Csemer Lili szemszöge
————————————————

2021. december 24.

Eljött a karácsony. Az elmúlt napokban lázasan készülődtem az ünnepekre, pláne hogy a család is velünk ünnepel. Éppen az ebédet csináltam, amikor eszembe jutott az elmúlt 3 év.

Talán jobb nem is lehetne az életem. Sikerült elvégezni az egyetemet Varsóban, augusztus óta pedig a patronáló tanáromnak köszönhetően a varsói kézisek fotósa vagyok és volt szerencsém egyszer Dominikék meccsén is fotózni, mint beugró. Szerencsére fokozatosan feljebb-feljebb lépek a rangletrán és kezdenek elismerni, mint fotós. Dominikkal az életem pedig egyre jobban alakul. Azt hittem nem lehetek boldogabb, mint az esküvőnkön voltam, de rájöttem, hogy de. Napról napra még jobban beleszeretek és mára van egy különleges ajándékom is számára, ami még boldogabbá tesz.

Gondolataimból két izmos kar rántott ki.
-Kicsim lassa indulok a szüleinkért. - ölelt át hátulról Dominik.
-Rendben, megpróbálok kész lenni addigra.- csókoltam meg.
-Sietek, szeretlek.
-Vigyázz magadra! Szeretlek!

Míg Dominik elment a szüleinkért a vasútállomásra, én elkészítettem a bejglit is. Mivel már a hús sült, így csak ez maradt hátra. Remélem jól fog sikerülni, mert anya receptje alapján csináltam és nem szeretnék csalódást okozni. Pont befejeztem és betettem a sütőbe a süteményt, amikor Domiék beléptek az ajtón.

-Sziasztok! - pusziltam meg sorban mindenkit.
-Hm, mi ez a jó illat? - szimatolt körbe anya beérve a nappaliba.
-Bejglit sütök a te recepted alapján, remélem jól sikerül. - mosolyogtam boldogan anyára.
-Egy igazi konyhatündér feleséged van fiam, jobbat keresve sem találtál volna. - nézett mosolyogva fiára Dominik édesanyja.

Ebéd közben rengeteget beszélgettünk, jó formán mindenről, ugyanis a múlt hónapban nem sikerült hazamennünk, mert Dominiknak is őszi szezonzárás volt, illetve nekem is volt bőven dolgom, hisz így közelegve a karácsonyhoz a kézisek a szezonzárás mellett sok családi programot is rendeztek, ahol rendszeresen én voltam a fotós. Anya túl feltűnően bámult végig az ebéd alatt, remélem nem sejti az én kis titkom.

-És veled mi van kislányom, olyan jó ízűen eszel és mintha ki lennél virulva.
-Jaj anya tudod, hogy imádok enni és miért ne lennék kivirulva, hisz boldog vagyok, itt a családom és van egy szerető férjem. - néztem a mosolygó Dominikra, próbálva terelni a témát.
-Aha... - húzta selytelmes mosolyra száját anya, ajaj.

Ebéd után végre kész lett a bejgli is, ami ahogy végignéztem a társaságon, láttam, hogy szerencsére mindenkinek ízlett. Miután mindenki dugig ette magát, közösen kezdtük feldíszíteni a fát.

-Felrakhatom a csúcsdíszt? - néztem kiskutyaszemekkel a többiekre.
-Feléred? - nevetett Dominik.
-Hé, nem is vagyok olyan kicsi. - próbálkoztam a dísszel.
-Vagy mégis? - nevetett - Na gyere! - nevetett Dominik, majd nyakába kapott.
-Viii Domi, nehéz vagyok, tegyél le.
-Nem is vagy nehéz, na rakd felfelé!- fogta meg combom, hogy le ne essek.
-Köszönöm. - csókoltam meg.
-Olyan aranyosak vagytok. - mosolygott ránk Domi anyukája - Emlékszel még, amikor mi voltunk ilyen fiatalok? - nézett férjére.
-Azt sose fogom elfelejteni. - mosolygott kedvesen feleségére.
-Tényleg ti hogy jöttetek össze? - kíváncsiskodtam - Annyira szeretem az ilyen történeteket.
-Nők... - forgatta meg szemeit Dominik.

Dominik szülei nagyon lelkesen beszéltek a megismerkedésükről, ami nagyon ritka hiszen a mai világban már nem valami tartósak a kapcsolatok. Azt is megtudtam, hogy nem is az apukája, hanem az anyukája udvarolt és ő volt az, aki felkérte táncolni egy buliban.

-Mi lenne, ha megtanítanánk a Nagy családot milyen is egy igazi kártya parti? - nézett rám kihívóan anya egy hosszas csend után.
-Benne vagyok.

-Ezt nem hiszem el! - csattanok fel játék közben.
-Mi a baj kislányom? - csodálkozik anya.
-Az, hogy Dominik csal.
-Én? Dehogy. - nevet.
-Megjelölted a lapokat. - magyarázom.
-Nem is igaz. - erősködik.
-Tudom hogy jól játszom, de azért nem muszáj csalnod ahhoz hogy esélyed legyen ellenem.
-Csalás nélkül is bármikor legyőznélek.
-Még Nagyi is jobban játszik nálad. - nevetek.
-Na jó, ez fájt. - játsza a sértődöttet.
-Örülök. - röhögök még jobban.
-Inkább folytassuk a játékot. - szól közbe Dominik anyukája - De kisfiam, tényleg fejezd be a csalást. Én is láttam ám!
-De anya! Neked mellettem kellene állnod...
Nagy sajnálatomra, végül még csalás nélkül is Dominik nyert a legtöbbször.

Vacsora után megkezdtük az ajándékozást. Alig vártam, hogy átadhassam az ajándékomat Dominiknak és remélem anyuék is örülni fognak.

-Na ki kezdje? - nézett Dominik körbe.
-Kezdem én akkor? - mosolygott ránk Dominik anyukája - Illetve mi, szóval mivel már nem igazán tudtunk mit kitalálni, hisz mindenetek megvan, így úgy gondoltuk valami hasznosat ajándékozunk nektek.
-Egy gofri sütő? - nézett nevetve Dominik szüleire.
-Tudom, hogy gofri mániás vagy és így legalább megkönnyitjük Lili dolgát. - mosolygott rám anyósom.
-Mi is valami hasznos mellett döntöttünk. - adott át anya is egy nagyobbacska csomagot, ami szintén egy háztartási eszközt tartalmazott.
-Köszönjük. - mosolyogtunk szüleinkre.
-Igazából mi sem igazán tudtuk mit adhatnánk nektek, hisz nektek sincs hiányotok semmiben kivéve egy valamit.
-Mit? - értetlenkedtek a szülők.
-A pihenés, sose álltok meg egy percre sem, így arra gondoltunk, hogy egy-egy nyaralással ajándekozunk meg titeket.
-Az én ajándékom nem valami kreatív, de annál személyesebb. - mosolygott rám Dominok, majd egy nagyon szép elektronikus képkeretet kaptam tele a képeinkkel a kezdetektől egészen az esküvőig.
-Ez nagyon szép. - érzékenyültem el - Szeretlek Dominik. - csókoltam meg - Igazából én semmit sem vettem neked, de remélem azért ennek is örülni fogsz. - néztem sejtelmesen Dominikra.
-Ez most komoly? - kerekedtek el Dominik szemei, amikor kinyitotta a kis dobozkát és meglátta az ultrahangfelvételt.
-Na mi az? Mondd már kisfiam! - türelmetlenkedtek a szülők is.
-Annyira, de annyira szeretlek. - csókolt meg - A lehető legtökéletesebb ajándék. - érzékenyült el, majd feltartotta a képet, hogy mindenki láthassa.
-‎Nagyszülők leszünk? - kérdezte anya elérzékenyenyülve.
-‎Igen, terhes vagyok. - mosolyogtam.
-‎Mióta tudod vagy hogy vagy mint? Mesélj el mindent! - türelmetlenkedett Dominik.
-Jól van, nyugi, mindent sorjában. - kacagtam - Szóval egy hete kezdődött, hogy minden reggel rosszul voltam, de azt hittem csak elrontottam a hasam, aztán mivel nem lettem jobban, pár napja úgy döntöttem elmegyek a dokihoz, aki azt mondta már lassan 4 hetes terhes vagyok. - mosolyogtam.
Miután mindenki gratulált, Dominikhoz fordult az anyukája.
-Örülök, hogy végre benőtt a fejed lágya. - nevet - Annak meg még jobban örülök, hogy végre nagymama lehetek. A saját gyerekét még nem kényeztetheti el teljesen az ember, de az unokáját már igen.

Amikor befejeztük a beszélgetést, lassan mindenki jó éjszakát kívánt egymásnak és elindult aludni.

Míg Dominik fürdött, kezembe vettem az ultrahangfelvételt és elkezdtem nézegetni. El sem tudom hinni, hogy egy kis élet növekszik a hasamban. Remélem jó anyja leszek, amiért én mindent meg fogok tenni. Dominikról pedig tudom, hogy nagyon jól bánik a gyerekekkel, úgyhogy benne teljes mértékig megbízok.

-Remélem kislány lesz. - szakított ki gondolataimból Dominik, aki ki tudja már mióta engem nézett.
-Miért szeretnél annyira kislányt? - mosolyogtam férjemre.
-Nem tudom. - húzta meg vállait - Egy biztos, hogy ő lesz az én kis hercegnőm és olyan gyönyörű lesz, mint az édesanyja. - csókolt meg.
-‎ Én kisfiút szeretnék. - húztam meg vállaim - Nem tudom miért, de most így érzem.
-‎Szóval itt nő a mi kisbabánk? - simította kezeit halványan gömbölyödő pocakomra.
-‎Igen, a mi kis szerelmünk gyümölcse. - érzékenyültem el - Dominik én annyira boldog vagyok. - néztem könnyes szemekkel rá.
-‎ Én sem tudnám szebben elképzelni az életem, elmondhatatlanul boldoggá teszel Lili. - simogatta pocakom.
-‎Szia picúr. - kezdett hasamhoz fordulva Dominik gügyögni - Én vagyok az apukád és alig várom, hogy a kezemben tarthassalak, már most nagyon szeretlek picim. - nyomott egy puszit a hasamra - Szeretlek Lili. - egyenesedett fel újra Dominik.
-‎ Én is Dominik. - mélyítettem el a gyengéd csókját.

Kényelmesen elhelyezkedtem Dominik karjaiban, majd megpróbáltam álomra hajtani a fejem, de nem ment, ám most nem rossz értelemben. Eszembe jutott az elmúlt néhány év.

Sokáig nem hittem a szerelem első látásra dologban, a szerelemben sem volt sosem szerencsém, de jött Dominik, aki mindent megváltoztatott. Sosem gondoltam volna, hogy alig 18 éves koromban rám talál az igaz szerelem, azt pedig főleg nem, hogy alig 21 évesen férjhez is megyek. Most pedig itt vagyok 23 évesen, itt fekszem a férjem mellett, akitől első közös gyermekünket várom. Azt hiszem nem sok ember mondhatja el ezt magáról ilyen fiatalon. Azt hiszem a sors is egymásnak teremtett minket.