Csemer Lili szemszöge
———————————————-

2025. augusztus

-Ana, ana, apa azt mondta hogy mindjárt indulunk. - rontott be a szobába Lara.
-Igen, egy perc és mehetünk kicsim. - mosolyogtam rá.
Mivel holnap lesz Lau születésnapja, Budapestre utazunk, hogy találkozzunk. Bár folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, munka és gyereknevelés mellett csak nagyon ritkán van időnk találkozni, így ez az alkalom kapóra jött.

Nagyon tartottam az úttól, hiszen Lara még sosem repült, ráadásul magamból kiindulva semmi jóra nem számítottam. Azonban pozitívan kellet csalódnom. Lara szerencsére végigaludta az utat, így gond nélkül landoltunk.

-Laura néni! - szaladt kacagva Lara barátnőm felé, amikor meglátta.
-Lara! De megnőttél! És már megbeszéltük, hogy nyugodtan hívhatsz Laurának, azért még nem vagyok annyira öreg. - nevet.

-Bence bácsi! - szaladt Lara Bencéhez és ölelte meg lábát, ugyanis nagyon kicsi volt a közel 2 méteres focistához képest.
-Szia kislány! - kapta ölbe Larát - Hogy van az én kis keresztlányom? - gügyögött Bence.
-Bácsi... - nevetett Dominik, amivek felébresztette az eddig szunyókáló Benit.
A kisfiú szemét dörzsölgetve körbenézett, majd tekintete Dominikon állapodott meg és széles mosolyra húzta száját.
-Dominik bácsi! - kiáltotta.
-Mostmár nem is olyan vicces a bácsi, mi? - nevette ki Bence.

-Na irány kezet mosni, mindjárt kész az ebéd, te pedig segíts nekem megtéríteni! - adta ki az utasítást Laura.
-Na gyere tökmag. - fogta meg Dominik Beni kezecskéit.
-Mi az a tökmag? - nézett kíváncsian a kisfiú szerelmemre.
-Mint te. - nevetett - Kicsi és sokat kérdez.

-Na meg volt a kézmosás? - nézett fiára Laura.
-Igen ana, szagold meg! - tartotta apró kezeit anyja orra elé.
-Ügyes vagy, csüccs! - puszilta meg, majd ültette a székre.

-Segítsek? - néztem az éppen a székkel küszködő Larára.
-Nem, nagy lány vagyok. - húzta ki magát büszkén, de így sem sikerült felmásznia a magas székre, így Dominik segített neki.
-Az én nagy lányom .- puszilta meg Dominik kislányunkat.

-Remélem ízleni fog, anya egyik receptje és ezt még nem próbáltam. - ült le Lau is az asztalhoz.
-Annál biztosan jobb lesz, mint amit tegnap Dominik főzött. - nevetek.
-Hé, legalább próbálkoztam. És nem is lett olyan szörnyű.
-De igen! - szól közbe hangosan kacagva Lara
-Látod? A gyerekek mindig megmondják az igazságot, úgyhogy ne is tagadd. - mosolygok.
-Összefogtak ellenem... - néz Bencéék felé Dominik
-Nálunk is ez van, Beni mindig Laura pártjára áll. - vonja meg a vállát Bence.
-Nem is igaz. - csóválja a fejét Lau, bár nem volt valami meggyőző, pláne hogy Beni közben nagyban bólogatott
-Inkább együnk. - vetett nevetve véget a témának barátnőm.
-Tényleg, mi van az ovi témával? - érdeklődött Laura.
-Nem tudom, jó lenne elkezdeni, hiszen korban is ott van és már én is szeretnék dolgozni, de féltem.
-Én is féltettem Benit, de a kezdeti nehézségek után nagyon megkedvelte az ovit. Az elején alig lehetett ott hagyni, most meg alig lehet hazahozni.
-Leginkább attól tartok, hogy idegen lesz neki a nyelv, mármint jól megy az angol és a lengyelt is tanulgatja, de ugye otthon mindig magyarul beszélünk és ehhez van szokva.

-Ez isteni volt drágám. - dőlt hátra Bence hasát fogva, miután befejeztük az evést.
-Ez tényleg nagyon jó volt, nem hiszem el, hogy először csináltad.
-Pedig de. - kacagott.
-Jut eszembe, majdnem el is felejtettem az ajándékod.
-Ajándék! - kiáltott Beni.
-Sajnálom, de ez most nem a tiéd lesz, hanem az anyukádé. - mosolygok a kisfiúra.
-De miééért? - értetlenkedik.
-Mert ma van a születésnapja. - magyarázom - Na, ne legyél ilyen szomorú, szerintem te is örülni fogsz az ajándéknak.
-Előtte lenne még itt valami. - szól közbe Bence, majd elindul a konyha felé.
-Torta! - lelkesednek szinkronban a gyerekek

Miután elénekeltük a boldog szülinapot, Lau elfújta a gyertyákat, majd hozzáláttunk a tortához. Mikor mindenki megette a saját adagját, végre tényleg eljött az ajándékozás ideje.

-Hát igazából nem nagyon tudtam kezdetben mit kitalálni neked, hisz nem vagyunk már gyerekek, de remélem tetszeni fog. - nyújtottam át neki a kis tasakot.

-Oh édesség? - nyitja ki a csomagot.
-Nem is akármilyen. Egyenesen Koreából. - mosolygok.
-De mégis hogyan? - csodálkozik.
-Az egyik barátnőm pár hete járt ott és megkértem hogy hozzon valamit neked.
-Lili, tudod mennyire szeretlek, ugye? - ölel át nevetve.
-Persze hogy tudom. És remélem Beninek is ízleni fog, ha már egyszer ő nem kapott külön ajándékot.

Németh Laura szemszöge
————————————————

-Ana, megmutatom a szobámat Lajának. - nézett hatalmas barna szemeivel rám Beni.
-Rendben, de vigyázz rá! - pusziltam meg mosolyogva kisfiam.

Beni kézen fogta Larát és így indultak meg a szobája felé.

-Olyan édesek. - olvadozott Lili.

-Tényleg mi van a saját cég üggyel? - kérdeztem Lilit, amikor már csak négyen maradtunk.
-Hát, ami azt illeti, eléggé lassan haladnak a dolgok. Nagyon szeretnék saját céget alapítani, de nem egyszerű. De a lényeg hogy sikerüljön. Még ha sokáig is tart elkezdeni.
-És csak a sport fotózás marad vagy mást is vállalsz?
-‎Gondolkodtam azon is, hogy ilyen párok vagy egyéni fotózást is bevallalok még, de ezt még nem döntöttem el.
-‎ Remélem mi leszünk az elsők. - nevettem.
-‎ Még jó, ti és a kicsi Beni, tiszta cuki lenne. - ábrándozott.
-‎Na most jön elő a művész énje. - nevetett Dominik.
-‎Beniről jut eszembe, nem nézzük meg mit csinálnak a kis lurkók? - álltam fel.

Amikor megtaláltuk a gyerekeket, éppen építőkockákkal játszottak. Úgy tűnt, Beni nagyon szeretett volna egy kél kockát, amit Lara oda is adott neki, amit a kisfiú egy puszival hálált meg.

-Olyan aranyosak. - nézek mosolyogva a kicsikre, amikor beértünk kisfiam szobájába
-Csak vigyázzunk, nehogy elcsavarja Beni fejét Lara. - nevet Bence.
-A végén még összeházasodnak és akkor tényleg rokonok leszünk. - röhögök vele együtt.
-Még mit nem! Az én kislányom legalább 20 éves koráig még fiúk közelébe se mehet. Nemhogy randi, meg házasság... - szól közbe komolyan Dominik, de a végén ő is elröhögte magát.

-Erről jut eszembe, szeretnénk nektek valamit mondani. - karoltam át Bence derekát.
-Nagyon mosolyogsz, mondd már! - nyugtalankodott Lili.
-Terhes vagyok. - vigyorogtam.
-Ez komoly? - ugrott nyakamba barátnőm.
-Igen.
-Gratulálok! - ölelt meg ő is és Dominik is.
-Részleteket kérek! - lelkesedett Lili.
-Jól van, nyugi, szóval lassan 5 hetes terhes leszek, de én is csak 2 hete tudom.

Az életem most vált teljessé. Van egy csodálatos férjem, aki 7 év után is feltétel nélkül szeret, egy gyönyörű kisfiam és remélhetőleg hamarosan még egy csodalatos gyermekem, akik boldoggá teszik az életem.
A mesék mindig happy end-del végződnek. A való életben ez azonban nagyon ritka és egy kicsit más. Az én happy end-emet nem herceg fehér lovon, kastély és hetedhét országra szóló lakodalom jelenti, hanem a körülöttem lévő emberek. A szüleim, a barátaim, a férjem, na és persze a gyerekeim. Azt hiszem, mindenkinek meg van az esélye a saját boldog befejezésére és hihetetlenül boldog vagyok, hogy én is elértem a sajátomat.

THE END