Sziasztok! Itt a kövi rész bocsi, hogy ennyit kellett várnotok.
Figylemeztetés.
⚠️Enyhe erotikus jelenet van benne. Ha nem bírod pörgés át!⚠️
Jó olvasást.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Jungkook szemszöge.

Már napok óta a pincébe vagyok bezárva. Bár egy nap 4-szer vagy 5-ször lejön Jimin anyukája, de akkor is. Nagyon rossz idelent egyedül. Igazság szerint nem annyira egyedül, mert Jimint egyfolytában hallom a fejemben. Minden egyes nap könyörög, hogy segítsek neki, de nem tudok. Viszont lélekben vele vagyok, és így túl tud jutni most ezen remélem. 

***

Vasárnap este van, és álmomból az ajtó nyikorgása ránt vissza. De alig hiszek a szememnek amikor oda nézek. Lassan felém közelít, és egy mosollyal az arcán leguggol elém. Óvatosan a kezemhez nyúl és el oldozza a láncaimat, ami eddig fogva tartott, majd szoros ölelésébe vont. 

-Köszönöm… Jungkook. - hangzik el a szájából. És akkor veszem észre, hogy a füstölő már régen leégett, s nem érzem azt, hogy szét akarnám szedni. 

-Már jól vagy kicsi? - kérdezem tőle óvatosan, majd finoman eltoltam magamtól, hogy a szemeibe nézzek. 

-Teljesen. Köszönöm, és azt is, hogy végig mellettem voltál. - könnyesedik be a szeme, ami nem teljesen igaz, de neki ezt nem kell tudnia. 

-Gyertek fiúk kész a vacsora. - szól le nekünk Rin asszony. Majd a hónom alá nyúlva segít felállni a földről, ahol eddig rostokoltam. Lassan lépünk fel a recsegő falécekre, majd a nyolcadik fok után már az előszobában állunk. Isteni illatok terjengenek a házban amire a gyomrom egyből megkordult jelezvén, hogy már farkaséhes. Persze átvitt értelemben, most konkrétan kajás vagyok, de Jiminbe is kiegyezhetek az anyjával. Húzom perverz mosolyra a szám szélét, ahogy belépünk a konyhába. 

-Na végre azt hittem utánad kell menjek kisfiam. - jegyzi meg Rin csípőre tett kézzel. 

-Ugyan minek!? Mondtam, hogy lemegyek Kookhoz. - válaszolt neki a mellettem álló. 

-Hát pont ez az. Láz után még napokig lehet érezni a szagod. - néz Rin a fiára szúrós szemmel, aminek van egy kis igazság alapja, mert érzem az illatát sokkal intenzívebb mint általában, de nem annyira zavar, hogy elveszítsem a fejem. 

-Amúgy Jimin igaza van anyukádnak. Még mindig érzem a szagodat. - kapja felém a buksiját, és csodálkozva nézett rám. 

-D...de akkor így holnap, hogy menjek suliba? Most egy csomót hiányoztam. Ezt mind be kell pótolnom. - nézett szülőjére aggódva. 

-Nyugi kicsim nem lesz semmi baj. Ha meg úgy van még Kook is tud segíteni tanulni. - mutat rám Rin. 

-Segítek mindenben. - teszem kezem a vállára nyugtatás gyanánt. Majd leültünk vacsorázni. Miután befejeztük segítettem Jiminek a mosogatásban, s utána felmentünk. A szobába lépve megcsapott a kellemes hűs levegő nagyot szippantva belőle, majd leültem az ágy végébe, és az előttem állóra néztem. 

-Kicsi…! Jól vagy?! - kérdeztem tőle aggódva, mert látom rajta, hogy nem stimmel valami. Ekkor rám kapta a tekintetét és a beszűrődő holdfényben megcsillant a szeme. Olyan gyönyörű kék színben amilyet még soha nem láttam. A nézésére hatalmasat dobbant a szívem és egy különös érzés kerített hatalmába. Mindig ezt a szempárt akarom nézni, de legfőképpen a tulajdonosát. Mélázásomból Jimin hangja rántott vissza. 

-Kook menj te elsőnek. - tart felém egy törülközőt. Amit el is vettem tőle, és meg indultam a szobához tartozó fürdő felé. A kis helyiségbe érve a tükörrel szemben állva veszem szemügyre magam. Kicsit karikásak a szemeim, és az arcom is enyhén beesett. Nagyot sóhajtva kezdtem el leöltözni, majd hamar a tus alá álltam. A meleg víz fogocskát játszott rajtam és mosta le róla az egy heti koszt. Tusfürdőt keresve nyúltam fel a kis polcos tartóhoz, s találtam is egyet. A kezembe nyomtam az illatos gélből, majd fürdőni kezdtem. És akkor ütött fejbe a felismerés ez Jimin illata. És ekkor…. 

-Héé ez az omegám illata.  - hallom meg  belső alfámat. 

-Igen! Tudom, de most nincs más. - próbálom csitítani magam. 

-Mi az, hogy nincs más?! - kérdi idegesen. 

-Jól hallottad! Így is örülök, hogy eddig törődött velem az anyja. - jegyzem meg magamnak hangosan. - Inkább elég... meg se szólalj! Világos? - zárom le röviden a kialakuló vitát magamban. Hamar elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. A kapott törölközőt a derekamra raktam, és így léptem ki a kis helyiségből. Amikor a szobába léptem Jimin a hasán feküdt és a telefonját nyomkodta. Én a háta mögé osontam ,majd beleszagoltam a körülötte lévő levegőbe. Még mindig érezni…- jegyzem meg magamnak, mire olyan történt amire nem számítottam. Hirtelen szemeim vörösre váltottak és szám szélét megnyalva térdeltem fel a lábai közé. Óvatosan felsimíttam kezeimet gyönyörű formás combján, és fenekénél állapodott meg. Amivel kicsit játszani kezdtem, mire az alattam fekvő ijedten fordult felém és így a gömbölyű alfelére feküdt. 

-Jungkook? Mi…mit csinálsz?! - dadogja ki a mondatot ijedten. 

-Az enyém vagy! - ekkor a nyakára hajoltam és finoman elkezdtem csókolgatni. Hajamba apró kacsoját éreztem meg ,ami tincseimmel kezdett el játszadozni, és közben halk sóhajok hagyták el gyönyörű ajkait. 

-Ahhh Jung… ahhh Koohkkkk hagydhhh abba…. - akadozva nyögdécselt alattam, mire magamhoz tértem, és éreztem, hogy szemeim vissza váltanak az eredeti színbe. Ijedten néztem az alattam fekvő arcára, ami most piros színbe játszott. 

-Jézusom Jimin. Sa… sajnálom… - szégyeltem el magam egy másodperc alatt, majd lassan lemásztam róla, és az ágy szélére ültem, s kezembe temettem az arcom. 

-Kook?! - hallom meg a nevem ismét, de most sokkal tisztábban. Majd ekkor eszméltem fel mit is akartam csinálni. 

-Úristen… sajnálom. Nem fog előfordulni többet. - kezdek el szabadkozni neki, majd sietve elhagytam a szobáját. A konyha felé vettem az irányt, még Jimin anyukája lent volt. Szégyenkezve nyitok be a helyiségbe, majd sóhajtok egy nagyon. 

-Oh Kook. Mit keresel itt?! - kérdi tőlem kedves hangon. 

-Öhm… csak egy pohár vizet jöttem.- hamar meg is kaptam és vissza indultam az emeletre, ahol Jimin már nem volt. Gondolom elment fürdeni. Gyorsan a szekrényéhez léptem, majd  egy pólót kezdtem keresni meg egy rövid gatyát. A póló meg is lett de gatya téren bajban voltam, nincs a méretekben. Baszki így nehéz lesz aludni alsó nélkül. Csapom magam fejbe hirtelen, amikor gondolataim főszereplője megjelent az ajtóban. De most valahogy kevésbé érzem a vanília szagot ami nekem csak jót jelent. 

-Jungkook te mit keresel a szekrényemben? - néz rám hatalmas boci szemeivel. 

-Csak alvós cuccot. - jegyzem meg neki. - De alvégen kicsit, hogy is mondjam… én erősebb vagyok. - zárom le a beszélgetést és leülök gyorsan az ágyra. Jimin arcán a legtündéribb mosolyt láttam meg, majd odalépett a kinyitott szekrényéhez. Hosszú kutakodás után elővett nekem egy mackónadrágot, és oda dobta nekem. 

-Ezt még régebben kaptam anyukámtól, de elnézte a méretet hátha rád jó. - neveti el a mondat végét. 

-Köszönöm. 

-Na de most már aludjunk, mert holnap suli. - lép az ágy mellé, hogy lefeküdjön. Én gyorsan felhúztam a kapor ruhát, és mellé feküdtem kifelé fordulva. Nehogy baj legyen, de ekkor egy meleg kezet érzetem meg a derekamra simulni, és a homlokát a hátamba furta. 

-Kookie aludjunk így! - hallom meg halk hangját, majd a kezére simítottam, és így ért utol hamar az álom mindkettőnket.

Másnap reggel az óra csörgésére ébredtem, és a mellkasomon szuszogó Jiminel találtam magam szemben. Igy most volt alkalmam kicsit jobban szemügyre venni gyönyörű arcát, dús ajkai enyhén elnyíltak egymástól, a feje búbján a haja kócos, de aranyosan nézett ki. Óvatosan kimásztam alóla és elindultam a konyhába reggelit készíteni. Viszont amikor a leértem egy terített asztal várt egy üzenet a kávéfőzőnek döntve. Hamar széthajtottam a papírt majd olvasni kezdtem. 

"Fiúk kávé lefőzve, reggel az asztalon. 
Jimin kicsim azt a gyógyszert pedig vedd be. Könnyebb lesz vele a napod. 
Délután sietek haza. 
Puszi Anya. (Rin) "

Miután elolvastam kitöltöttem a kávém éppen kortyoltam volna bele, amikor vanília illatot  éreztem meg. Amint megfordultam egy kócos szemét dörzsölő Jimin állt előttem. 

-Jó reggelt. - köszöntem neki. 

-Jó reggelt Kookie! - viszonozta majd hozzám lépett, és egy puszit adott az arcomra. Ami nem kicsit lepett meg.- Gyorsan reggelizz, és már indulhatunk is. - jegyzi meg Jimin. 

-Rendben. 

-Addig felmegyek öltözködni. - evvel ki is ment a helyiségből. Én gyorsan befejeztem a reggeli majd követtem Jimint. A szobába hamar felöltöztem és már indultunk is az iskolába. Az utcára lépve a nap sugarai simogatták arcomat, míg a mellettem sétáló haján fényjátékot játszottak. Kis idő múlva már a suli utcájára fordultunk ,és ekkor egy nem kívánatos személy hangját hallottam meg a fejembe.

-Jimin! Várj meg kérlek beszélni akarok veled! - hallom meg ennek a mocsoknak a szavait a mellettem sétálónak intézve. Ekkor Jiminre néztem, de semmi félelmet nem éreztem rajta, teljesen nyugodtan sétál tovább mellettem.-Park Jimin azonnal állj meg!!!- hallom egyre dühösebb hangját Jacksonnak. 

-Hagyd békén… vagy nagyon megbánod!- válaszolok vissza irtó dühösen. - Jimin te nem hallod? - szólok hozzá gondolatban. 
-De még is mit vagy kit kéne, rajtad kívül??!!!

Sziasztok.
Itt a kövi rész. Remélem nem lett uncsi sietek a többivel is. ☺️
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️