Reggel szerencsére sikerült időben felkelnünk, így egy kései reggeli után indultunk is az edzésre.

-Izgulsz Kicsim? - nézett rám mosolyogva.
-Nem, miből gondolod?
-Mert mindjárt eltöröd a kezem. - nézett összekulcsolt kezeinkre.
-Upsz bocsi. - mosolyogtam kínosan.
-Nem félj kicsim, a Fradiban is milyen hamar összebarátkoztál szinte az egész csapattal. - nézett rám biztatóan.
-De ez egy teljesen más ország, más csapat... - idegeskedtem tovább.
-Majd meglátod, hogy minden rendben lesz.

Bár nem volt messze a pálya, az út mégis nagyon hosszúnak tűnt az idegességem miatt. Mikor végre kiszálltunk az autóból, még jobban elkezdtem izgulni.
-Menjünk! - fogja meg a kezem Dominik, miután kivette táskáját a kocsiból.
-Várjatok! - halljuk magunk mögül, így megállunk és hátrafordulunk.
-Sziasztok! - mondja Dominik, mikor meglátja kik kiáltottak utánunk.
-Szia Domi! - öleli meg a lány, majd engem is üdvözöl, amit viszonzok.
-Emlékszel Klarkara, ugye? - kérdezi Dominik, mire én bólintok - Ő pedig itt a vőlegénye, Tomas.
Miután bemutatkoztunk egymásnak, a fiúknak már sietni kellett, ha nem akartak elkésni, így kettesben maradtam Klarkaval.
-Gyere, megmutatom merre van a lelátó. A többiek már biztos ott vannak. - mondja.

-Szia Edyta! - köszön Klarka, amikor meglát egy lányt a lelátóra érve.
-Klarka! Már azt hittem hogy te se fogsz jönni.
-Miért, nem úgy volt hogy Liz is itt lesz?
-De igen, csak késik egy kicsit. - magyarázza, majd felém fordul.
-Oh, ti még nem ismeritek egymást. Lili Nagy Dominik barátnője, Edyta pedig Jakubé.

Miután mindketten bemutatkoztunk egymásnak, leültünk az első sorba, hiszen már érkeztek is az első emberek a pályára.
-És Lili, gondolom te is Magyarországról jöttél, ugye? - kérdezi Edyta, mire bólintok.
-Igen, pár napja költöztem ide az egyetem miatt.
-Oh és mit fogsz tanulni? - érdeklődnek.
-Egy ösztöndíjnak hála 1 éven át médiás szakon, de főleg a fotózás lesz a középpontban. - magyarázom.
-Ez nagyon jól hagzik. - mosolyog Klarka.
-Na és hogy jöttetek össze Dominikkal?
-Az egy hosszú sztori. - nevetek - De igazából a legjobb barátnőmnek köszönhetem.
-Szeretem a hosszú sztorikat. - mondja valaki a hátunk mögül - Szia, Liz vagyok. - mutatkozik be.

Az edzés további részében felváltva meséltünk egymásról, így mire végeztek a fiúk, már egész jól megismertük egymást. A nagy beszélgetésben szinte fel se tűnt, hogy néhányan közelebb jöttek a lelátóhoz.

-A többiekkel arra gondoltunk, hogy beülhetnénk valahova kajálni. - közli Tomas, mire mindannyian bólintunk - Akkor 15 perc és jövünk!
-Minden oké? - jön hozzám közelebb Dominik és vált át magyarra.
-Igen. Úgy tűnik megint hiába aggódtam. - nevetek, majd egy gyors puszi után ő is elindul a többiek után az öltözők felé.
-Olyan édesek vagytok. - mondja Liz, ahogy a kijárat felé tartunk - Pedig még alig láttalak titeket együtt, de így is látszik hogy mennyire összeilletek. - folytatja, mire én elpirulok, amit a többiek nevetéssel fogadnak.

A fiúknak végül kicsivel kevesebb, mint fél óra kellett, hogy elkészüljenek, majd kocsiba ülve elindultunk a megbeszélt hely felé.

-Miről beszéltetek a lányokkal? Annyira el voltatok foglalva, hogy észre se vettétek amikor Jakub integetett felétek. - nevet Domi út közben.
-Komolyan? Tényleg nem tűnt fel. - csodálkozom - Erről arról, hogy egy kicsit megismerjük egymást. Bár még nem rég találkoztunk, egészen megkedveltem őket.
-Örülök. - mosolyog - Itt is vagyunk.

Miután leparkoltunk, a többiekkel együtt besétálunk az étterembe.
-Először rendeljünk valamit, aztán ti is kifaggathatjátok Lilit. - vág közbe Edyta, amikor Jakub éppen felém fordul.
-Egyetértek, mindjárt éhen halok. - helyesel Berto. Még mázli hogy edzés közben a lányok elmondták ki kicsoda, egyébként belezavarodnék a sok ismeretlen arcba.

Miután felvették a pincérek a rendelést, bemutatkoztak a csapatnak, illetve ők is nekem. Összességében nagyon jó hangulatban telt az este, így kicsit szomorúan álltam fel az asztaltól, mikor távoztunk. Bár kezdetben féltékeny voltam Klarka miatt, végül mégis vele jöttem ki a legjobban, meg is egyeztünk, hogy a hétvégén találkozunk.

Az út hazafelé szinte elrepült, ahogy gondolataimba mélyedtem.

Visszaérve Dominik lakására,
elkezdtem még egy kicsit pakolászni, ugyanis ahogy megérkeztem, jóformán csak a fontosabb dolgokat pakoltam ki. Míg én a cuccaimat rakosgattam, a szerelmem által megadott helyekre, ő úgy döntött készít egy kis vacsit. Nem tudom mióta pakolászhattam, amikor hirtelen két kar fonódott a derekam köré.

-Kész a vacsi. - súgta a fülembe, amitől a hideg is kirázott.
-Mit eszünk? - fordultam meg karjaiban.
-Makarónit csináltam, ha az megfelel a hölgynek. - puszilt nyakamba.
-Remélem azért semmi nem égett oda. - nevettem.
-Szemtelen vagy ugye tudod? Én itt főzőcskézek neked és ez a hála? - háborodott fel játékosan.
-Naaa ne haragudj. - próbáltam kiengesztelni és egy csókot nyomtam ajkaira.

Be kell lássam, tényleg isteni volt a vacsora, amit Dominik csinált.

-Azt hiszem megtartalak. - nevettem.
-Na szépen vagyunk. - játszotta a sértődött kisfiút .

Vigasztalás képpen ölében helyezkedtem el a kanapén és nyakát kezdtem apró csókokkal behinteni, amit akármilyen sértődött is volt, nem tudott nem sóhajokkal fogadni.

-Mit szeretnél csinálni? - néztem kérdőn szerelmemre.
-Ha te azt tudnád...  - vigyorgott pimaszuly
-Mocskos a fantáziád Nagy! - löktem meg vállát.
-Te meg nagyon elszemtelenedtél asszony. -nevetett.
-Mi az hogy asszony? - háborodtam fel ezúttal én.
-Naaaa, ne durcizz. - tapadt ajkaimra.
-Egy szerencséd van Nagy...
-Hogy?
-Hogy szeretlek.
-Én is szeretlek Lili. - nézett mostmár komolyan a szemembe.

-Mit szólnál egy filmhez? - állt fel egy kisebb csend után.
-Remek ötlet, viszont lassan már nem tudok olyat, ami érdekes és még nem láttunk. - nevettem fel kínosan.

Valami nagyon megható film mellett döntöttünk, aminek a végére könnyeim már patakokban folytak.

-Most miért sírsz kicsim? - értetlenkedett Dominik.
-Férfiak, ti ezt nem értitek, olyan megható volt az egész. - szipogtam.
-Jobban szeretem, ha mosolyogsz. - ölelt meg.

Mivel Domi nem akarta, hogy ilyen szomorú legyek, keresett valami vígjátékot aminek köszönhetően a kedvem is sokkal jobb lett, viszont az idő eléggé későre járt már, így fáradtan dőltünk az ágyba.

Eljött a beiratkozás napja. Egész reggel izgatott voltam, hiszen kíváncsi voltam az egyetemre, csoporttársaimra, na meg magára a képzésre. A központi épületben letudtuk a papírmunka részt, majd egy felsőbbéves diák tartott nekünk gyors beszámolót a legfontosabb tudnivalókról. Mivel mára csak ennyi program volt, így a diákok többsége már el is indult hazafelé, de néhányan még maradtunk ismerkedni. Nagyon megkönnyebbültem, amikor meghallottam, hogy több külföldi csoporttársam is lesz, akiknek szintén idegen a lengyel közeg, így nem éreztem magam kívülállónak.
Másnap sor került az évnyitóra is, ami kissé unalmas volt, hiszen a dékán beszélt végig valamiről. Hogy miről, azt nem tudom, mivel végig lengyelül folyt a dolog. Szerencsére azonban hamar vége lett, így miután Dominikkal hazamentünk, elkezdhettem készülni a hétfői első napomra.