Jungkook szemszöge:

-Jólvan anya értettem! -nevettem fel, miközben segítettem össze pakolni a kis rendelőjében.

-De tényleg Kookie többször is látogathatnál! Meg a testvéred is! -mondta csalódottan, szívem pedig hatalmasat dobbant.

-Apa nem nagyon szereti ha találkozunk veled és tudod, hogy Hyunjin meg nyalizik neki! De szeret téged anya! -simítottam végig karján, mire elmosolyodva bújt hozzám.

-Szeretném ha te is viselkednél otthon! Akármilyen ember is ő akkor is az apád!

-Nem érdekel anya! -nyitottam ki neki a rendelő ajtaját. -Utálok ott lenni! Ha lenne pénzem elköltöznék de semmim sincs és utálom ezt! Ma is majdnem össze verekedtünk ha Hyunjin nem lép közbe!

-Fiam ezt miért nem mondtad előbb? Hozzám bármikor jöhetsz kérdezned sem kéne! Szedd össze a cuccaidat és gyere hozzám. Úgyis unatkozok abban a hatalmas házban! -nézett rám csillogó szemekkel.

-K-Komolyan mondod anya? -vigyorodtam el ugyanis felcsillant bennem a remény, hogy kiszabadulhatok abból a pokolból.

-Igen halál komolyan! Holnap már jöhetsz is, csak ne vessz össze apáddal és ne legyen belőle balhé!

-Nem is fog tudni róla mert nem érdekel! -mondtam, mire csak megrázta a fejét és beszállt a saját autójába, majd elhajtott. Én is így tettem és sok idő elteltével végre boldognak éreztem magam!

Előbb is eszembe juthatott volna ez az egész...

Miközben vezettem eszembe jutott az ismeretlen omega fiú, akit a folyosón megvédtem. Elmosolyodtam az emléken, ugyanis szegény oly annyira zavarban volt tőlem, hogy az arca egyenlő volt egy jól megérett piros almával. Mégis furcsa volt, hogy egyedül jött hisz a párok együtt szoktak ultrahangra jönni nem értem melyik idióta alfa hagyta, hogy az omegája egyedül mászkáljon.
Főleg ha az az omega olyan természetfeletti szépséggel rendelkezik mint Ő.

Így vissza gondolva büszke vagyok magamra hogy kiálltam a szépségért...

Hyunjin szemszöge:

Telefonomat eltéve lépkedtem legjobb barátom felé, aki mikor észre vett intett egyet.

-Szia Baek! -pacsiztam le vele. -Rég beszéltünk, mi van veled?

-Hát semmi tudod csak a munka! Most meg teljesen ki vagyok borulva! -túrt idegesen hajába mire kérdőn néztem rá.
-Tudod van Taehyung!

-A vaníliás omega fiú? -húzogattam szemöldököm de mikor láttam, hogy komoly dologról van szó teljes figyelmem neki szenteltem.

-Igen ő! És még mindig csak az öcsémként tekintek rá te idióta! De nem is ez a lényeg, hanem volt egy palija aki már elsőre sem volt szimpatikus de most legszívesebben felképelném! Ugye szakítottak már legalább két hónapja és Taehyung a munkahelyen zuhanyzik! Na meg aztán a pocakja is nagyobb és nem mondta, de biztos voltam benne, hogy terhes ezért követtem és ki nem találnád hova ment a fizetéséből! Orvoshoz, onnan pedig egy kibaszott sikátorba ahol jelenleg él...

-Tessék? -szemeim tányér méretűre nőttek és hitetlenkedve néztem a barna hajúra.

-Az a barom biztos kitette mikor megtudta, hogy babát vár! És nem tudok segíteni rajta mert tudod, hogy nem vagyok abban a helyzetben...és arra gondoltam, hogy nem e tudnál egy kis pénzt adni, hogy segítsek neki legalább egy motelbe elszállásolni, hisz nem csak Tae de a baba élete is ezen múlik!

-Ez nem kérdés persze, hogy segítek! -bólogattam hevesen. Nem tudom, hogy apámtól mégis hogyan fogok pénzt kérni de valahogy muszáj lesz megoldanom.

Jungkook szemszöge:

Haza érve fáradtan indultam meg a szobám felé azzal a céllal, hogy lezuhanyozok és elteszem magam holnapra. Viszont mikor megláttam Hyunjint apánk irodája előtt állni, kíváncsian sétáltam mellé.

-Mit akarsz tőle? -kérdeztem suttogva.

-Pénzt!

-Mire? -ráncoltam össze szemöldököm Hyunjin pedig alkaromra fogott és behúzott a szobámba.

-Baek szívességet kért tőlem ennyi az egész! Csak nem akarom, hogy apánk meghallja mert tudod, hogy milyen ha pénzről van szó így sem tudom mit mondjak ha megkérdezi mire kell! Na de mesélj te! Jól van anya?

-Igen elég sokat beszélgettünk mivel épp végzett mire odaértem, már csak egy emberke volt hátra akit meg is védtem mert egy idióta alfa belé kötött! De hallod...-mosolyodtam el vissza gondolva a fiúra. -Szerintem nála szebb omegát még életembe nem láttam! És egyedül volt, még anya is mondta, hogy nem érti az alfája, hogy tudja egyedül elengedni!

-Hogy nézett ki az az omega? Milyen illata volt?

-Körülbelül tőlem egy fél fejjel alacsonyabb, barna haja volt és hatalmas barma szemei a testalkata pedig vékony és karcsú, férfi omegát ritkán látok de Ő aztán... -nevettem fel. -Az illatát pedig a mézes vaníliához tudnám hasonlítani. Mikor zavarban volt éreztem!

-Akkor az Taehyung volt... -motyogta inkább magának mint sem nekem.

-Taehyung? Így hívják? Honnan tudod?

-Baekhyun is ismeri, elég jól mivel az omega legjobb barátja, az exe elküldte két hónapja és azóta az utcán él és a munkahelyén tisztálkodik és épp csak annyi pénze van, hogy ennivalót tudjon venni magának. Ezért akarok pénzt kérni, hogy segítsek! -mondta, mire ajkaim elnyíltak egymástól és az agyam rögtön kattogni kezdett.

-Hol van a munkahelye? -álltam fel az ágyról hirtelen.

-Nem messze tőlünk tudod van az a park ami mellett egy stadion van, na a mellett! Miért?

-Megyek megkeresem! -mondtam határozottan, majd meg sem várva válaszát hatalmas léptekkel hagytam el házat.

Izgatottan lépdeltem a már besötétedett utcákon, amiket csak a lámpák világítottak meg halványan, meg a boltok kirakataiban lévő ledfények.
Már egy fél órája járkálok össze vissza, szinte az összes sikátorba benézve de sehol sem találom Taehyungot, sőt még az illatát sem érzem, ami miatt kezdtem kétségbeesni.

Lehet most nincs itt...

Csalódottan fordultam az ellenkező irányba, hogy haza induljak mivel már tényleg nagyon késő van. Egy ideig csöndben sétáltam mikor is egy gyönyörű, mély orgánumú hang ütötte meg a fülemet. Megtorpantam de akkor már a hang is megszűnt, így megrázva fejemet indultam volna tovább de megint megszólalt.
Az egyik sikátorból jött, így telefonomat elővéve kapcsoltam be a lámpát rajta és beljebb mentem.

Ahogy közelebb értem megláttam az egyik kuka mögött egy narancssárga kis plédet majd nem sokkal később egy földön kuporgó fiút, aki jobban megnézve Taehyung volt. Mosolyogva guggoltam le elé majd óvatosan vállához nyúltam, ezzel elérve azt, hogy kinyissa gyönyörű, csillogó barna szemeit. Nagyot nyelt mikor végig mért mert gondolom felismert.

-Gyönyörű hangod van! -szólaltam meg végül mire félve nézett szemeimbe.

-K-Köszönöm a-azt hiszem!

-Altatót énekeltél igaz? -ültem le mellé megtartva a tisztes távolságot, ugyanis láttam rajta, hogy elég félénk természete van.

-I-Igen! Nem tudtam, hogy kihallatszik...

-Anyukám is ezt a dalt énekelte nekem meg a bátyámnak mikor kicsik voltunk!

-Tényleg? -csillantak fel szemei válaszul pedig bólintottam. -É-És ha nem vagyok tolakodó...-kezdett bele miközben alsó ajkát harapdálta. -Miért vagy kint ilyen későn?

-Őszintén? A bátyám Hyunjin ismeri Baekhyunt a legjobb barátodat ha jól tudom, aki követett téged és megtudta, hogy utcára kerültél! Nekem Hyunjin mondta és mikor megtudtam, hogy rólad van szó meg akartalak találni és hát sikerült is!

-Oh istenem...-fogta fejét idegesen de én elkaptam csuklóját és nyugtatóan simogatni kezdtem.

-Ez nem a te szégyened! Segíteni szeretnék!

-Ugyan erre semmi szükség! -rázta a fejét hevesen de én már mindent kiterveltem. Anya biztos megengedné, hogy ott legyen és én is költözök holnap szóval tökéletes!

-Nem hagyhatom, hogy...

-Eddig is megvoltam köszönöm! -húzta ki kezeit az enyémből.

-Kérlek gyere velem! Nem jobb lenne meleg ágyban aludni és ébredni? Meleg ételt enni? Tedd félre a makacsságod és gondolj a picire! -mutattam a kinyomtatott ultrahangképre, ami a hátitáskának volt támasztva!

-Kérlek! Nem fogod megbánni! Én szívesen vigyázok rátok!