Németh Laura szemszöge

-----------------------------------------------------

A kimerítő pénteki nap után újult erővel ébredtem. Lili még aludt, úgyhogy miután elkészültem, úgy gondoltam csinálok valami reggelit. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy teljesen üresen találtam a hűtőt. Sajnos kénytelen voltam elmenni a boltba. Miután hagytam Lilinek egy cetlit, hogy tudja hova megyek és nem tűntem el, elindultam a tegnap látott bevásárlóközpontba.

Mivel csak pár napra maradunk a városban nincs szükségünk sok dologra, így gyorsan végezni fogok. A sorok között haladva éppen Lili kedvenc csokiját keresem, amikor hirtelen egy nagy akadályba ütközök. Sűrű bocsánatkérések közepette felnézek, hogy mégis kinek mentem neki és abban a pillanatban amikor meglátom az arcát, rögtön megállok a mondatom közepén.

-Tudom, hogy jól nézek ki, de azért annyira nem, hogy beszélni is elfelejts. - mondja nevetve az illető. - Várj csak, azt hiszem mi már találkoztunk, nem?

-Öhm, igen, tegnap a mérkőzésen...

-Pár sorral előttem ültél. - mondja mosolyogva - Batik Bence vagyok.

-Németh Laura.

-Laura... Figyel, nem szokásom egy teljesen ismeretlen lányt úgy csak elhívni valahova, de nem lenne esetleg kedved? - vakargatta a tarkóját.

-Hát nem is tudom...

-Na, káprótlásul amiért nekem jöttél. - nevet.

-De hiszen nem csak az én hibám volt.

-Tudom, de kellet egy indok, hogy elhívjalak.

-Nem tudom Bence, rendes srácnak tűnsz, de igazából egy barátnőmmel vagyok itt és vele terveztünk programot.

-Hozdd el őt is, valaki nagyon fog neki örülni - kacsintott sejtelmesen.

-Végülis, úgysem ismerjük a várost.

-Akkor este 7-re elétek megyek a...hova is?

-Találkozzunk itt.

-Okés, szia Laura, este találkozunk! - majd elment.

Miután megtaláltam minden szükséges dolgot és fizettem, visszamentem a lakásba, ahol Lili már biztosan várt.

-Jó reggelt Lau! - köszöntött, ahogy beléptem az ajtón.

-Reggelt. Hoztam kaját.

-Uh imádlak.

-Képzeld kivel találkoztam...

-Na kivel? - kérdezte a szemét dörzsölgetve. A mázlista eddig aludhatott, gondoltam.

-Batik Bencével.

Erre rögtön éberebbé vált és egyszerre legalább húsz kérdést feltett, amiből viszont semmit nem értettem a hadarása miatt.

- Jól van nyugi, lepakolok és mindent elmesélek.

Nevetve elmeséltem neki mi történt.

-Ugye eljössz velem? Hátha ott lesz Dominik is. - noszogattam.

- És engem szerinted hol érdekel Dominik?

- Ne is próbáld tagadni, láttam hogy néztetek egymásra. - cukkoltam csak azért is.

-Rossz a szemed, vizsgáltasd ki!

-Oh az én szemem nagyon jó, pont azért tudom hogy te és Dominik...

-Jól van, elég! - szakított félbe - Elmegyek, ha megígéred hogy többe nem hozod szóba Dominikot.

-Semmit nem ígérhetek. - válaszoltam nevetve.

-Látod én mondta neked kelleni fog a csinos ruha.

- Én még most sem értem minek... - forgatta szemeit.

A nap további részében megnéztünk még pár látnivalót itt Pesten, de 5-re hazamentünk, hogy el tudjunk készülni estére. Kiválasztottam egy szép szoknyát meg egy inget, de barátnőmet nem sikerült rávenni, így ő maradtt az egyszerű farmer stílusánál.

-Még most sem értem minek nyalod ki magad ennyire vagy inkább kinek... - húzta fel kérdőn szemöldökét Lili.

Nem sokkal 7 előtt már ott is voltunk a megbeszélt helyen. Már messziről láttam, hogy Bence már vár ránk.

-Szia Bence. - mosolyogtam.

-Sziasztok lányok, csinosak vagytok. - köszöntött minket egy-egy puszival, amibe kicsit bele is pirultam.

-Batik Bence. - mutatkozott be barátnőmnek.

-Csemer Lili. - viszonozta.

-Na akkor induljunk csajok.

-Egészen pontosan hova is? - kérdezte Lili.

-Van egy utcányire innen egy nagyon jó pub, mindig itt szoktunk összegyűlni a fiúkkal és sokszor hozzák a barátnőiket is úgyhogy ne aggódjatok. - mosolygott. Hogy mennyire aranyos mikor mosolyog... Te jó ég miket beszélek még csak nem is ismerem, na jó állj le Laura.

Tényleg nem volt messze az a bizonyos hely ugyanis hirtelen elmélkedésemből Batik hangja szakított ki.

-Meg is jöttünk, gyertek, már a csapat nagy része itt van.

-Császtok! - köszöntötte haverjait.

-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Lilivel.

-Ő itt Szalai Ádám, Dzsudzsák Balázs, Németh Krisztián és Zsóka, Gulácsi Péter és Dia, Dibusz Dénes, a többiek azt hiszem még nem értek ide. - mutatta be a többieket.

-És honnan ismeritek egymást? - kérdezte Szalai.

-Hát igazábából először a tegnapi meccsen találkoztunk, de ma a boltba ismerkedtünk meg. -nevetett fel.

Úgy egy félóra telhetett el, amikor Batiknak eszébe jutott hogy inni kellene valamit.

-Ki mit kér? Lili?

-Nekem jó lesz egy koktél. - válaszolt.

-Laura?

-Inkább elkísérlek. - mosolyogtam.

-Csak nekem tűnt fel, vagy Dominik és Lili között tényleg izzik a levegő? - néztem vissza barátnőmre.

-Vakami van a levegőben. -nevetett fel- De most beszéljünk rólad, szeretnélek megismerni.

-Ó igazán? -pirultam el- És mit szeretnél tudni?

-Mindent.

-Németh Laura vagyok 18 éves most fogok végezni Debrecenben és ha minden jól alakul az ELTE-n folytatom a tanulmányaimat keleti nyelvek szakon.

-Keleti nyelvek? Ez hogy jött? - érdeklődött.

- Nos, érdekelnek a távol-keleti kultúrák és mivel kevesen beszélnek az országban koreai nyelvet, így van kereslet ilyen tolmácsra.

-Batik Bence vagyok 22 éves szegedi, jelenleg a fradi védője, de sajnos egy csúnya sérülés miatt egyenlőre csak kispados. - szomorodott el - Na de szerintem lassan menjünk vissza, még gyanakodni fognak. - nevetett fel.

Ahogy visszamentünk a helyünkre rögtön le is csapatam barátnőmre, hogy faggatózzak.

Csemer Lili szemszöge

-------------------------------------------------

Bár soha nem ismerném be Laurának, örülök hogy végül igent mondtam neki. A pubban jó hangulat volt, mindenki örömmel fogadott minket, így nem éreztem magam kívülállónak. Éppen az egyik fiú barátnőjével beszélgettem, amikor megláttam Dominikot. A lánynak először fel se tűnt hogy már nem figyelek rá, de amikor végre észbe kapott és rájött kit bámulok, sokat sejtetően elmosolyodott.

-Menj és beszélj vele! - noszogatott.

-Kivel? Miről beszélsz? - tettettem az értetlent.

-Dominikról, ki másról. -nevetett- Lau, segíts meggyőzni a barátnődet!

-Gyerünk Lili, ha nem mész oda és beszélsz vele, mindenkinek elmondom azt a sztorit 7.-ből. -próbált rávenni barátnőm- És egyébként is, ő ugyanúgy bámult téged, mint te őt.

-Nem is tudom...

Ebben a pillanatban valaki megérintette a vállamat, de mielőtt megfordulhattam volna, láttam Lau önelégült mosolyát és már szinte biztos voltam benne ki áll a hátam mögött.

-Szia, Nagy Dominik vagyok. Azt hiszem még nem találkoztunk.

-Csemer Lili, és valójában gyakorlatilag már találkoztunk egyszer.

-Emlékszem, ott voltál a tegnapi meccsen. - mondja nevetve.

Emlékszik rám, pedig másik több száz ember is volt egyedül abban a szektorban ahol mi ültünk. Ennyire feltűnően bámultam volna?

-Igen, a barátnőmmel. Sajnálom hogy veszítettetek, de nekem ez akkor is egy örök élmény volt.

-Igazán? Ekkora rajongók vagytok? - kérdezi mosolyogva.

Az este további részében Dominikkal beszélgettem, rengeteg mindent megtudtam a fiúról.

Amikor aztán Dominik elment egy újabb italért, Lau közelebb húzódott hozzám.

-Látod, én megmondtam hogy megéri eljönnöd. Nem kell megköszönnöd. - nevetett.

-Igaza van, szinte látni közted és Dominik között a szikrákat. - mondta Zsóka.

-Nem értem miről beszéltek. - csodálkoztam.

-Lili, általában nem tűnik fel mások flörtölése, de ezt még a vak is látná. - szól közbe Bence is.

-Látom gyorsan megtaláltátok a közös hangot Lauval, ha már az ilyenekben is egyet értetek.-csóváltam a fejem Batik felé.

A fiú azonban erre már nem tudott reagálni, hiszen visszatért Dominik és gyorsan témát váltottunk.

Az este további része is nagyon jó hangulatban telt, remek volt megismerni a csapatot és végül kiderült, hogy mégis hasznát vehetem a Lautól kapott ajándékomnak, hiszen végül sikerült megkedvelnem Dzsudzsit. Évekig rossz véleményem volt róla, de így hogy személyesen is találkoztunk, pozitívan csalódtam.

Amikor elkezdtek hazaszállingózni az emberek, lassan mi is a távozás mellett döntöttünk. Dominik és Bence felajánlották, hogy hazakísérnek minket. Batik és Laura ment elől, kéz a kézben. Dominikkal nem is tudtuk visszafojtani a nevetést, amikor megláttuk hogy úgy viselkednek egymással, mint akik évek óta együtt vannak. A ház bejáratához érve azonban kénytelenek voltunk elbúcsúzni a fiúktól. Lauék egy puszival búcsúztak, míg én és Dominik egy öleléssel. Mikor már elindultunk az ajtó felé, Batik utánunk szólt.

-Öhm, tudom hogy holnap hazautaztok meg minden, de nem lenne esetleg kedvetek az őszi szünetben találkozni?

-De igen! - vágta rá rögtön barátnőm- Ugye Lili?

-Hát nem is tudom, ez az utolsó évünk a suliban és rengeteg dolgunk van. - haboztam.

-Oh Lili, ne csináld. Igazán megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. - noszogatott Lau.

-Igaza van és egyébként is, nem akarhatod hogy Laura ne találkozhasson Bencével és utána neked panaszkodjon miatta. - szólt közbe Dominik.

Persze, Lau és Batik, gondoltam. Ő nem is szeretne velem találkozni, csak a barátja miatt vállalná be.

-Rendben van, nem akarom hallgatni Lau panaszkodását. - egyezek bele egy félmosollyal.

-Ez a beszéd! Akkor majd még beszélünk. Mindenki cserélt telószámot, ugye?

Válaszként bólogatunk.

-Remek, akkor jó éjszakát lányok! - búcsúznak el még egyszer.