Válaszol a másik. Egyszer csak egy nagy dombot vélnek felfedezni. 
- Na, erre most másszunk fel, vagy kerüljük ki?- kérdezte Lovacska.
- Hát, nekem most nincs kedvem mászni, szóval majd te felviszel- válaszol Hamupipőke.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Jó, inkább akkor kerüljük ki- mondja unottan Lovacska, majd elindul balra, hogy kikerülje a dombot. 
- Én nem megyek veled! Tudod mit? Inkább megyek a másik irányba!- durcizik be Hamupipőke, ki tudja min, és megindul az ellenkező irányba, azaz jobbra. Megy-megy Lovacska, egyszer csak találkozik valakivel.
- Te ki vagy?- kérdezi az.
- Én Lovacska vagyok, és te?
- Hamupipőke a becses nevem- emeli fel az állát.
- Ó, éppen arra tartok- mutat egy, az előbbinél sokkal magasabb felhőhegyre- Nem megyünk együtt?
- Hát, nekem nincs kedvem mászni, úgyhogy majd te viszel.
- Nem!
- De!
- Nem!
- Jó, menjünk inkább- adja be a derekát Hamupipőke, és elindulnak egy, az előbbinél jóval nagyobb szivárványon. Amint átérnek a túloldalra, Hamupipőke meglát egy tavat, és egyből fürdeni kezd benne.
- Vigyázaaat!- hallanak egy kiáltást fentebbről, majd valaki nagyot csobbant a vízben.
- Lovacska! De rég láttalak- kászálódik ki a kis tóból egy másik ló.
- Ló! Régi barát, mit csinálsz itt?- ölelik meg egymást (mert persze a lovak tudnak ölelkezni). 
- Ó, éppen az új szivárvány vízicsúszdát próbáltam ki, atom jó! Tudtátok, hogy a vizet hozzá a tengerből hozzák? Gyertek, próbáljátok ki!
- Rendben, menjünk!- válaszol Hamupipőke, aki idő közben szintén kikászálódott a tóból.
- Oké, gyertek, mutatom az utat!- indult el méginkább fel a hegyre Ló.
- Ahj, nem akar vinni valaki?
- Nem!
- De!
- Nem!
- Jó, menjünk mert így sose érünk oda. 
Mentek tovább. Egyszer vége lett az útnak.
- Itt csak gyertek át!- szólt Ló, és elindult, egy láthatatlan úton. A többiek is követték. Megérkeztek egy újabb szigetre, mi tele volt kisebb, habcsóknak kinéző felhőkkel. Gyorsan tovább mentek, és egy szivárványon keresztül eljutottak egy kicsi szigetre.
- Na, itt is lenne e csúszda.