Taehyung szemszöge

A babaváró bulin a többiekkel együtt fedtük fel a mi kicsikénk nemét....kisfiú lesz! Egyszerűen leírhatatlan érzés, amikor pontosan leesik az embernek hogy egy kicsi fia lesz! Jungkookkal napogik csak egymáshoz bújva találgattunk, milyen név is illene hozzá, és persze az nem volt kérdés, hogy az alfa vezeték nevét fogja kapni, hiszen ő az apukája! A papírokat már rég elintéztük az örökbe fogadásról, bár szegény Kook nem volt ott velem minden megbeszélésen, hisz kicsit fáj a szívének hogy nem ő a vérszerinti apukája, de egyáltalán nem haragudtam rá miatta, sőt! Csak egyre jobban bele szeretek minden kis mozdulata miatt!

Mindene megvan a babának amire csak szüksége lehet, a szobája előre be van rendezve. Jungkook ragaszkodott hozzá hogy előre vegyük meg a kocsijába a gyerek ülést is, amit én bár nem tartottam olyan fontosnak jelenleg, annyira édesen rajongott a tárgyért, és ahogy elmesélte hogy bele képzelte Junseot, ismét bele szerettem.

A nagybevásárlás után kezdődtek a fájdalmaim, amikor Jungkook megölelt, és egyik kezét a hasamra tette, a baba nagyon mocorogni kezdett, és már nem bírtam volna tovább, megkezdődtek a fájások, és éreztem hogy tágul a méhszájam. Az alfa szinte sokkot kapott ami rettenetesen aranyos volt, de szerencsére Yoona kolerikus hozzá állásával időben eljutottunk a kórházba. Kicsit féltem, hisz most dől el hogy a babám egészséges-e, hogy a műtét során semmi komplikáció ne lépjen fel, az nem is számított hogy engem éppenséggel felvágnak az alhasamon, csak szeretném a karjaim közt tartani!

A maszkkal kaptam fájdalom csillapítót nagy adagban, amitől ébren voltam ugyan, de nem aludtam el, és egy függöny szerű anyaggal eltakarták a hasam hogy ne lássam a sok vért és a hasonlókat. Jungkookra ébredtem fel, és habár nagyon örültem hogy ott van velem, azonnal a babát akartam, és a nővérke el is mondta, hogy alfa lett a csöppségünk.

A karjaimba adta, most először fogtam meg az én első gyermekem. Gyönyörűséges baba, nála szebb nem is lehetne! Én kicsi Junseom... Jungkooknak leírhatatlanul édes reakciója volt, alig tudta megemészteni, hogy itt van a karjaimban a kisbabánk, és képeket is csinált, amit nagyon helyesen tett, olyan angyalian villantotta ki nyuszis fogait, hogy muszáj volt utána azonnal megcsókolnom.

Elvitték kivizsgálásra és engem is egyedül hagytak hogy pihenjek, hisz elég kába vagyok az altató hatása miatt, ám amint álomra hajtottam volna a fejem, egy ismerős illat megcsapott, és nagyon nem tetszett nekem!

"Jungkook...ugye nem...?"

Belső omegámmal azonnal Jungkook alfáját hívtam kétségbe esésemben. Nem lehet itt, neki már a világon semmi köze Junseo-hoz!

"Semmi baj édes, elküldöm. " Szól az alfája megnyugtató hangon, ám ekkor meghallom Seungho hangját, amitől még a hideg is kiráz.

-Hol van? Látni akarom! - a hangneméből is már leszűrhető hogy elég ideges. Azt hiszi azok után amit tett, majd idejön és boldogan a karjaiba szaladok Junseoval együtt? Álmában sem!

"Jungkook, engedd csak be nyugodtan!"

Jungkook alfája persze rögtön tiltakozni kezdett, de én nagyon szerettem volna az exemmel beszélni, így meg is pillantottam őt, ahogy Jungkookkal és Hyunjinnel mögötte bejön a szobába, majd maguk után becsukják az ajtót.

-Mit akarsz? Mit csinálsz egy kórházban? - megpróbáltam felülni ami a friss seb miatt és a gyengeségem miatt nehezen ment, így Jungkook mellém ugrott hogy segítsen, így kitámasztottuk a hátam.

-Téged akarlak vissza kapni, és...a gyerekemet is akarom! - néz rám az alfa szinte kétségbe esetten, és mivel nekem nincs erőm nevetni, így csak mosolyogva rázom a fejem.

-Neked már semmid nincs Seungho! Én már nem vagyok a tiéd azóta, mióta választási lehetőség elé állítottál. - fogom meg Jungkook kezét, és össze kulcsolom az ujjainkat. - És mi az hogy a gyerekedet? Junseo sosem volt, és nem is lesz a tiéd! Ő az enyém, és Jungkook kisfia! - nézünk rá a párommal mind a ketten keményen. - Igazából köszönettel tartozom, amiért ekkora seggfej vagy, hisz nélküled, sosem talált volna rám életem szerelme. De mostmár elmehetsz, és ha egyetlen egyszer is, csak egy kósza gondolat is a fejedbe száll, miszerint te látni akarod a babát...- kezdem mérgesen, de Jungkook közbe szól.

-Addig marcangollak amíg lélegzel! Eszedbe se jusson, a házam, de még az utca tájékára sem tévedni! A ház az enyém...- kezdi megközelíteni Seunghot, és vörösre váltanak a szemei. - Taehyung az enyém....- fog a torkára, és vészesen közel hajol hozzá. - és a gyerek is az enyém. Most takarodj, mielőtt helyben megöllek. - szűri ki a fogai közül, és az illatát is felerősíti, így finom alfa feromonjai töltötték be a szobát. Hyunjin megragadta Seungho karját hátulról, de még utoljára rám mosolygott a szőkeség, így én azt viszonoztam, és integettem neki. Kirángatta a nem kívánatos személyt a szobából, Jungkook pedig felém fordult és vissza jött hozzám.

-Minden nap egyre szerelmesebb vagyok beléd. - ölelem át karcsú csípőjét mosolyogva, és a mellkasára döntöm a fejem, amíg Jungkook egy igazán férfias kuncogást megejtve a hátamra simít.

Néhány napig még bent tartottak minket, Junseo, a kis angyalkánk teljesen egészséges, így mi vagyunk a legboldogabb család a világon. Család... Sosem gondoltam volna, hogy lesz sajátom, ráadásul ennyi szeretettel teli!

Otthon még egy-két napig ágyhoz voltam kötve a seb miatt ami borzasztóan fáj, de el lehet élni vele, és ma, éppen ebédet csinálok két személyre, olyan jó végre nyugisan, csak a párommal és a kicsikémmel a saját házunkban! Szépen megterítettem és a tápszert is elkészítettem, amit megfogva már mentem is a nappaliba, hogy a hangosan kacagó csöppséget megetessem, ám olyan angyali látvány fogadott, hogy az ajtóban megtorpantam, és neki dőlve figyeltem őket.

Junseo a kis rugdalózójában fekszik egy puha pokrócon a szőnyegen, Jungkook pedig fölötte fekvőtámaszozik, és minden alkalommal miután kinyomta magát és vissza ereszkedik, nyom a kisfiú szájára egy puszit, akinek nagyon tetszik apukája játéka. Boldogan mosolyogva figyelem őket, és a könnyem is kicsordul. Gyorsan elő vettem a telefonom amit Jungkooktól kaptam, és levideóztam őket, aztán rendkívül profi képeket is lőttem róluk.

-Annyira szeretlek titeket...- megyek oda hozzájuk, Junseot a karjaimba veszem, miközben az alfát megcsókolom. -Olyan boldog vagyok...- dőlök a szerelmem mellkasára, és mindketten mosolyogva nézünk le a kisfiúnkra.