Csemer Lili szemszöge
--------------------------------------

Mivel Launak még a múltkor megígértem, hogy minden elméselek, így ezt hétfőn hazafelé menet már nem tudtam elkerülni. Mindent részletesen elmondtam neki, na persze csak ami rá tartozik.

Bőven tudtunk volna még miről beszélni, de sajnos ez esélytelen volt. Kicsivel több, mint egy hónapunk van érettségiig, így szinte minden szabadidőnket a tanulásnak kellett szentelni.
Sajnos a következő hetek is az iskola körül forogtak. Ennek csak egy pozitívuma volt, a közelgő ballagás. Normál esetben minden diák ezt várja a legjobban. Én is így voltam vele egy ideig. Mindenki nagyon izgatott volt az ünnepség miatt. Kivéve engem. Azután, hogy Dominik elment nagyon boldog voltam. Pár napig minden nap pontban 7-kor rátapadtam a képernyőre, hogy láthassam, ahogy eddig is tettük, kicsit kiszakítva a tanulásból. Múlt hét pénteken is ugyanígy vártam, hogy megcsörrenjena telefonom, de hiába. Azt gondoltam biztos valami közbe jött, majd később hív vagy legalább ír. De nem így történt. Lassan egy hete, hogy nem is keres. Nagyon fáj ez az egész. A legjobban viszont az fáj, hogy nem tudom mi történt. Miért nem hív? Ezer meg egy rossz gondolat átsuhant a fejemben. Laura egész héten próbált faggatni, de nem akartam róla beszélni.
Mint aki napok óta nem aludt. Valahogy, így éreztem és végülis volt is benne valami. Amióta nem beszélünk Dominikkal, egész este csak forgolódom egy jó pihentető alvás helyett.

Május 5.

A ballagás napja. El sem hiszem, hogy ez is eljött. Szinte még csak most kezdtük a középiskolát. Bár szomorú voltam Dominik miatt, megbeszéltem magammal, hogy ezt a napot még ő sem ronthatja el és csak előre fogok tekinteni.

Mint minden évben, idén is az alsóbb évesek díszitettek fel mindent. Gyönyörű lett a termünk és az egész iskola is. Nincs nagy családunk, így csak a nagyszüleim illetve a keresztszüleim és az unokatesvérem, plusz az ő barátja érkezett. Na és persze a szüleim. Sajnos ritkán találkozunk a rokonok nagy részével, ugyanis messze élnek, így jó volt végre látni őket is. Az uncsimat külön irigylem. Rengeteg nehézségen mentek át a barátjával, mégis lassan 3 éve együtt vannak. Remélem mi is túl leszünk ezen Dominikkal.
Még hogy nem fogok rá gondolni. Jó vicc. Minden második emberben őt látom. Fejemet megrázva indultam Lau keresésére.

Barátnőmet néhány osztálytársunk körében találtam meg, de ahogy meglátott, rögtön oda jött hozzám.
-Na mizu csajos?
-Mi lenne? - mosolyogtam.
-Jó végre mosolyogni látni.
-Most semmi más nem érdekel csak a ballagás.
-Nagyon helyes. - ölelt meg.

Miután a rokonok nagyjából rendeződtek a nekik kipakolt székeken, megjelent az osztályfőnök és szólt, hogy lassan ideje beállnunk a helyünkre, mert kezdődik az ünnepség.
A szokásos igazgatói, végzős és 11.-es beszédek után sor került a jutalomkönyvek átadására. Sokat dolgoztunk érte, így nagyon megkönnyebbültünk Lauval, hogy mindketten kitűnők lettünk.
Ezután következett a virágátádas.
Anyáéknak külön megmondtam, hogy 1 maximum 2 virágot szeretnék, többet semmiképpen. Boldogan fogadtam szüleim és rokonaim gratulációját és meglepetésemre Batik is megjelent egy csokor virággal.
-Szia Bence! - örültem meg.
-Szia Lili! - puszilt meg - Ezt neked hoztam.
-Köszönöm.
-Megyek gyorsan letámadom az én drágám is. - nevetett - Szia!
-Szia!
Amikor már az utolsó ember is végzett, automatikusan visszaindultam helyemre. Ám ekkor hirtelen valaki a kezem után nyúlt. Az állam a földet súrolta. Azt hittem rosszul látok.
-Há... Hát te? - dadogtam.
-Sajnálom. - hajtotta le bűnbánóan a fejét.

Nem tudtam rá haragudni, pedig kellett volna. Nagyon fájt, amit tett, de túlságosan szeretem ahhoz, hogy most elküldjem.

-Szeretlek. - döntöttem homlokom az övének.
-Én is téged és ne haragudj, hülye voltam. - csókolt meg végre.
-Nem tudok rád haragudni túl sokáig. - mosolyogtam
-Ezt neked hoztam. - vett elő egy csokor rózsát.
-Köszönöm. - csókoltam meg.

Miután minden diák megkapta virágjait és visszaállt a helyére, egy záró beszédet követően vonulhattunk is vissza a termünkbe.

Miután visszatértünk a termünkbe az osztélyfőnök beszélt még pár szót. Összehívtam a rokonságot és Lauékat és csináltunk jó sok képet. Lauval, Batikkal, Dominikkal és természetesen az egész családdal. Mire sikerült teletenni a telefon memóriáját, a fél osztály már rég elment, így én is lassan elbúcsúztam Lauéktól.

-Jó szórakozás, aztán majd hétfőn találkozunk. - öleltem meg Laut, majd Bencétől is elköszöntem.
-Nektek is, aztán nem összeveszni megint! - fenyegette meg a mellettem álló Dominikot.

Miután sikerült megtalálni a családot és rokonságot, elindultunk.
A suliból először gyorsan hazamentünk, hogy át tudjak öltözni, majd elindultunk a családdal egy közeli étterembe.
Mikor odaértünk, még rendelés előtt, anya elém csúsztatott egy kisebb dobozt.
-Oh, igazán nem kellett volna. - mosolygok szüleimre.
-Megérdemled, sokat tanultál az elmúlt hónapokban. - mondja apa - Bontsd csak ki!
-Huh, ez gyönyörű, köszönöm! - öleltem meg szüleim, akiktől egy gyönyörű karórát kaptam.
-Ezt pedig Laura küldi. - ad át egy kis csomagot Dominik.
-Uh basszus tényleg, én el is felejtettem odaadni neki. - kezdtem el kinyit az ő ajándékát is - Ez most komoly? - nevettem.
-Mi az? - kiváncsiskodott Dominik.
-Egy magyar-lengye szótár. - nevetettem.
-Lehet kölcsönkérem addig. - nevetett Dominik is - Az én ajándékom egyébként majd otthon vár. - kacsintott.
Hála az égnek nagyon jó hangulatban telt az ebéd és szerencsére Dominikot is elfogadta az egész rokonság és még apa is kezdet vele teljesen összebarátkozni,ami nála hatalmas szó.És ami még jobban meglepett,hogy amikor megkérdeztem Dominikot hol szált meg az én drága édesapám közölte hogy nálunk alszik.

-Hogy sikerült apát rávenni, hogy nálunk aludj? - kiváncsiskodtam már a hazavezető úton.
-Tudod a sármom és a megnyerő külsőm mindenkinél beválik. - húzta ki magát.
-Naaa! - csaptam vállon.
-Jól van na, meg fogsz lepődni, de találtunk közös témát, azóta pedig kedvel apukád.
-Oh, mit?
-Forma-1.
-Ó igen, apa hatalmas F1 rajongó, bár sose értettem mit lehet nézni 20 körbe-körbe cikkázó autón. - nevettem.
-Na majd egyszer megmutatom, hogy igenis izgalmas sport.

Annyira elbeszélgettünk a hazavezető úton, hogy észre sem vettem, amikor megérkeztünk.

-Megjöttünk gyerekek! - szólt apa - Menjetek csak fel nyugodtan. - mosolygott.

-Csukd be a szemed! - kért meg Dominik, mielőtt beléptünk a szobámba.
-Oké.
-Kinyithatod.
-Juuuj, mindig is ilyenre vágytam! - szaladtam az ágyam felé, ahol egy hatalmas plüssmaci fogadott - Imádom! - ugrottam Dominik nyakába.
-Szeretlek. - csókolt meg.
-Én is, de Domi, beszélhetnénk? - jutottak eszembe a múlthéten történtek.
-Persze.
-Miért nem kerestél a múlthéten? -szomorodtam el.
-Lili ne haragudj, csak sok volt az edzés,utána én se, te se kerestél és már nem mertem írni, azt hittem hogy haragszol. - hajtotta le fejét bűnbánóan.
-Haragudtam is, de akkor most hogy-hogy itt vagy?
-Laura és Batik beszéltek a fejemmel - húzta mosolyra száját - Kérlek ne haragudj! Annyira nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni a hülyeségem miatt.
-Nem haragszom, de mégegyszer ne csinálj ilyet! - csókoltam meg.
Annyira belefeledkeztünk egymásba, hogy csak azt vettem észre, hogy egyikőnkön sincs felső, amikor hirtelen kopogás ütötte meg a fülem.
-Fiatalok, kész a vacsora! - kiabált be anya.
-Megyünk! - pirultam el Dominikra nézve.

Gyorsan visszavettük felsőinket, majd kézenfogva indultunk a konyhába.

-Huh én tele vagyok. - dőlt hátra Dominik.
-Egyetek még! - kínálgatta anya.
-Köszönöm Ildikó, de én már ezután is egy hétig szenvedhetek majd a futópadon. - nevetett.
-Azt hiszem én lassan megfürdök és alvás előtt megnézünk egy filmet, mit szólnál Dom? -kérdeztem szerelmem, felállva az asztaltól.
-Jó ötlet. - jött utánam.
-Akkor jó éjszakát gyerekek! - indult meg anya is a szobájuk felé.
-Jó éjt! - köszöntünk kórusban.

Miután felértünk a szobába, rögtön kerestem valamit pizsamának, majd elindultam a fürdőszoba felé. Vagy legalábbis szerettem volna. Hirtelen két kar kulcsolódott a derekam köré.
-Nem akarsz velem fürdeni? - cirógatta orrával nyakhajlatom.
-Nem is tudom... - gondolkodtam el játékosan - Miért jó az nekem? - kacérkodtam.
-Majd meglátod. - kezdte el rólam lehúzni felsőmet.
- Na jó. - egyeztem bele, mintha annyira rám kellene erőltetni.
Gyorsan mind a ketten levettük maradék ruháinkat, majd beálltunk a saját kis fürdőszobám kabinjába. Egy gyors, érzéki fürdőt követően mind a ketten letelepedtünk az ágyamra és elkezdtünk nézni egy random kiválasztott filmet.
Nem tudom mikor, de a film alatt sikerült bealudnom. Csak azt érzékeltem, hogy Dominik betakar és mellém kuporodik, majd a fülembe súgja, hogy szeret.
-Örülök hogy minden jól sült el a végén.
-Én is. - mosolygok.
-Ez szinte tökéletes elő-szülinapi ajándék. - nevet.
-Szülinap...? - motyogom - Dominik, sajnálom, de a nagy mosolyszünet közepette teljesen elfelejtkeztem róla és nem vettem semmilyen ajándékot. - szomorodok el.
-Oh Kicsim, emiatt ne aggódj. Nekem az is elég hogy kibékültünk. - vigasztal. Azért elalvás előtt még magamban megjegyeztem, hogy ha még utólag is, de tuti szerzek neki valami ajándékot.
Összességében ennél boldogabb alig ha lehetek. Itt van mellettem álmaim férfija, aki minden egyes találkozásunk során meg tud lepni valamivel, van egy csodálatos családom és egy csodálatos barátnőm, aki remélem ugyanilyen jól érzi magát most, mint én.