Németh Laura szemszöge
----------------------------------

2018. június 16.

Ez a nap is elérkezett. A nagy nap. Életem nagy napja, amikor összeházasodok azzal a férfival, akit mindennél jobban szeretek, akivel csupán csak 2 éve vagyunk együtt, de ez az idő sok mindenre megtanított minket. Az élet nem mindig habos torta és ezt mi igencsak megtapasztaltuk. Mindkettőnknek voltak nehéz időszakai, de túl vagyunk rajta, mert mindig ott voltunk egymásnak. Azt hiszem ez az igaz szerelem.

-Min agyalsz annyira? - nézett rám Lili mosolyogva.
-Csak elgondolkoztam az elmúlt 2 éven. - mosolyogtam - Kész is vagy? - néztem késznek nyilvánított hajamra.
-Aha.
-Ez gyönyörű Lili, köszönöm. - öleltem meg elérzékenyülve - Olyan jó hogy mindig itt voltál és vagy nekem.
-El ne sírd itt magad, mert annyi a sminknek. - kacagott - De komolyra fordítva a szót, ezért vagyok a barátnőd, ez a legjobb barátnők dolga. - ölelt meg.
-Kopp, kopp. - dugta be fejét anya is az ajtón.
-Na végre, azt hittem sose érsz ide. - rohantam le édesanyámat.
-Gyönyörű vagy Kincsem. - nézett végig rajtam anya.
-Még a ruha rajtam sincs. - nevettem.
-Ezt akartam mondani, nem kellene nektek már felöltözni? - nézett Lilire szigorúan anya.
-Nyugi, még időben vagyunk.
-Na irány öltözni, utána még szeretnék neked adni valamit. - mosolygott rám kedvesen anya.
-Jól van, megyek már...

Nagynehezen sikerült nekem is és Lilinek is belebújni ruhánkba.

-Gyönyörű vagy Lau. - ámult el barátnőm.
-Te sem panaszkodhatsz. - néztem végig Lili rózsaszín hatású ruháján - Nagyon jól áll ez a szín. - mosolyogtam.

-Kislányom, olyan szép vagy. - érzékenyült el anya is .
-Jaj anya el ne kezdj sírni, mert én is fogok. - öleltem meg.

-Na mehetünk lányok? - jelent meg apa is.
-Aht hiszem. - kezdtem el izgulni.
-Gyönyörű vagy kicsikém. - puszilt meg apa is.
-Készen állsz? - karolt belém édesapám.
-Mehetünk. - mosolyogtam rá.

Egyre jobban izgultam, ahogy haladtunk a bejárat felé apával. Kinyílt az ajtó és megláttam rokonainkat, barátainkat, akik anyához hasonlóan ámulattal néztek végig rajtam. Aztán megláttam Őt. Azt a férfit akit mindennél jobban szeretek. Minen gondolat kiszállt a fejemből és csak rá összpontosítottam.

-Vigyázz a lányomra. - nézett apa Bencére, már az oltárnál.
-Megígérem. - mosolygott szerelmem apára.
-Gyönyörű vagy. - nézett mélyen a szemembe Bence.

-Tisztelt egybegyűltek! - kezdte meg a szertartást a pap - Azért gyűltünk ma itt össze hogy e két fital férfi és nő házasságkötésének szemtanúi legyünk. Ahhoz azonban, hogy e házasság létrejöjjön, szükséges, hogy Önök a két jelenlévő tanú előtt kijelentsék, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Kérdésemet először a menyasszonynak, utána a vőlegénynek teszem fel.
- Kijelenti-e Ön, Németh Laura, hogy az itt jelenlévő Batik Bencével házasságot köt, szeretné-e ezt a férfit hites férjéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
- Igen!- néztem elérzékenyülve Bencére.
- Kijelenti-e Ön Batik Bence, hogy házasságot köt az itt jelenlévő Németh Laurával, szeretné-e ezt a nőt hites feleségéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ? - tette fel a kérdést a páromnak is.
- Igen, szeretném!- mondta határozottan, mindvégig mosolyogva rám.
- A rám ruházott hatalmamnál fogva megállapítom, hogy Batik Bence és Batik-Németh Laura a Magyar Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak.És most megkérném Önöket, hogy írják alá az anyakönyvet! - mosolygott ránk kedvesen.
Mindketten odaléptünk mellé, aztán egymás után aláírtuk amit kell, éreztem, hogy megremeg a kezem közben.

- Most pedig a tanúkat is kérném!- nézett Lilire, majd Dominikra, miután ők is aláírták, ismét ránk pillantott.

-Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, csak Te, csak Én, örökké és holtomiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni. E gondolatok jegyében szeretetük és összetartozásuk szimbólumaként húzzák egymás ujjára a karikagyűrűket.

- Szeretlek. - súgtam meghatottan, mikor az ujjára húztam a gyűrűt.

- Szeretlek. - ismételte ő is meghatottan.

- És most köszöntsék egymást az első hitvesi csókkal!

Családjaink, s barátaink tapsolni kezdtek, és hangos éljenzésben törtek ki, amit mosolyogva fogadtunk.

Mostmár férj és feleségként vonolhattunk végig a templomon. Ahogy kiértünk a templomból, úgy döntöttem még itt eldobom a csokrot és nem várok vele.

-Na csajok dobhatom? - néztem végig a tömegen, nagyon boldog voltam, hogy ennyi barátom lett és körülbelül a fél Fradi és válogatott keretének párja itt van és azt is elmondhatom hogy egytől egyig mindannyiukkal jó viszonyt ápolok.
-Dobd már! - háborodtak fel.
-Egy, két, há! - dobtam el a csokrot, amit nem nagy meglepetésre legjobb barátnőm, Lili kapott el.
-Mostmár rajtatok a sor. - súgtam fülébe egy puszi kíséretében.

A csokor eldobás és a rengeteg kép elkészítése után a Sacelláry-kastélyba vonultunk a vendégsereggel. Gyönyörű volt a hely. Olyan mint a mesékben és hála az égnek a szerencse is mellénk szegődött mivel az időjárás is nagyon szép volt.

A vendégek rögtön megrohamozták a kihelyezett asztalokat. Miután elfogyaszotta mindenki az ételt és természetesen felvágtuk a tortát, eljött az ideje a közös táncunknak.
-Mrs Batik, szabad egy táncra? - emeli felém nevetve kezét Bence.
-Örömmel, Mr Batik. - nevetek én is.

-Enyém vagy. - döntötte homlokát enyémnek miközben elkezdtünk táncolni.
-Örökre - mosolyogtam fülig érő mosollyal
-Szeretlek.
-Én is téged. - csókoltam meg, miközben lassan billegtünk a zenére.

Ahogy a táncunk a végéhez közeledett, a vendégek közül is szépen sorban elkezdtek szállingózni az emberek a táncparkettre. Balra nézve megpillantottam Liliéket is, majd nem sokkal később a szüleimet. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy a családom mellettem áll életem egyik legboldogabb eseményén