Jungkook szemszöge. 

Amint rájöttem mi is történhetett Jiminnel azonban haza szaladtam. Otthon gyorsan lerúgtam a cipőm és anyám keresésére indultam. Hát igen elég nagy házban lakunk mi hárman. Ja meg persze a szobalányok, a konyhai dolgozók, kertészek és a sofőr. Először a konyhába szaladtam be, ahol mindenki rám kapta a tekintetét. 

-Anyám merre van? - kérdezem zihálva a helyiségben lévőktől.

-Jo napot fiatalúr. Azt hiszem a kertben van. - válaszol nekem az egyik cseléd, mire sarkon fordultam, s az említett hely felé vettem az irányt. Amint kiértem a zöldellő övezetbe anyámat pillantottam meg a rózsáknál. Oda szaladtam hozzá, majd gyengéden a vállára raktam a kezem. 

-Anya! Beszélhetnénk?-kérdezem tőle kedvese hangon. 

-Szia Kook. Persze. - néz rám egy meleg mosollyal, majd a hintaágy felé kezd sétálni. Leült és megpaskolta a mellette lévő helyet. - Mesélj! - szól hozzám kedvesen majd mellé ültem. 

-Anya… mi… mi az a bevésődés? - kérdezem tőle kíváncsian. 

-Miért szeretnéd tudni? - néz rám csodálkozva. 

-Csak érdekel. - válaszolok neki nemes egyszerűséggel.

-Az a legszorosabb kapocs két farkas között, és örök életre szól úgy, ahogy a jelölés. - mosolyog rám. 

-Értem. Még egy kérdésem lenne. Miért van az, hogy valaki két alfat is hall a fejében, majd egy idő után csak az egyiket!? Ez hogy lehet? - néztem rá még mindig kíváncsian. 

-Hmm ilyenről még nem hallottam, de… - Itt elhallgatott, majd kérdőn nézett rám. 

-De?? - kérdezek vissza idegesen. 

-De lehet többet éreznek egymás iránt csak még maguk sem tudják. És lehet megtörtént a bevésődés is. Bár az nagy érzelmi hullámmal jár. - mondja a tényeket nekem, mire elgondolkodtam. 

-Anya… ez szóval... láz alatt is megtörténhet? - kérdezem kicsit félve. 

-Kook mire akarsz kilyukadni ezekkel a kérdésekkel? Talán nálad ez megtörtént? - néz rám kicsit szúrós szemekkel. - Ügye nem az alatt az egy hét alatt történt ez, amíg a barátodnál voltál?- fogja meg a kezem kicsit erősen. 

-Hát ami azt illeti… - vakarom meg tarkómat. - De… tudod jött a suliba egy új diák és… Szóval ő egy omega, de még ő maga sem tudta ki valójában. Majd egyszer a suliba rosszul lett én haza szaladtam vele. Mire az anyukája közölte, hogy láza van. Anya hallottam őt végig hallottam őt, ahogy szenved és engem hív. De egy furcsa füstölő ízével féken tartotta az anyja a belső alfámat. - mondom el egy szuszra ami a szívemet nyomta. - És ezután már csak engem hallott. - bámulok magam elé tanácstalanul. 

-Hát kicsim… - nézett rám, és a fejemre simított. - A bevésődés megtörtént. Most már csak a tiéd. - válaszol nekem kedvese hangon. 

-Miii? Komolyan? Anya akkor… - nem tudtam befejezni a mondatot mert Jimin hangját hallottam meg a fejemben. 

-Jungkook. Merre vagy? 

-Anya most is hallom a fejemben őt! - nézek rá kétségbeeseten.

-Akkor menj fiam az omegád hív. - pattantam fel ültő helyéből és kifelé kezdtem sietni. De anyám még utána szólt. - Azért én is szeretném megismerni.- integetve szólt utána, mire vissza néztem, s vissza intetettem neki. 

-Rendben. - Majd siettem be a házba és villám sebességgel ugrottam a cipőmbe, majd indultam szerelmemhez. Azért furcsa így hívni Jimin alig ismertem meg. És a belső alfám is egyből elfogadta. Ez nagyon ritka… mindig is ő volt nekem a problémám. De ezek szerint csak van neki is valaki akit elfogad és szeret. Gondolataimból egy jól ismert környék, és egy még ismerősebb ajtó szakít ki. Megnyomtam a csengőt majd pár másodperccel később Jimin anyukája nyitott ajtót nekem. 

-Szép jó estét. - köszönök neki enyhén meghajolva. 

-Szia Jungkook. Jimint keresed? - jön a kérdés felőle, mire csak bólogatni tudtam. - Még nincs itthon, azt hittem veled van! - jelenti ki nekem. Viszont elfogott egyfajta idegesség is erre. 

-Miii? - miért nincs meg itthon. De basszus Taehyung se hívott. - Elnézést. - fordulok el tőle, majd előkapom a telefonom, és be tárcsáztam Jimint. Kicsöngött de nem vette fel. Majd ekkor jutott az eszembe hisz hall engem. Így gyorsan… 

-Jimin merre vagy? - kérdezem tőle kicsit idegesen. 

-Kook? Végre egész délután próbáltam ezt a telepátia dolgot. - válaszol nekem kedves hangon. 

-Hol vagy? Minden rendben? - kérdezem ismét. 

-Minden rendben van, Taehyungnál vagyok. De kicsit félek is, Jackson itt járkál az utcában. - jegyzi meg kissé idegesen. 

-Elmegyek érted. Mondd a címet!- szólok hozzá egyre ingerültebben, de nem rá vagyok mérges hanem arra a nyomoroncra. Gyorsan elmondta, s már szaladtam is farkas alakban a megadott helyre. Nem telt bele 10 perc és ott voltam. Az egész utcában lehetett érezni annak a mocsoknak az illatát. Undorító citrom szag, a gyomrom felfordult tőle. Elbújtam egy nagyobb fa mögé, majd vissza változtam. Így mentem a bejárati ajtóhoz, és nyomtam meg a csengőt. Nem kellett sokat várnom egy rémült Taehyung nyitott ajtót, s rántott be rajta. Hirtelen a vállába marva kérdeztem… 

-Hol van Jimin? - hangom idegesen csengett még nekem is. 

-Szia Kook. Fent a szobámba. - mutat fel a hosszú lépcsősor felé. Amint tudtam merre menjek se szó, se beszéd felszaladtam, és követtem omegám mennyei illatát. A folyosó végén lévő szobából volt egyre jobban érezhető így idegesen kaptam a kilincs után, majd nyitottam be a helyiségbe. 

-Jimin?! - szólítottam nevén kedvesemet, aki az agyon ücsörgött és az ablakon nézett kifelé. A neve hallatán rám kapta gyönyörű tekintetét, majd gyorsan felpattanva szaladt felém. 

-Kook… Végre. - ölel magához szorosan és nagyot szippantott a ruhámból. 

-Most már minden rendben lesz. - súgom fülébe a nyugtató szavakat. - Most már menjünk. - kezdem kifelé húzni, hogy haza tudjam vinni szerelmemet. Hamar belebújt a cipőjébe, megköszöntem Taenek a segítséget, és már indultunk is haza. Nem telt bele 20 perc, s már Jiminék háza előtt voltunk. Felém fordult, majd pipacs vörös arccal nézett rám. Kezeimmel csodaszép arcára simítottam és homlokára egy csókot leheltem. 

-Holnap reggel itt leszek fél 8-ra. - súgom ismét fülébe, amire kirázta a hideg, és megremegett kicsit a teste. Válasz gyanánt bólintott, s indult is be a védettséget nyújtó falak közé. A kapuból még visszanéztem majd intettem neki. A hazaút gyorsan eltelt és csak drága omegám járt a fejemben. 

Másnap reggel a megadott időben ott voltam Jiminéknél. Együtt mentünk a suliba, majd az órák után haza is kísértem. És ez így ment kb két hónapig. Jackson látszólag leszállt róla, s minden csendes volt. Mind a mai napig amikor is már reggel furcsán érezte magát kedvesem. Láttam az arcára kiülő fájdalmat. Ezért úgy döntöttünk nem megyünk suliba. Otthon maradtunk nála, és mindenfélét csináltunk a délelőtt folyamán. Amikor is Jimin hirtelen feljajdult és összeesett a konyhakövön. Én azonnal beszaladtam hozzá, de egyből megcsapott bódító vanília illata. A mámorban úszva lépkedtem elé, majd kaptam fel a hideg járólapról, és indultam fel vele a szobájába. Még jó, hogy nincs itthon Rin, ugyanis üzleti útra ment és rám bízta Jimint. És most az enyém lesz… VÉGLEG!

Sziasztok csajok. 🥰

Itt a folytatás Piroskának...
Remélem azért tetszik/tetszett a rész.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️