Szeptember 9.

Reggel a csengőre ébredtünk, így el is indultam ajtót nyitni.

-Sziasztok, hát ti? Ilyen korán?
-Öhm nem akarlak megijeszteni, de elmúlt 8 és Frankóért jöttünk, mert ha jól emlékszem neked ma van évnyitó és nem akartam, hogy terhetekre legyen.
-Basszus elaludtunk! - csaptam homlokom magam - Gyertek be, mindjárt hozom a cuccait is.

Miközben megkerestem minden cuccát Frankónak, Bence is felébredt és benne is csak most tudatosult, hogy ha Roliék nem jönnek bizony elalszunk.

-Nagyon szépen köszönjük, hogy vigyáztatok rá. - hálálkodtak Petráék.
-Mi köszönjük, hogy felébresztettetek. - vakargattam kínosan tarkóm.

Gyorsan bekaptam valami reggelinek nevezhető vackot, majd magamra kaptam fehér ingem és szoknyám.

-Uh Laura én még ingben nem is láttalak. - maradt tátva Bence szája .
-Jó lesz így? - simitottam végig szoknyámon.
-Gyönyörű vagy. - csókolt meg - Ha most nem kellene elindulnunk, tuti a szobából se engednélek ki. - nevetett pimaszul.
-Neked sem áll éppen rosszul az ing. - haraptam ajkamba.
-Na de induljunk, mert nem lesz jó vége.

Szerencsére időben beértem és bár felajánlottam Bencének, hogy jöjjön be velem ő is, inkább úgy döntött marad a kocsiban.
A dékán beszélt egy csomót, de túl lehetett élni. Néhány csoporttársammal is sikerült megismerkedni, akik nagyon jó fejek voltak, így hatalmas mosollyal indultam vissza a kocsihoz.

Az örömöm azonban hamar elillant. Bence az autónak dőlve éppen egy nőt akart felfalni. Ezt nem tudom elhinni. De miért? Hisz tegnap még minden olyan szép volt, azt mondta szeret. Én ezt nem tudom elhinni. A könnyeim ekkor már patakokban folytak. Nem tudom merre, de futásnak eredtem. Hallottam ahogy Bence még utánam kiabált, de nem érdekelt a magyarázkodása.
A lábam csak vitt előre, amikor észre vettem, hogy automatikusan Petráékhoz jöttem. Nem akartam zavarni, de nem tudtam hova menni. Két kopogás után nyílt is az ajtó.

-Úristen Laura mi a baj? - ijjedt meg a szőkeség.
-Meg ..megcsalt... - sírtam el magam.
-Gyere be és mesélj el mindent.

Mindent elmeséltem Petrának egészen a tegnaptól kezdődően.

-Ha jól sejtem az exe lehetett az... - elmélkedett a lány.
-Nem tudom, de miért? Azt mondta szeret...
-És ebben én biztos is vagyok, figyelj Laura, te nem ismered ezt a nőt, hidd el nekem Bence téged szeret, de ezt a nőt lehetetlen levakarni, sajnos mi ismerjük már.
-Nem tudom Petra, nem maradhatnék itt legalább ma estére? - szipogtam.
-Dehogynem. - ölelt meg.
-Köszönöm

Alig hogy sikerült megnyugodnom, Roli is megjelent.

-Szia Laura, hát te?
-Remélem nem baj ha itt marad, Batik megint idióta volt. - mérgelődött Petra.
-Ezt nem tudom elhinni, mit csinált már megint az az idióta?

Rolinak is mindent elmeséltem, aki egyszerűen nem akart hinni a fülének.

Bence egész nap próbált elérni. Vagy hívott vagy SMS-t küldött, de nem érdekelt. Egész nap csak sírtam. Annyira szép volt minden. Sosem volt még ilyen jó egyik kapcsolatom, erre tessék.

-Laura! - szakított ki gondolataimból Roli.
-Bocsi, elbambultam.
-Ma meccs van, nem tudom van-e kedved jönni vagy inkább maradsz. - vakargatta kínosan tarkóját.
-Hát ha nem baj, inkább maradnék.
-Nem dehogy, itt bármeddig maradhatsz, sőt tudod mit? Maradok veled. - huppant le mellém Petra.
-Dehogy maradsz, ezt nem várhatom el tőled, már így is sokat segítettetek, neked Roli mellett a helyed.
-Oké, de ha bármi van, hívj! - szólt rám a szőke lány.

Őszintén nem tudom miért, de úgy döntöttem, bekapcsolom a TV-t és megnézem a meccset. Tényleg nem értem miért, hiszen egyáltalán nem volt kedvem látni Bencét, de mivel kezdő volt, így ezt nem kerülhettem el. Annak ellenére, hogy nagyon mérges voltam rá, kicsit elszomorodtam, amikor láttam, mennyire lehangoltan játszik. Szinte kedvtelenül futott a labda után.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom, a képnyőre nézve Lili nevét láttam, így inkább felvettem, mert úgyis újra hívott volna.

-Igen? - szólok bele.
-Már azt hittem fel se veszed. - nevet barátnőm,
-Ne haragudj... - mondom halkan.
-Mi ez a szomorú hang? Csak nem hiányzom? - röhög Lili, de mivel nem reagálok, rögtön komolyabb hangnemre vált - Ugye nincs semmi probléma?
-De igen... - mondom szinte könnyeimmel küzködve - Emlékszel, amikor pár hónapja megjelent egy cikk, amiben Bence az exével csókolózik? Na most volt szerencsém élőben is látni a dolgot...
-Én mondtam Batiknak, hogy ha még egyszer ilyet csinál, én komolyan... - kezd el szitkozódni.
-Lili, nyugi, azért még ne tervedgesd hogy kellene eltüntetni. - nevetek keserűen.
-És tudod már mit fogsz most csinálni? - érdeklődik.
-Fogalmam sincs, át kell gondolnom ezt az egészet.
-Megértem, de ha bármi van szólj. Ha tanács kell vagy csak valakivel beszélni akarsz, oké? - ígérteti meg velem.
-Persze, szia Lili!
-Szia!

Bence továbbra is pocsékul játszott, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a második félidőben már nem lépett pályára.
Úgy döntöttem, közben átmegyek Bence lakására a legfontosabb cuccaimért, hogy ne akkor kelljen, amikor már ő is itthon van.

Mire visszaértem Roliékhoz, már vége lett a meccsnek, így inkább elővettem a fülhallgatómat, hátha a zene kicsit megnyugtat. Közben lehet hogy el is aludtam, hiszen egyszer csak arra ébredtem hogy valaki kissé megrázza a vállamat.
-Oh, a frászt hoztad rám. - nézek fel nevetve Petrára.
-Bocsi, nem akartalak felébreszteni, de lassan vacsora idő van. - mondja.
-Tényleg? Ennyit aludtam?
-Úgy tűnik. - nevet Petra is.
-Mi lett a meccs vége? - érdeklődöm a nappaliba közben betoppanó Rolitól.
-1:0-ra nyertünk. - vigyorgott mint a vadalma.
-Le merném fogadni, hogy te rúgtad. - nevettem.
-Hát mit szerénykedjek, igen. - húzta ki magát.
-Gratulálok. - öleltem meg.
-Köszönöm, figyelj Lau, nem akarom elrontani a kedved, de szerintem beszéljétek meg ezt az egészet Batikkal, mind a kettőtök csak szenved és ha elfogadsz egy tanácsot, most az egyszer ne higyj a szemednek, az a nő tapadósabb mint egy pióca. - mosolygott.
-Köszönök mindent! - öleltem meg.

Vacsora után vettem egy jó forró fürdőt, majd egy kis közös filmezés után hamar elnyomott az álom.