Új év, új kezdet, s egy új játék;
Mondom én, de vihar még bennem él.
A villám porrá zúzza lelkemet,
E veremben nem engednek el.

Az új esély még is megengedett,
Egy búcsú, mely új irányba vezet.
Életem 8 évig omlott, épült,
Sorsom írói, életem repült!

Eljön egy új idő kezdete,
S a lány talán végre szabad lehet.
Egy utolsó könnyet ejtek még,
S egy kést szépen belétek döfök én!

Lelkem hosszú időre megpihent,
Barátok sokasága megtisztel.
De egy fordulópont megijeszt,
Erőm sírba szalad, s megbillen.

Az új remény még mindig él bennem,
Ez az őszi szeptember ereje.
Végre élek!; ordítom világnak,
S helyem itt végre megtaláltam!

Egy pillanat, a lelkem fájlalom,
Sóvárog, harcol az a szív, omol.
Rád tekintek, szemem utál, b+!; kiált,
Egy szívet összetörtél te galád!

Az érzés nyugovóra tér bennem,
De hé!; ő elkápráztat, igen te!
Te egyszer csak egy pillanat voltál,
Szívemben így is helyet találtál.

Ennyi volt mára, ezzel végeztem,
Újabb év indul újra mégegyszer.
Jobb lesz!; suttogja nekem, idegen,
Teljesen elvesztem, ez végtelen.