Taehyung szemszöge

Úgy hiszem, terhes vagyok, méghozzá Jungkook vérszerinti babájával. Mivel én hamar hozzá szokok az illatához, Jungkook tud róla hamarabb megbizonyosodni, mert érzi ha a hármunk illatán kívül valaki másé is ránk tapad.

Itthon jól éreztem magam Junseoval, imádom ezt a kisfiút, már most olyan okos és értelmes! Komolyan úgy nézi a mesét mint aki mindent ért belőle, főleg hogy amikor kérdeznék valamit, esetleg számolni kell, maga elé tartja az apró ujjait és azokat nézve nyitogatja fel a markából hogy megszámolja amit kell.

- Milyen okos nagyfiú vagy, JuJu! - dícsérem meg kisebbik szerelmem, aki minden alkalommal kacagva néz rám, és büszkén. El se tudná hinni az ember, hiába kicsi még, már érzem az alfa feromonjait, amik ugyan nem durvák, de ott vannak körülötte a levegőben, és én eszméletlenül büszke vagyok rá, hogy ilyen okos, erős és imádni való fiam van. Ugyan alfákkal kicsit nehezebb a terhesség, mivel nagyobbra nőnek a pocakban, valamint erősebben rúgnak és nehezebbek, de mindenképp megéri kivárni, ugyanis nincs annál szebb pillanat, mint amikor először a karjaidban tarthatod a gyermeked.

Jungkook hívott, miszerint túlórázni bent marad, amit nem igazán értettem, hiszen azt mondta még reggel hogy siet haza hozzánk, és vesz nekem egy terhességi tesztet is, de mivel ez nem jött össze, így elmentem én a boltba és vettem egy tetszet a kisherceggel együtt, aki a kezemet fogta és ügyesen lépdelt mellettem.

Pozitív.

Este éppen JuJut fürdettem amikor valami erős fájdalom nyílalt a szívembe és JuJu is érezhette amit én, ugyanis először csak nyöszörögni kezdett, a kis száját lefelé konyította, majd felsírt. Ő is aggódik az apukájáért. Miután felöltöztettem gondoltam felhívom az alfát hogy megtudjuk minden rendben van-e, és hogy JuJu megnyugodjon a hangjától...

De nem vette fel.

Már nagyon aggódtam, Jimint is felhívtam, de ő azt mondta normális időben hagyta el a céget délután, ő nem tud semmilyen túlóráról, így az idegességem csak egyre jobban nőtt, amit sajnos a baba is érzett. Próbáltam nyugtatni, dehát nekem is szükségem lett volna valakire, így nem igazán ment, ám egyszer csak szó szerint betörte valaki az ajtót. JuJut gyorsan felvittem a szobájába és bezártam az ajtaját, majd lesettenkedtem a konyhába. Nem hagyom hogy bántsák a fiamat, akárki is az! Elő vettem a legnagyobb hús vágó kést, és magam elé tartva kommandóztam az előszoba felé. Mély levegőt vettem, és kiugrottam a fal mögül, ám mielőtt még az illető koponyájába szúrtam volna az éles, vágó eszközt, megláttam Hyunjint, aki szó szerint felsikított.

- Hyunjin, majdnem megöltelek! - szidom le a kezem a szívemen hagyva hogy megnyugodjak. - Minek kellett betörni azt a szerencsétlen ajtót? A csengő meg a kopogás már nem divat? - teszem le a kést vissza a helyére, hogy senkiben ne tegyünk kárt.

- Taehyung! Jungkook bajban van! - rövid ám annál jelentőség teljesebb szavaira ezerrel kezdett verni a szívem, levert a víz, és hirtelen muszáj volt megtámaszkodnom a cipős szekrény oldalának, hogy ne essek össze, ugyanis komolyan mondom szédülni kezdtem, és a hasamhoz kaptam. - Hé, jól érzed magad? - kap felém azonnal a szőke hajú, kisebbik Jeon, mire picit megrázom a fejem, aztán szaladok is a mosdóba, hogy kihányjam az ebédem.

- Ah...Hyunjin, mond el mi van vele! Meg kell találnunk, segítenünk kell! - kezdek pityeregni miután kiöblítettem a szám - Nem élném túl, ha elveszítem... - motyogok lehajtva a fejem, így a szemem sarkából még látom hogy Hyunjin hezitálva magához ölel, és a hátam kezdi kínosan paskolgatni. Terhes vagyok, sokkal érzékenyebb, el kell fogadni.

- Hallottam apám tervét, elvitték valahova az isten háta mögé, mert az a hogy is hívják...az exed akart vele valamit csinálni! - mondja feldúltan, mire nekem szinte elapadnak a könnycsatornáim.

- Seungho? - kapom fel a fejem, mire helyeslően bólogatni kezd. Mérgesen arany színűre változnak a szemeim, miközben felmegyek JuJuért a szobájába.  - Baekhyun majd vigyáz rád életem, ne sírj, anya elintézi a rosszfiút. - Puszilgatom a potyogó könnyű kisfiam puha arcát, miközben Jeon már hívja is a közös barátunkat, én pedig Jaebumot. Más alfát nem nagyon ismerek, de hiszem hogy hárman is elegen leszünk, hogy kiszabadítsuk életem szerelmét, az alfámat.

- Itt vagyok, jöttem ahogy tudtam! - töri be ő is lihegve az ajtót, mire én rögtön átadom neki a bebugyolált babámat.

- Vigyázz rá Baek! Vidd haza, mi elintézzük azt a vadbarom Seunghot! - mondom mérgesen, majd egy utolsó puszi után életem homlokára, mindenki elhagyja a házat. Jaebum kocsijával indultunk útnak, én az anyós ülésen ültem, Hyunjin pedig hátul.

- Szóval hova? Egyáltalán biztos vagy benne, hogy oda vitték?

- Egyszer Seungho megmutatott egy faházat ahová a szülei járnak kikapcsolódni, de mindig csak nélküle. Száz százalék, hogy oda vitték!

- Apám okos, de annyira nem, hogy egy ilyen ténnyel számoljon. - szól előre a szőke is.

-És mi van akkor, ha ez egy csapda? - húzza fel az egyik szemöldökét Jae mellettem.

- Lehetséges - sóhajtok fel - de muszáj. Meg kell mentenünk! - mondom idegesen, miközben folyamatosan az jár a fejemben, vajon milyen szörnyűségeket művelhetnek most a szerelmemmel, valamint hogy mi lesz JuJuval, és az éppen fejlődő babánkkal, ha Jungkookkal ma mindketten meghalunk.

Mire végig gondoltam oda is értünk, és direkt kicsit messzebb parkoltunk le a házikótól.

- Tae neked inkább a kocsiban kellene maradnod. - Szól rám Jaebum, de én meg sem hallva őt indulok célirányosan, arany színben villogó szemekkel, dühösen a ház felé. Annyi adrenalin van most bennem, hogy egy feldühödött bikát is le tudnék most nyomni! Legalábbis a szándék megvan...

Bekukucskáltunk az ablakon, és láttuk a hatalmas nyitott tér közepén egy széket, amire Jungkook ki van bilincselve, és folyamatosan rángatózik, miközben próbál az előtte álló Seunghonak ugrani, aki folyamatosan, egy vérlázítóan idegesítő mosoly kíséretében magyaráz valamit. Sejtem miket mondhat az a fasz! Máris van egy pont, hisz Jungkook nagyon is él!

- Jól van. Hátul van egy másik ajtó, amit Seungho sosem zár be, mert balfasz. Jaebum, te mehetnél hátulról, mert szerintem te vagy a legerősebb közülünk. Hyunjin, te ki vagy tanítva, így amíg én elterelem Se figyelmét, neked ki kell szabadítanod Kookot, de úgy hogy téged semmi képp se vegyen észre! - suttogok a fiúk felé, mire mindketten egyszerre bólintanak. Mindkettejük szeme vörösen ég, akárcsak bent szerelmemé.

Körbe néztünk belül és kívül is, nehogy valaki olyan is felbukkanjon akire nem számítottunk, de úgy tűnt Se keménykedni akar így egyedül maradt Jungkookkal. Pf, hülye fasz. Nem tudja kikkel kezdett. Jelzett Jaebum hogy indulhatok, így én simán besétáltam a házba a két alfa közé, Jae és Hyunjin pedig az ablakból figyelve vártak hogy jelezzek.

- Taehyung? - lepődik meg Seungho, így én arany szemeim rá vezetem.

-Szerelmem? - szökik fel Jungkook hangja is, de én nem nézek rá. Nem szabad, különben elgyengülök.

- Komolyan azt hitted hogy nem tudom meg? Hogy nem jövök rá hol rejtegeted? - köpöm a szavakat Seunghonak flegmán és keményen, de közben belülről iszonyatosan félek, rettegek, és tudom hogy ezt Jungkook is érzi, de meg kell tartanom a kemény kisugárzásom.

- Meg kell mutatnom neki, hogy te is, és Junseo is az enyémek vagytok! - fonja össze a karjait mellkasa előtt Seungho, mire én szó szerint felmordulok, amire még ő is megijed egy kicsit. Sosem voltam erőszakos, de ölni is képes vagyok a családomért! A hátam mögött jeleztem a fiúknak a kezemmel az ablak felé. Láttam is hogy nyílik az ajtó az exem háta mögött, így én beszélni kezdek hogy eltereljem a figyelmét.

- Én már rég nem vagyok a tiéd Seungho. Olyan buta vagy. - rázom a fejem nyugodtságot tettetve magamra. - Junseo pedig sosem volt, és nem is lesz a tiéd. Az apukája ott ül. - mutatok Jungkook felé, aztán az ablak felé indulok hogy eltereljem a figyelmet a szerelmemről, Seungho pedig idegesen jön utánam. Ilyen idiótát! - Had súgjak valamit Seungho. - ülök fel a konyha pultra, és közelebb hajolok az arcához. A háttérben Jaebum már készült leütni őt egy serpenyővel amit most talált, Hyunjin pedig már minél halkabban Jungkook láncait szedte szét, aki mély hangon felkiabál.

- Hozzá ne merj érni, kitapasom a beled, hulladék! - Hyunjin rá szól hogy maradjon csendben amíg kiszabadítja, én pedig vissza vezetem a szemeim az exemre.

- Véged van - mosolygok rá féloldalasan és gúnyosan, aztán kacsintok is egyet, mire lendül Jaebum keze, és leüti hátulról Seunghot, aki így rám esik. Ekkor eltört a mécses, sírva szaladtam Jungkook karjaiba aki immár kiszabadult, és szorosan egymáshoz bújtunk. - istenem, úgy aggódtam érted! - Mondom sírva, miközben Jungkook a fejem tetejét lepi el sok-sok puszival.

- Én is értetek, semmi baj szerelmem, itt vagyok. - Ölel magához még ennél is szorosabban, majd nedves arcomra simít, mire én közlöm vele az öröm hírt.

- Jungkook, terhes vagyok!