Az éjszaka lassan telt, a gyerekek pedig a traccsparti végeztével álomra is hajtották a fejüket. Kirito durmolt a kanapé legszélén, egyik keze és lába pedig már félig súrolta a köves padlót, annyira lecsúszott alvóhelyéről. A középen fekvő Naomi és Natsumi szinte egymáson feküdtek, a szőke hajú kezei a mellette fekvő arcában pihentek, míg a világos barna hajzattal rendelkező lábai összekeveredtek Naomiéval, miközben néha egyik karjával arcon vagy oldalba csapta a belül alvó Alexiszt.

Az orvosi szoba fénye nagyjából olyan hajnali negyed négy tájt szintén kialudt, ezzel jelezve, hogy Iris nővér sikeresen végrehajtotta a Pokémonok ellátását. A fiatal nő ezt követően kiballagot az előtérbe, álmosan szemügyre véve a gyerekeket és, hogy minden rendben van-e. Egyedül a Ponyta által összetört virágos cserép rontotta el a látképét, de úgy döntött, hogy egy kellemes, pihentető alvás után ráér összeszedni a darabokat és a földet, a növényt pedig majd átülteti máshova. Miután körvonalazódott benne, hogy valóban minden rendben van, úgy döntött, hogy elmegy saját kis szobájába és ő is megpróbál álomba szenderülni.

***

Az óra épphogy fél hatot ütött, a városban szerte elhelyezkedő hangos bemondók pedig recsegő hangot kezdtek kiadni magukból, majd kis idő elteltével megszólalt benne egy már tisztán hallható fiatal férfi hang.

- Kristály Völgy lakosai, figyelem! Egy azonosítatlan légi jármű tart a város irányába, Pokémonjaikat helyezzék biztonságos helyre és vigyázzanak értékeikre! A rendőrség mindent megtesz a város védelmének érdekében!

A gyerekek kissé kómásan hallgatták végig a monológot, majd a kanapén felkecmeregve fáradtan összenéztek egymással. Míg Kirito szemeit törölgetve próbálta felébreszteni magát, a lányok ujjaikkal fésülgették saját-saját hajkoronájukat, hogy kócos hajzuhatagjuk elfogadható állapotban nézhessen ki.

Pillanatokkal később már csak az tűnt fel nekik, hogy Iris egyenruhájában a recepciós pult mögötti géphez siet, majd néhány gomb kombináció megnyomását követően az ajtón és az ablakokon egy vas védelmi szerkezet tört utat magának. A kis csapat értetlenül szemlélte a történéseket, míg a nővér észrevéve, hogy fent vannak, hozzájuk nem futott.

- Kirabolták a bankot, mire a rendőrség odaért már eltűntek a rablók. Az őrmester úgy gondolja, hogy a központ a következő célpontjuk, mivel nagyjából három napja elhelyeztek itt kivizsgálásra egy eléggé ritka, sebesült Pokémont. - hadarta el egy szuszra, mire a gyerekek álmos szemei szinte rögvest tágra nyíltak.

- Tudunk segíteni valamiben? - kérdezték majdhogynem egyszerre, miközben kikecmeregtek a takarók alól.

- Talán... - a nővér állát simogatva elgondolkodott egy perc töredéke alatt, majd maga után invitálta a gyerekeket. - Jobb lenne átküldeni a sérült Pokémonokat egy másik központba, hogy nagyobb biztonságban legyenek.

Közvetlenül azután, hogy Iris a mondata végére ért megremegtek az ablakokon elhelyezkedő vas szerkezetek. A nő kicsit megrémült a hangok hallatán, így siettetve a trénereket megindultak az átjáró felé. Ám abban a pillanatban egy hatalmasnak tűnő valami törte át a tetőt, az ezáltal keletkezett törmelék pedig majdnem el is találta a bent tartózkodókat.

- Gyorsan, futás! - kiáltotta a nő, majd Natsumit és Kiritót meglökve maga előtt gyorsan átszaladtak az ajtón.

A másik két lány szintén utánuk iramodott, de mielőtt elérték volna a fotocellás szerkezetet az előbb betört lény rávetette magukat, így a földre kényszerítve őket. Az edzők oldalai mellett két hatalmas fullánk fúródott a földbe, ezzel feltörve azt, míg maga a Pokémon súlyával ránehezedett a lányokra, ott tartva őket.

- Beedrill! - szólalt meg egy mély férfi hang, mire a Pokémon leszállt a lányokról, mestere mellé repülve.

Naomi és Alexisz bevert végtagjaikat dörzsölgetve felültek, majd hátra pillantva kissé megijedtek, amikor egy a szokásosnál nagyjából kétszer akkora Beedrillt láttak meg, egy érdekes nyakörvszerű valamivel a nyakán, ami körül láthatóan cikázott az elektromosság. Mellette egy felnőtt férfi állt, éjfekete végeinél hófehér ombrés, némileg hosszabb hajkoronával, szájához ördögi vigyor tapadt, amit némi borosta ölelt körbe. Testén sötétkék, néhol kissé szürkén poros öltöny talált magának helyet, melynek jobb lábszárához pedig egy hasonlóan mérges szempárral figyelő Umbreon Pokémon dörgölőzött, majd végül ült le mellé.

- Mit akartok? - mordult rájuk Alexisz összehúzott szemekkel, miközben vontatottan felkecmergett a padlóról.

- Közöd kölyök?

- Ki mondta ezt? - kémlelt körbe Naomi, ijedt arckifejezéssel, remegő barátnője lábai mögé bújva.

- Ohh, csak én... - lépett a férfi elé somolyogva a mintáival sárgán foszforeszkáló Umbreon.

A szőke hajú lány annyira meghökkent azon a látványon, hogy a Pokémon szája beszéd közben egyáltalán nem mozgott és még hozzá emberi nyelven is beszélt, hogy szinte levegőt is elfelejtett venni. Alexisz viszont próbált erősnek tűnni, holott ugyanannyira vagy talán jobban is félt, mint földön fetrengő társa, de gondolatban mégis próbált egy épeszű tervet összefabrikálni, hogy hogyan menekülhetnének innen meg.

- Most pedig, ha kérhetem távozzatok az útból! - lépett egyet előre az idegen, aurája fenyegetően körül ölelte az egész termet, amitől a gyerekek lába majdnem szószerint a földbe gyökerezett.

- Most mit csináljunk? - kérdezte suttogva Naomi, ahogy egyre jobban elszorította a másik lány lábában a vérkeringést.

- Beedrill, tűntesd el őket innen! - a bogár Pokémonnak bármennyire is vérben forgó, dühös szeme volt, hezitált a támadással kapcsolatban, míg végül a rajta lévő nyakörv teljes testét átölelő elektromos hullámot nem mért rá. - Gyerünk! - parancsolt rá a férfi, mit sem törődve a méh fájdalmával, aki végül megindult a két védtelen lány irányába.

Naomi itt már végképp teljesen feladta helyzetét, szemeit összeszorítva és még kezeivel is eltakarva azokat, várta, hogy az ellenséges Pokémon elsodorja őket tartózkodási helyükről. Barátnője egy ideig csak bámulta a feléjük közeledő lényt, majd, mint a villámcsapás eszébe jutottak a faházban történtek. Pizsamája zsebébe beletúrva sietősen előhalászta egyik labdáját, majd a bogár Pokémon fejének hajította, ezáltal megnyomva a rajta lévő gombot. A labda némi fény társaságában ki is nyílt és a kiugró Nidoran feje összecsapódott a méh feje búbjával, ennek hatására pedig kissé megtántorodott és repülve hátrébb szökellt a levegőben. Míg Alexisz, kezét mellkasára helyezve némileg megnyugvóan felsóhajtott, addig újdonsült társa egy hátraszaltó kíséretében ért földet nem sokkal előtte.

- Mi a...? - a férfi, szemeit összeszűkítve és szemöldökét meglepődve felhúzva, megrázta fejét, majd hosszasan elnézett a lányok irányába.

Ahol is Alexisz a szőkeség fejét birizgálva próbálta nyugtatgatni a rémült lányt, aki már majdnem el is sírta magát az előbbi helyzet miatt. Előttük pedig a földet jobb lábával kaparva és orrával fújtatva bámult végig ellenfelein, mérges szempárral a lila méreg Pokémon. Az ismeretlen alak hitetlenül felnevetett magában, majd az idegességtől már kissé kócosan álló hajába beletúrva elkezdte kémlelni a lyukas plafont, azon keresztül is az egyre jobban világosodó eget. Majd, mikor újra a trénerekre pillantott Beedrill már szinte kitakarta előle az egész látképet.

- Nincs időm itt szórakozni veletek, vannak ennél fontosabb dolgaim is. Te haszontalan poszméh pusztítsd már el őket! - kiáltott rá Pokémonjára rekedtes, ám, de erélyes hangjával, aminek hatására a két hölgyeményen átfutott egy kisebb borzongás.

Beedrill a parancsra természetesen ismét célba vette Naomit és Alexiszt, de az utóbbi most már sokkal gyorsabban kapcsolt és Nidoran segítségével azonnal ellentámadást indított. A kis lény lendületet véve a levegőbe ugrott és egy jól irányzott szarv támadással toron találta ellenfelét, ám hiába tűnt úgy, hogy nem, mégis gyengének bizonyult a csapás. Így a bogár röpke pillanat alatt, amíg még a méreg Pokémon a levegőben tartózkodott, fullánkjai segítségével egy elsöprő düh támadás következtében a falnak csapta ellenfelét, aki az azon keletkezett mélyedésből egészen a padlóig csúszott, ahol még némi lepattogott törmelék és por is a fejére zúdult.

- Ennyi volt! - mosolyodott el hasonlóan, mint, amilyen az ördög ábrázolt mosolya. - Ez a Pokémon sem élt sokáig, sajnálom, hogy egy ilyen kicsinyes kivégzést kaphat csak. Beedrill! - szólította a méht ellentmondást nem tűrő hangon, mire a lény gazdájára vezette tekintetét, aki csak elhúzta hüvelykujját a torka előtt.

Pokémonja egyszerűen bólintott, majd vontatottan megindult az aprókat rezdülő Nidoran felé. A történéseket figyelve Naomi ismételten elkezdett reményvesztetten kuporogni a földön, és kezeivel szorongatni barátnője vádliját, míg Alexisz kétségbeesetten váltogatta tekintetét a férfi, Beedrill és társa között. Majd az egyik pillanatban kiszakította végtagjait a másik lány szórításai közül és rohanni kezdett a méreg Pokémon irányába.

- Alexisz! - csattant fel Naomi a lány lábai után kapva, de a levegőben repkedő porszemcséken kívül sajnos mást nem sikerült megfognia.

A tréner a fiúcska Nidoran elé érve szembe fordult a most már felé egyre jobban közeledő másik Pokémonnal, majd terpesz állásban oldalra kitárta kezeit és sötétbarna, félelemtől és némi könnytől csillogó szemeivel szigorúan összenézett a méhvel.

- Mit csinál ez az idióta? - motyogta Umbreon alig hallhatóan, majd unottan felnézett a mellette álló emberre.

- Ne merészeld bántani! - ahogy kiabált hangja meg-megremegett a félelemtől és könnyei is kezdtek egyre jobban duzzadni szeme környékén. - Nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is hozzá érjetek!

- Maradj ott, ha ennyire akarsz! - vállait hanyagul megvonta egybekötve egy enyhe fejrázással, majd egyik kezét a derekára támasztotta. - Beedrill, ne kiméld! - rekedtes hangját ismételten a szokásosnál hangosabban hallatta.

- Akkor sem hagyom... - motyogta maga elé, szemeit összeszorítva, aminek hatására néhány könnycsepp útnak indult az arcán. - Azért... Azért indultunk el otthonról, hogy Pokémon mesterek lehessünk... Nem hagyom, hogy már az elején tönkre tegyétek az álmunkat! - a mondat végére hangneme már teljes mértékben kiabálássá alakult és a sósvíztől homályos szemeit összefűzte a felé haladó bogáréval. - Mindigis meg voltam győződve róla, hogy nem léteznek gonosz Pokémonok és ehhez a mai napig tartom is magam! Nem tudom mit tehettetek ezzel a szegény Beedrillel, de én tudom, hogy önszántából nem csinálna ilyet! Ezért sem végzett velünk rögtön az első pillanatban...

A feléje közeledő méh egy pillanatra megtorpant és csak bámulta a gyors, ám, de mély lélegzeteket vevő lányt. Arra sem reagált, ahogy mestere a háttérből torka szakadtából kiabált neki, csak akkor eszmélt fel, mikor a nyakán lévő nyakörv ismételten egy statikus sokkhullámot mért az egész testére. A szerves részecskék találkozásának okán egyes testrészein égési sérülések keletkeztek, amikből némi füst kezdett el párologni.

- Támadás! - hangoztatta hangosan hangját Naomi és, mire az ellenség észbe kapott volna Beedrillt már egy koromfekete füstköd takarta el mindenki szeme elől.

Az ellenség reagálási ideje pedig csekély volt, még Alexisz sem fogta fel a történéseket, amikoris az eddig mögötte fekvő Pokémon átszaladt lábai alatt és a levegőbe szökellve, még a füstön is áthatolva fordult kettőt a levegőben és egy jól célzótt dupla rugással fejen találta a fekete ködben koválygó Beedrillt, majd a bogár kobakját ugródeszkának használva kiszabadult a füstfogságából és a lobogó farkú Charmander mellett ért földet.

- Naomi! - fordult el könnybe lábadt szemeit törölgetve az immáron már mellette álló lány irányába.

- Ti francos kölykök! - morogta maga elé dühösen, lábával dobbantva egyet a padlón, majd elnézett Pokémonja felé, aki szárnyaival már sikeresen eloszlatta a füstöt. - Beedrill, tűrakétát!

A méh Pokémon megrázta fejét, hogy az előbbi füst szédületből teljesen helyre jöjjön, majd némi hezitálás után fullánkjait Nidoran és Charmander felé szegezte. Szuronyai fehér foszforeszkáló fény kiséretében világítani kezdtek és ezernyi meg egy tű indult útnak a két egymás mellett álló Pokémonnak címezve. A két lény különböző irányokba ugorva kitértek a támadás elől, majd meghallva trénereik utasításait igyekeztek támadásba lendülni.

- Nidoran támogasd egy kicsit Charmandert erő ügyileg! - kiáltotta Alexisz, mire Pokémonjának kissé el kellett gondolkodnia ez a mondat most mit is takart, de szerencsére hamarosan rájött mit is szeretne mestere.

- Char drágaságom, uszíts rá egy parázs támadást! - harsogta eltökélten a másik lány, Pokémonja pedig hasonló magabiztossággal bólintott.

A kis méreg lény szökkenve a tűz Pokémonhoz sietett, majd odaérve teste fényes világításba kezdett, mire Charmander teste, társa kobakját megérintve szintén halványan ragyogásnak indult. Ezt követően a kis gyíkocska elvigyorodott, majd megiramodva ellenfele felé, száját kitárta, majd a tűzlövedékek sokasága egymás után indult el, eltalálva Beedrill minden egyes pontját. A méh teste még jobban füstölésnek indult, szárnyai és lábai pedig már annyira nem bírták el, hogy egyszerűen lezuhant a levegőből és kiterült a poros padlón, néha-néha megrezdülő testtel. A két lány a jelenetet látva mosolyogva megölelte egymást, ám az örömük úgy tűnt még korainak igérkezett.

- Na, elég a szórakozásból! - mordult fel immáron már Umbreon is, szemei pedig azon nyomban világítani kezdtek.

Hihetetlen sebességgel indult a gyerekek felé, szabad szemmel szinte nem is volt látható, ahogy mozog, csak, mikor nagy ritkán megállt egy-egy pontban tovább rugaszkodni. Charmander és Nidoran is bámészkodtak az egész teremben jobbra-balra, hátha sikerül megpillantaniuk a sötétség Pokémont. Sok szerencsével sajnos nem jártak, ugyanis hamarosan teljes testközelből találkozhattak vele. Egy elég fájdalmas öklelő támadással a kis gyíkot egyenesen neki lökte a méreg Pokémonnak, akik így együtt egyenesen neki repültek a recepciós pult oldalának. De Umbreon természetesen itt nem állt meg, a lányok elé ugorva egy árnyéklabdát kezdett el képezni szájában, melyet a legnagyobb méreténél a levegőbe ugorva hajított el az irányukba. Naomi hirtelen annyira lesokkolódott, hogy reagálni sem volt képes, ezért Alexisznek kellett ellöknie őt az útból, és még épp időben sikerült is neki.

- A francba, maradjatok nyugton! - vicsorította rájuk fogait a Pokémon, és már készült volna újra használni az előbbi támadást, amikoris egy erőteljes lángszóró törte át a bejáratot, megolvasztva ezzel azt a vasszerkezetet is.

- Le vannak tartóztatva! - kiáltotta egy rendőrruhás férfi, mögötte megannyi hasonló ruhában lévő emberrel, Growlithe és Arcanine Pokémonok társaságában.

- Ohh, hogy az a...

- Ti szerencsétlenek! - hallatszódott egy eléggé mérges női hang, majd a következő pillanatban pedig egy erős, a szivárvány minden színében fénylő támadás érte a padlót, a törmelékek által némi port felkavarva. - Umbreon, told ide a képed! - miután minden láthatóan összesűrített porszem eltűnt a levegőből láthatóvá vált egy rózsaszín, dühösen figyelő macska szerű lény.

- Álljanak meg! - harsogta a rendőr sereglet néhány tagja, de mire észbe kaphattak volna egy halvány fény kíséretében a férfi és a három Pokémon is eltűnt.

- Fene! - csapott bele ököllel saját tenyerébe az egyik férfi rendőr, miközben még jó pár szitokszó hagyta el a száját.

***

A rendőrök megérkezésüket követően azonnal helyszínelést végeztek és, mint később kiderült Iris nővér és a kis csapat másik két tagja sikeresen át tudták küldeni a beteg és sérült Pokémonokat egy szomszédos központba. Komolyabb baja egyedül csak Charmandernek és Nidorannak esett, de szerencsére a központban egy a gyógyító tevékenységet elősegítő műszerének sem történt semmi baja, így a nővér hamar el tudta látni őket.
Naomi és Alexisz némi dorgálást kaptak a rendőröktől, hogy szembe mertek egy bűnszervezet tagjával szállni, de igazából hálásak is voltak nekik, amiért feltartóztatták őket, ha csak egy kis időre is.

- Mindent átkutattunk, semmi nyoma annak, hogy hova mehettek. De köszönjük Iris a segítséget! - az enyhén göndör, bronz fekete hajú rendőr leemelte sapkáját, majd meghajolt a nő előtt.

- Ez természetes! - bólintott kedvesen a nővér, majd megpaskolta a férfi vállát.

- Ohh? - mosolyodott el csábosan, ahogy kiegyenesedve újra összenézett a fiatal nővel. - Ezek szerint mégis áll az a múltkori kávézás?

- Ne tápláljon hiú ábrándokat Tadashi őrmester! - a szőke hajú nő arca teljesen komolyra változott, a rendőr kapitány száját ennek ellenére egy lágy, szórakozott nevetés hagyta el.

- Ne hidd, hogy feladom! - sapkáját visszaigazította fejére, majd gálánsan elvigyorodott. - Legközelebb! - sötétkék szemével rákacsintott Irisre, majd egy integetést követően elindult a kijárat felé. - Mindenki, indulunk vissza az őrsre! - kiáltott fel a férfi, őt követve pedig minden másik rendőr is elhagyta az épületet.

- Gyereke... - a nővér hátra fordulva szólni akart az ifjú trénereknek, de Naomi, Natsumi és Alexisz is már árgus szemekkel figyelték a nőt. - Baj van? - kérdezte kissé zavarodottan, értetlen arccal végig nézve a lányokon.

- Maguk járnak? - tette fel végül Naomi mind hármuk fejében forgó kérdést.

- Ez szigorúan szakmai kapcsolat! - felelte kissé felháborodva, de arcára ígyis egy enyhe pír szökött. - Öhmm... Itt még reggelizhettek! De hamarosan jönnek az építészek, akkor ki kell majd mennetek a városba.

- Remek! Akkor első dolgom lesz kihívni végre Nathant, ha már tavaly megígérte, hogy ő lehet az első ellenfelem! - termett ott a kis csoportnál hirtelen Kirito is és szinte már csillogott körülötte a légtér, ahogy a jövőbeli csatájára gondolt.

- De először öltözzünk fel, aztán reggelizzünk! - csapta össze vidáman kezeit Natsumi, végszóra pedig a fekete hajú fiúnk hasa is éhesen megkordult.

￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣