próbáltam a legfelső polcra felrakni, amikor egy alak kivette a kezemből és egyszerűen felrakta.

Megfordultam, de már a parfümjéből tudtam, hogy Gina lesz az. Elmosolyodtam.

-Szia!

Gina mellém lépett, elkerülve az ütközést egy lánnyal. Nem tűnt túl boldognak.

-Szia..

Összehúztam a szemöldököm. Na jó..ez fura. A mindig vidám lány most iszonyatosan szomorúnak tűnt.

- Mi történt?- sóhajtott és nekidőlt a szekrénysornak.

-Marcus..

- Na ne! El se kezd!- felhúzta szépen ívelt szemöldökét.

Marcus Dean a legnagyobb seggfej a világon és történetesen Gina exe. Csúnya szakítás és egy annál csúnyább orrtörés után nem hallottam róla egy ideig- azok a szép idők..

- Most láttam smárolni Miss tökéletessel!- elfintorodtam. Na ez szép Abigail Armitage hogy is ne?

Bár ez kicsit sem lepett meg, azért elszomorító..Gina úgy szerette! Az a seggarc meg csak bocsánatot sem kért tőle.

- Yvette?- legyintett.

- Szakítottak tegnap.

- Miért?- gyorsan kivettem az irodalom füzetem és sietve elindultunk. 2 perc múlva becsengetnek és Adam Diaz nem igazán örül a késésnek, főleg nem ha rólam van szó.

- Ismered Tony Fostert?- bólintottam.

- A srác akivel tavaly nyáron kavartál.- elmosolyodtam. Tony igazán helyes és nagyon szórakoztató, még én is bírom leszámítva azt, hogy mindig bulikat szervez és nem messze lakik tőlem..nem is kell mondanom mennyire örülök neki, meg annak hogy az egyik csaja telerókázta a rózsakertünket, de Daniella asszonyság arcáért megérte!

- Aha az. - legyintett.- Tyler buliján látta őket és Marcus bár Yvettével érkezett, de a táncparketten Tony elmondása szerint majdnem dugtak Abigailell.. szörnyű!- fintorgott.

Már a lotyó említésétől is agyvérzést kapok. Tipikus hosszú lábú, nagyseggű, szőke liba, akinek az az életcélja, hogy maga körül mindenkit tönkre tegyen és ezen az sem segít, hogy egy háztartásban élünk....

- Hát az. - a telefonom a zsebemben hirtelen rezegni kezdett. A táskáért nyúltam.

- Azt a kettőt elnézve nem hiszem hogy meglepő lenne, ha holnapra már szakítanának.- Belöktem a könyökömmel az ajtót, miközben kihalásztam a telefonom. Gina követett és leültünk egy távolabb eső padhoz.

Fred neve jelenet meg a kijelzőn. Ez furcsa...sosem szokott nappal otthon lenni és mondanom sem kell, hogy telefonközelbe sincs ilyenkor.
Letette. Intettem Ginanak és kimentem telefonálni.

Fred a második csöngésre fel is vette.
Na jó ez határozottan furcsa.

- Szia..mit szeret..

- Nevaeh!- félbeszakított. Hangja feszültségről árulkodott. Visszaszívom EXTRA furcsa!

- Az óráid után egyenesen haza gyere! Érted!? Nem akarom meglátni, hogy az utcát járod délután! Egyenesen hazajössz!- köpni nyelni nem tudtam. Fred iszonyat ideges, ami nem meglepő, de irántam a legcsekélyebb érzelem kimutatására sem képes, nem hogy felhívni, aztán még ha dühösen is, de egy Jó reggeltnél többet kibökni.

- Nevaeh szólalj meg az istenszerelmére!

- Pe..persze! Egyenesen haza, vettem! Leraklak, elkések. Szia..- hosszan kifújtam a bentartott levegőt. Fred Armitage számomra egy iszonyat megfejthetetlen ember, vagy mi a fene.

- Igaza van Miss Armitage. Elkésik. - meglepetten néztem Adam Diaz jóképű arcára.

- Hát izé.. tanárúr! Elnézést, de ezt fel kellett vennem.- a férfi összehúzta dús szemöldökét. A tekintetben harag villant. Na még egy ember aki nem igazán kedvel..

- Mondok én magának valamit Armitage kisasszony!- közelebb lépett.- Ha még egyszer késik akkor nem csak a telefonját lesz szüksége felvenni, hanem jövőre az óráimat is.- bájosan elmosolyodott amitől nem tudtam megállni, hogy ne forgassam a szemem.

- Megértettük egymást?

- Meg..-morogtam

- Indítson befelé!

Leültem Gina mellé, aki sokatmondó pillantást vetett rám. Direkt nem firtattam. A telefont a táskámba csusztattam és helyette kivettem a füzetem.

Vagy húsz perc telt el az órából, de ez a húsz perc egyenlő volt az örökkévalósággal. Mr. Diaz jóképű, de nem százas. Amint belekezd egy anyagba máris felcsillan a szeme- bár lehet tényleg belekezdett egy anyagba, de annak köze sincs az irodalomhoz- Adam Diaz és a drogok?..- nem bírtam ki, hogy erre el ne mosolyodjak. A pali amikor teheti hangsúlyozza, hogy ő egy törvény tisztelő állampolgár. Pont ezt mondaná egy bűnöző, vagy egy drogos is nem? 23 évesen visszajönni a suliba ahol tanult nem épp józanságra utal. Főleg ezzel a kinézettel! Mogyoró barna szem és sötét tökéletesen belőtt haj.

Az óra felénél már nem győztem elnyomni az ásításaim. Szörnyen fáradt voltam, ami meglepő, hisz az angyalok sosem alszanak- és bár én csak félvér vagyok- akkor is bírom két- három napig. Bár én ilyen selejt árú vagyok, bármi megeshet.

***

A délelőtt folyamán Gina többször is megemlítette, hogy olyan vagyok akár a mosott szar. Kedves nem?

Valami nincs rendben a suliban. Érzem, hogy valami baj történt. Köze lehet vajon annak, hogy Frank másfél év után először felhívott, vagy hogy reggel óta olyan érzésem van mintha kiakarnának szakítani belőlem egy darabot. Határozottan valami furcsa!

Laura és Hugh már az asztalunknál vártak. Intettünk nekik és leültünk.
Laura szólalt meg először egy hatalmas vigyorral a képén.

- Hallottátok a hírt?- Hugh csak megforgatta a szemét és tovább ette a fasírtját.

- Attól függ!- szólalt meg Gina- Ha Marcusról és Dögös dinkáról van szó, akkor ja.

A gerincem mentén végigfutott egy furcsa bizsergő érzés. Végignéztem a menzán, de semmi furcsát nem láttam. A szokásos klikkek is a helyükön voltak, sőt még mintha nyugodt lenne a hangulat. Pedig ez aztán nagy szó ebben a suliban!

Újra a szőke lány felé fordultam, aki annyira áthajolt az asztal másik végéhez, hogy nem csodálnám, ha végül át is esne.

- Adam Diazt rajtakapták egy csajjal a tesi szertárba!

- Mi?!- visított Gina

- Ja elvileg a csajt kirúgták és Adamet csak szóban figyelmeztették.

- Az meg hogy lehet?- szóltam. Laura megrántotta a vállát.

- Nem tudom, de csajok Adam Diazról van szó. Arról az Adam Diazról aki tavaly azt mondta, hogyha mégegyszer letegezem, vagy illetlen ruhában jelenek meg az óráján kiscsapat.- elfintorodott

- De úgy látszik a cumizást kellett volna nevezném, arra biztos nem mondott volna nemet!- Az asztalunknál megfagyott a levegő. Hugh aki eddig a kajáját turkálta most dühösen meredt a barátnőjére. Mi meg Ginával olyan Ez most komoly?! fejjel néztünk magunk elé.

Laura sértődötten hátradölt.

- Mi van? Nem azt mondtam, hogy meg is tettem volna!

- Ja persze, az előbb nem így hangzott..- Hugh megragadta a tálcát és elviharzott. Laura sóhatva tolta vissza a székét és ment a pasija után.

- Na ez gáz volt.

- Az. De Neave most komolyan ki nem akarná lecumizni Adam Diazt?

Leesett az állam. Szörnyű arcot vághattam, mert Gina nem arca egyre vörösebb lett, mintha alig tudná visszafogni a nevetést, pár pillanat múlva pedig felkacagott.

- Nyugi szivatlak.

- Hát már kezdtem azt hinni, hogy a barátnőim ribancok.- cinkosan egymásra néztünk és elindultunk vissza órára.

****

Gina szótlanul követett a szekrényemig és egészen addig csendben is maradt, míg be nem csuktam a fémet és kérdőre nem vontam.

Sóhajtott, mintha már a gondolattól elfáradt volna, hogy ezt emlegetni kell neki.

Csípőre tettem a kezem és eléálltam.
A suliban már csak néhányan lézengtek, és ma amúgy is haza kellett hamarabb érnem..szóval remélem nem kezd nekem percekig Marcusról beszélni.

- Hát ezt amúgy nem kéne tudnod, de ha már így alakult...

- Csak mond el végre, aztán haladjunk.

- Tudod ma nagyon házsártos vagy, na mindegy meg van bocsátva.

- Jó ne nézz így jesszus! Mintha egy gonosz törpe akarná kitörni a nyakam!.

- Ezt most vegyük úgy, hogy nem hallottam...- morogtam

A tanári felől, pontosan velünk szemben egy nagy csattanás hallatszott, mintha eltörött volna valami. Zavartan pislogtam a hangszigetelt ajtóra.
Gina azonban mintha semmi nem történt volna tovább csacsogott, amiből aligha tudtam kivenni pár szót. Az összes idegszálammal arra a rossz ajtóra összpontosítottam, mintha bármelyik pillanatban kiugorhatna onnan valami. Márpedig valami kibaszottul nincs rendben és a végére fogok járni ennek!

- Figyelsz?

- Hm? Nem, bocs lekötött valami.- elhúzta a száját és mogorva arccal elfordult és a kijárat felé masírozott.
Csak nehezen tudtam rávenni a lábamat, hogy kövessem. Már neki indultam amikor a hátam mögül kivagódott a tanári vaskos ajtaja és Adam Diaz lépett ki a folyasóra.

Tátott szájjal bámultam a férfit. A szeme egy pillanatra fehéren izzott, de lehet csak képzeltem mert most inkább a harag gyilkos pillantásával álltam szemben. Mr. Diaz elém lépett és felhúzta a szemöldökét. Határozott vonalú arcán egy izom megrándult.

Mitől lettél olyan feszült Diaz?

- Maga most velem jön!- karon ragadott és még mielőtt egyáltalán feleszméltem volna már az emeleti kémia laborban találtam magam.
A rossz előérzetem ezzel a férfival csak nőttön nőtt és már azt sem tudtam mit gondoljak. Talán én reagálom túl?- Magamban felkacagtam -Persze, erről már akkor letettem amikor ez a két méter magas pasi egy pillanat alatt egy emelettel feljebb teleportált.

Becsukta az ajtót, lehúzta a rolót a folyosóra néző ablakon és egy szempillantás alatt előttem termett.
Megragadta az arcom és nagy barna szemeivel vizslatni kezdett. Mintha keresne valamit, de nem juthatott sokra mert pár pillanat után eleresztett, de csak annyira, hogy a karjaival satuba zárjon.

Kirázott a hideg.

- Nagyon nem kedvelem magát Nevaeh Armitage..

Felhorkantam.

- Az érzés kölcsönös tanárúr!- elhúztam a szám a férfi pimasz mosolya láttán. És én még szexinek tartottam! Na jó talán egy kicsit az is..

- Maga mindig a szavamba vág Nevaeh..- olyan hirtelen hajolt a fülemhez, hogy lélegezni is elfelejtettem.
Az életbemaradási ösztöneim felerősödtek, amikor a férfi hideg keze a nyakamra kulcsolódott. Egy gondolat ütött szöget a fejembe: gyilkold meg! Visított a belső hangom, ez eddig ismeretlen volt számomra. Adam keze egyre szorosabban fonódott a torkomra.
Elborított a vörös köd.

Én nem hagyom magam, 16 évet húztam le az Armitage birtokon, 16 éven keresztül tűrtem a megaláztatást, a fizikai és lelki bántalmazást és nem azért csináltam végig minden véres edzést, hogy most egy rohadék megfojtson. Élni fogok!

- Dögölj meg!- sziszegtem az arcába. A kezeim lendültek és ráfogtam az engem szorító két karjára. Összeszedtem minden tudásom, amit Rafaell tanított nekem kiskoromtól kezdve a test gyenge pontjairól. A könyökhajlatánál rámarkoltam.

- Nem is tudod milyen szar helyzetben vagy mi?- úgy látszik nem képzelődtem a folyosón. Adam pupillája összeszűkült és el is tűnt, helyét a nagy fehérség vette át.

- 2 éve a nyomodban járnak aranyom..és a drága családod ezt tudta, mégsem tett ellene semmit. Tudod sajnállak.- a dühöm fokozódott és már az ájulás határán voltam. Kitapintottam a két csont végét és minden erőm összeszedve kicsavartam. A csont iszonyatos hangot adva tört el. Adam felüvöltött és összeesett.
A keze kicsavarodva lógott mellette..undorító látvány volt, de nem engedhettem meg magamnak azt, hogy akár egy pillanatra is elgyengüljek.
A folyosóról sikolyok és léptek hangja hallatszott.

- Kik!?- nem válaszolt . Fogyott az idő, ha elkezdi gyógyítani magát akkor nekem lőttek.

Körülnéztem a terembe.
A szemem megakadt a tábla sarkához helyezett pálcán. Bingó!

Elindultam, de Adam megragadta a lábam és kirántotta alólam. A fejem nagyot koppant a kemény fapadlón.
A fájdalomtól könny szökött a szemembe.

- Na jó te rohadt csitri, akkor ne finomkodjunk!

Úgy látszik a karja meggyógyult, mert a lábamra markolva maga alá húzott. A kezeivel ráfogott az enyémekre és a fejem felé szorította. Hangos szuszogásunk töltötte be a termet.
Adam hajából csöpögött az izzadság a felsőmre. Szörnyen sápadt volt, a gyógyítás biztos kivette az ereje nagy részét. A szeme ismét a régi volt.

- Ki vagy te? És kik azok akiről beszélsz?!

Nem válaszolt csak nézett rám, az állkapcsa megfeszült.

Kétségbeesetten vergődtem alatta.

-Mondd el az istenszerelmére!- Adam egy pillanatra lazított a fogásán. A nemrég meggyógyult karok nem bírták sokáig. Ezt kihasználva a lábaim átkulcsoltam a derekán és átfordítottam magunkat, most én voltam felül.

Lehet, sőt biztos hogy baromi idióta vagyok, hogy ebben a helyzetben ilyenre gondolok, de nem bírtam nem gondolni rá, akár egy pillanatra is, hogy mi történne, ha valaki épp egy ilyen helyzetben nyit ránk..kínos az biztos.

Gyorsan lemásztam a derekáról és a táblához siettem a pálcáért.

Adam gyorsabb volt. Egy szempillantás alatt előttem termett és nyakon ragadott. Megfordult és olyan erővel vágott a falhoz, hogy a levegő is sipolva távozott belőlem. Összecsuklott a lábam, hasra estem a padlón.

Szédültem..egyre jobban forgott velem a világ, de nem adhattam fel. Lenyeltem a fájdalmat és továbbkúsztam, mígnem elértem amit akartam.

Emlékszem elsőben Mrs. Steel egy órát sem volt hajlandó tartani a mutató pálcája nélkül. Amikor meg tavaly nyugdíjba vonult elfelejtette és itt hagyta..utólag köszönöm!

Adam újból lecsapott de kitértem előle.
Az ablakhoz ugrottam és kinyitottam a meleg levegő arcon csapott.
6 méter magasan vagyunk, ha kiugrok akkor nem úszom meg törés nélkül, de ő sem. Nagyon szerettem volna már kilökni az ablakon egy bizonyos tanárt, de ilyen helyzetben ez nevetségesnek tűnt. Mintha olvasna a gondolataimba kihúzta magát és hátra vetett fejjel felkacagott.

- Azazel nagyon szeretne már látni téged kislány. Értékesebb vagy mint hinnéd!- első reakcióra ledöbbentem, aztán kissé hisztérikus vihogásban törtem ki. Adam rám pillantott.

- Azazel? Na ne szivasson...!

- Pedig így van. És perpillanat kész bármennyit fizetni érted, szóval akár velem is jöhetnél és akkor nem kellene ezt a szánalmas játékot űznünk.

Elhalt a nevetésem. A pálcát megmarkoltam a lábam magasba lendítettem és akár egy fekete öves karatés arcon rúgtam.
Adam furcsa sziszegő hangot adott ki, de nem tűnt úgy, mintha nagy fájdalmat okoztam volna.

Egyikünk sem használta az erejét, ami részemről nem meglepő, hisz Frank egy olyan vékony bilincset rakott a jobb lábamra, ami megakadályozza az erőm elszabadulását. Ezt nem is tudtam és nem szándékoztam leszedni magamról a közeljövőben. De Adam sem váltott teljes démon alakjában ami meglepett, de most nem értem rá a miérten rágódni ugyanis újra támadásba lendült. Egy tört hajított felém, ami elől éppenhogy el tudtam ugrani, de így is felsértette a derekamon a húst. Az eddig szorongatott pálcával a gyomrába vágtam és amíg nem figyelt kibillentettem az egyensúlyából.
A hátára esett. Körülötte a padló perepedezett. Úgy tűnik egy időre elájult.
Pár másodpercig a hosszú pálcára meredtem aminek a vége ezüstösen csillogott. Nem fogja megölni ez, akár egy tiszta ezüst, de egy időre harcképtelenné teszi. Már a gondolattól is, hogy ezt belevágom a húsába a hányinger kerülhetett. A teste felé emeltem és kerestem a megfelelő pontot ahol a legcsekélyebb fájdalommal döfhetem belé, ám ekkor Adam ráfogott a felé tartott pálcára és pár pillanat múlva már én voltam a helyén, és a pálca nagyon közel volt egy bizonyos létfontosságú szervemhez..

- Azazel nem akarta, hogy holtan vigyelek neki, de nem hagytál más választást- vicsorított. A szívem majd kiszakadt a helyéről. A gyakorlatokon sokkal véresebb harc szokott menni erre mindjárt egy tanár öl meg- aki át sem változott- egy pálcával...az Armitage család hírnevén csorba fog esni..
Utolsó erőmmel elgördültem előle mire a bot a padlóba fúródott. Elborzasztó látvány volt, pár pillanaton múlott, hogy nem belém áll ilyen mélyen.

Izzadtan és véresen estem térdre. A fehér trikóm teljesen átázott a jobb oldalamon. Méreg! Az a rohadék mérgezett tőrt vágott nekem!

- Úgy látom lassan vége. Nagykár kezdtem élvezni..- csábos mosolyától hányingerem támadt. Vért köpve suttogtam.

- Dögölj meg..- Utóljara még hallottam ahogy az ablaküvegek ripityára törnek de azután minden elsötétült.