Lassan lépdelek végig a járdán be egészen az épületig. Ott a hatalmas embertömegbe lépve  csak a két papír fecnivel, és a táskámmal igyekeztem az osztályomat megtalálni. Amikor is egy srác a vállamra tette a kezét és úgy ölelt át. 

-Szia én Taehyung vagyok a suli központja. Te? -ölelt át a vállamon.
-Öhm sz… szia én Jimin vagyok. És az osztályomat keresem. - suttogta magam elé. Ekkor kikapta a papírt a kezemből, és azt kezdte tanulmányozni. 

-Oohh szóval tizedikes vagy, az jó mert én is.. - nevette el a mondat végét, amire nem kicsit könnyebbültem meg. Majd a teremhez kísért, ahol megláttam az ablak mellett egy rossz kinézetű srácot, és csak engem vizslatott egyfolytában amint beléptem. 

-Ő meg ki? - biccentek az említett fel, és a két oldalán álló egyénekre. 

-Ne is foglalkozz velük. A fekete hajú Jeon Jungkook, a két másik meg Kim Namjoon és Min Yoongi. De inkább ne kevered közéjük, mert szétszednek. - jegyzi meg halkan Tae, s ekkor szólalt meg a csengő, ami azt jelzi, hogy óra és be kell mutatkozzak itt mindenki előtt. Vannak itt kissé izmosabb, és kedves kinézetű srácok is, vannak akik tök közömbösek, és fel sem tűnt nekik, hogy az előbb bejött egy idegen. A másik meg az… az akitől óvnom kell magam. Hát elég hosszú lesz ez az év is, ahogy elnézem. Lassan lépdeltem a padomhoz, és helyet foglalok. A táskámat ledobtam magam mellé, majd csak kifelé bámultam a fejemből. Viszont a merengésemet az ajtó nyitódása, és egy női hang szakította meg. 

-Osztály vigyázz! - emelte fel a hangját, majd a tanári asztalhoz lépett. - Ohh szervusz te vagy az új diák? - lágyul meg a tekintete, s rám mosolygott. Amire csak enyhén bólintok, és leszegtem a fejem. -Kérlek mutatkozz be nekünk. - szólít fel, majd mutatott magam mellé, hogy menjek ki ODA! Nagyot nyelve elindultam a padok között a tanári pulpitusra fellépve fordultam szembe mindenkivel. Nagy levegőt vettem és kezdtem volna bele, ha nem vág egy bizonyos személy a szavamba, ami még el sem hagyta a számat.

-Na mi van már!!! Igyekezz, mert cigizni akarunk! - néz össze a másik két haverjával, és kezdtek el hahotázni. 

-Már megint maguk? Azonnal hagyják el a termet, szünetben az igazgatónál várom mindhármukat. - kezd el kiabálni a tanár és az ajtó felé mutatott. Ők meg kuncogva és megkönnyebbülten lépnek ki rajta, majd  vágják be maguk után a falapot. -Nos van még valaki? Szívesen utána lehet menni! - jegyzi meg, és ezután a kis komédia után újra felé fordul. - Nos?! - húzta fel a szemöldökét kérdően. 

-Pa… Park Jimin vagyok 17 éves. Anyukám egy divatcégnél dolgozik. Apám meghalt amikor 2 és fél éves voltam. A...azt hiszem ennyi. - jegyzem meg magamnak hangosan, de mindenki elkezd halkan kuncogni. 

-Rendben köszönöm. Foglalj helyet Jimin. - mutat az egyetlen üres pad felé ,és én serényen kapkodtam a lábam. Majd újra gondolataimba merülve ültem a helyemen mígnem a csengő ricsajára eszméltem fel. Lassan felvettem a táskám, majd  indultam ki a folyosóra. Vajon merre lehet a büfé?! Ezt a költői kérdést tettem fel magamnak, amikor is nagy hangzavarra lettem figyelmes. De nem álltam meg csak mentem tovább az említett helyet keresve.
Hátulról mindenki nevetett, és csak egy szót hallottam meg, de azt kristálytisztán. 

-Hééé Piroska! - mivel nem nekem szólnak így hátra se néztem, csak mentem a folyosón végig. -PIROSKA!!! - ekkor már kezdett zavarni a dolog, körbenéztem, de egy csomó gúnyos szempár fogadott. Majd ismét meghallottam azt a szót. -Hééé Piroska állj már meg!? Nem eszünk meg! - hallom a gúnyos nevetéseket, és ekkor fordultam hátra, majd láttam meg őt akitől  Taehyung óva intett. Kérdő pillantást intéztem felé, s vissza fordultam folytattam volna az utam, ha egy kéz nem ragadja meg a csukló, majd magával szembe fordít. 

-Hé Piroska! Hányszor szóljak neked?! - ekkor a gyomromba mintha ezernyi kis pillangó repült volna fel egyszerre , és akart volna kitörni. A mellkasom szaporábban jár le és fel. A kellemesen férfias illat is megcsapta az orrom és teljesen elkábultam tőle. Félénken rávezetem tekintetem de, egy másodpercre mintha vörösen izzottak volna a szemei. Hamar megráztam a fejem, és újra az előtt állóra néztem. De most egy  fekete szempár tekintetében bámultak. Mi a fene? 

-Jeon hagyd az új diákot! - lépett mellém Taehyung időközben. 

-Neked ehhez semmi közöd kicsi Tae. - jegyezte meg neki, de a pillantását egy másodpercre sem vette le rólam. Mi lesz még itt?! 

Sziasztok.
Itt van a mai rész. Holnap jövök a következővel. 🥰
Millió puszika.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️