A rész végén 18+!!!
-------------------------

Mivel a kis piknikünk után csak hajnalban értünk haza, eléggé sokáig aludtunk reggel. Az ágyból kikelve láttam, hogy Bence még békésen alszik mellettem, de mivel nekem lassan mennem kellene haza, így bár nem volt szívem, fel kellett keltenem. Lassan fedetlen vállát, majd nyakát kezdtem el apró puszikkal behinteni, aminek meg is lett az eredménye és egy mély morgással jelezte, hogy tetszik neki amit csinálok.

-Ne hagyd abba. - dorombolt, mint egy kismacska.
-Elhiszem hogy tetszik a dolog, de nekem lassan készülődnöm kellene. - adtam szájára egy jó reggelt csókot .
-Oh majdnem el is felejtettem. - ült fel hirtelen.

Egy gyors kései reggeli után összepakoltam a cuccaim és Bence kivitt az állomásra.

-Biztos ne menjek segíteni?
-Biztos. - pusziltam meg.
-De ha itt vagy rögtön szólj és jövök a csomagokért. - kért meg már a vasútállomáson
-Mindenképp Életem, szeretlek! - adtam egy utolsó csókot ajkaira.
-Én is kicsim, siess vissza!
-Szia!
-Szia!

Csemer Lili szemszöge
----------------------------------

Az út nagyon hosszú volt. Legalábbis nekem. Egyetlen egyszer utaztam eddig csak repülőn, de a fel és leszallás egyszerűen borzalmas és ez most sem változott. Szegény Dominiknak majdnem eltörtem a kezét annyira szorítottam. Szerencsére az út gyorsan eltelt és megúsztuk turbulencia nélkül. A repülés okozta kellemetlenségért azonban kárpótlást nyújtott a kilátás. Bár az út nagy részében a felhőktől szinte semmit nem lehetett látni, ahogy Varsó felett elkezdtünk lejjebb ereszkedni, csodálatos látványban volt részem. A nagyváros szinte apró makettnek tűnt a magasból. Igaz hogy szép volt a táj, de a leszállás közeledtével ismét szorosan megmarkoltam Dominik kezét, aki mostmár csak nevetett rajta.

Mikor végre valahára megállt a gép,  megkönnyebbülhettem. A csomagokra nem kellett sokat várni, így gyorsan kiértünk a reptér elé, ahol beültünk az egyik ott várakozó taxiba és elindultunk Domi lakása felé.
A délutáni forgalomban kicsit lassan tudtunk haladni, de végül eljutottunk a lakásig. A rengeteg cucc felcipelése azonban újabb akadályt jelentett, így mire mindent bevittünk az előszobába, már teljesen elfáradtunk.

-Ugye ez volt az utolsó csomag? - kérdezi reménykedve Dominik.
-Azt hiszem...
-Szerintem majd később beljebb visszük a dolgokat, előtte körbevezetlek. - ajánlja, majd elindul a folyosón, én pedig követem.Bár nem volt valami nagy a lakás, de otthonos.
-Mi az? - kérdezi Dominik, miután hosszasan nézelődöm szótlanul.
-Semmi, csak sokkal nagyobb kupira számítottam. - vallom be - Csak nincs egy takarítőnőd? - nevetek.
-Kössz és nincs, de ez nem is rossz ötlet. - gondolkodik el. - Na de mit szólnál ha ennénk valamit? A fagyasztóban csak van valami ehető...
-Jó ötlet, mindjárt éhen halok. - kordul meg a gyomrom a kaja említésére, mire mindketten felnevetünk.

Miközben megettük a talált pizzát, megbeszéltük a hét további részét.
-Mit szólnál ha holnap megmutatnám neked a várost?
-Nincs edzésed?
-Majd csak szerdán. - vigyorgott.
-Akkor ezer örömmel fogadlak idegenvezetőmmé. - kacagtam.

-A mirelit pizza nem is pizza. - húzza el a száját Dominik.
-Pedig nem zavart, amikor felfaltál egymás után 3 szeletet. - nevetek.
-Lehet, de akkor is el kellene menni a boltba, mert ha vacsorára is ezt kell ennem, én rosszul leszek.
-Akkor menjünk!

Éppen az egyik soron haladtunk, amikor hirtelen egy lány jelent meg, aki szinte Dominik nyakába ugrott örömében.

-Dominik, de rég láttalak! - mondja a lány, miután abbahagyja Domi ölelgetését.
-Azért az túlzás, pár hete találkoztunk. - nevet.
-Pár hét is sok idő.
Bár az elején türelmesen vártam, ahogy a csaj ismét Dominik karjához ér, nem bírom tovább és közbeszólok. Nem vagyok az a féltékeny típus, de ez a lány túlságosan is ráakaszkodik.

-Khm... - próbálom felhívni magamra a figyelmüket.
-Oh, ne haragudjatotok. - mondja Domi, miután rám néz - Be se mutattalak titeket egymásnak. Lili, ő it Klarka, az egyik csapattársam menyasszonya. Ő pedig itt Lili, a barátnőm. Most költözött a városba. - mutat be minket egymásnak
-Oh hogy mennyasszony. - motyogom magamban.
-Mi az, csak nem féltékeny voltál? - nevet Dominik, mire vállon ütöm.
Szerencsére a szóváltás magyarul történt, így Klarka nem értette, de elpirulásom biztos árolkodó lehetett.

-Akkor én megyek is, nem szeretnék zavarni. Majd még látjuk egymást! - int búcsút a lány.

Visszaérve a lakásba mindent elpakoltunk, majd úgy döntöttem veszek egy habos fürdőt. Olyan rég merültem mar csak úgy el a habokba.

-Megyek veszek egy fürdőt. - pusziltam meg a még pakolászó Dominikot.

Épp indultam volna a fürdőbe, amikor csuklómnál fogva rántott vissza magához.

-Mit szólnál ha veled tartanék? - húzta végig orrát nyakamon, amitől a hideg is kirázott.
-Talán... - kacérkodtam.
-Imádom hogy 9 hónap után is még ilyen hatással tudok rád lenni. - pusmogta a fülembe.

A hasamba lévő pillangók életre keltek, mint első alkalommal, amikor együtt voltunk. Mi van velem? Hiszen már nem először mond nekem ilyeneket. Eszmefuttatásom közben igencsak kipirulhattam, amit Dominik is megjegyzett.

-Ilyenkor szeretném tudni mire gondolsz. - nevetett.
-Ó biztos? - incselkedtem vele, ami szerintem csak mégjobban feltüzelhette, ugyanis rögtön ajkaimra tapadt és ha ez lehetséges, még közelebb húzott magához
-Mit szólnál ha inkább az ágyam avatnánk fel? - cirógatta tovább orrával nyakam, miközben megéreztem azt is hogy mennyire is vágyik rám.
-Áá én fürdöm, te pedig folytasd a pakolást. -  szöktem meg karjaiból, aminek hatására felmorgott.
-Ki fogsz te onnan jönni és abban nem lesz köszönet! - fenyegetett meg viccesen miután bezárkóztam a fürdőjébe.

Kíváncsi vagyok mit csinálhat Dominik, ugyanis már lassan egy fél óraja bent vagyok, de még hangját sem hallom azok után ahogy ott hagytam. Felkacagtam magamban a gondolattól, hogy csak úgy ott hagytam és milyen állapotban. Hosszas áztatás után kénytelen voltam kimászni a kádból, mert a víz kezdett kihűlni. Megtörölköztem, majd magamra kaptam feherneműim és így voltam kénytelen kimenni, mivel minden mást kint felejtettem.

Ahogy kiértem a fürdőszobából rögtön Dominikkal találtam magam szembe, aki ahogy meglátott rögtön abba is hagyta amit éppen csinált. Egy ideig csak farkasszemet néztünk, aztán alig két lépéssel letudta a köztünk lévő távolságot és a falnak nyomva tapadt ajkaimra.

-A tűzzel játszol Kicsim. - kezdte el mosolyogva nyakam csókolgatni.
-Miért? - kérdeztem ártatlanul .
-Megőrjitesz te nő. - tapadt újra ajkaimra.
-Szeretlek Dominik. - néztem szemébe.

Válasz helyett csak újra ajkaimra tapadt, majd lassan az ágy felé kezdett tolni. Gyengéden ledöntött rá, majd fölém tornyosúlva kezdte el apró, ám követelődző csókokkal behinteni egész testemet.
Meguntam, hogy mindig ő irányít így helyzetünkön fordítva most én kezdtem izmos hasát behinteni apró puszikkal, amit jóleső morgással díjazott.

-Jól áll amikor féltékeny vagy. - nézett szemeimbe azzal a kisfiús mosolyával.
-Nem is voltam féltékeny. - válaszolom.
-Lehet hogy nem mondod ki, de ez a pozíció másról árulkodik. - nevet.

Teljesen zavarba jöttem, amit kihasználva Dominik újra maga alá gyűrt. Újra nyakam kezdte ostromolni és gyenge pontom megtalálva kezdte el szivogatni.

-Domi ennek nyoma lesz... - nyavajogtam.
-Nem baj, legalább tudják, hogy az enyém vagy. - nevetett, majd újra ajkaimra tapadt.

Megszabadított mindkettőnket utolsó ruhadarabjainktól, majd kezeinket összekulcsolva fejem felett illesztette össze testünkket, amit egy sóhajjal díjaztam. Dominik nem mozdult csak a szemembe nézve figyelt engem.

-Gyönyörű vagy. - tűrt el egy hajtincset a szememből, szemeit továbbra sem veszi le az enyémekről, majd mohón ajkaimra tapad és kínzó lassúsággal kezd el mozogni.
-K... Kérlek ne kínozz... - nyöszörögtem.

Kérésemet meghallgatva gyorsított a tempón, így már hamar utolért a jóleső érzés. Pihegve nyomott még egy csókot a számra, majd ölelésébe vonva ránk húzta a vékony takarót.

-Szeretlek. - néztem csillogó szemmekel rá.
-Mindennél jobban Kicsim. - puszilta meg homlokom.

Elhelyezkedtem az ágyon, Dominik pedig hátulról átölelve húzott még közelebb magához.

-Jó éjt szerelmem! - puszilt nyakamba.
-Jó éjt Dominik!

Hatalmas vigyorral az arcomon aludtam el.