Reggel gyengéd puszikra ébredtem. Rögtön kiült a mosoly az arcomra.
-Jó reggelt Szépségem! - csókolt meg.
-Jó reggelt! - húztam tarkójánál fogva közelebb magamhoz.
Hirtelen fölém kerekedett, majd fejem fölött megtámaszkodva kezdett el puszilgatni.
-Csikizel. - kuncogtam.

Egy ideig csak feküdtünk az ágyban egymás karjaiban, amikor hirtelen megkordult a gyomrom.
-Mennyi az idő? - nevettem.
-Mindjárt 11, mit szeretne enni az én drágám? -érdeklődött.
-Hm... Mindegy. - gondolkodtam el.
-Akkor hozatok valamit a szobaszervizzel.
-Én adddig felöltözök. - pirultam el.
-Nekem így is tetszel. - kacsintott pimaszul.

Fejem rázva imdultam meg a fürdőbe, egy Dominiktól kapott mezzel.

Miután megreggeliztünk, ami valami isteni volt, Dominik hazavitt, hogy átöltözzek és vigyek magammal másnapra is ruhát, ugyanis úgy döntöttünk szombaton is vele alszom.

Belépve házunkba meglepődve vettem észre, hogy senki sincs otthon. Anyáéknak biztos dolguk volt, elmélkedtem.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és összepakoltam, majd siettem is vissza Dominikhoz.

-És most merre? - kiváncsiskodtam.
-Arra gondoltam megmutathatnád nekem a várost, én annyira nem ismerem Debrecent. - mosolygot megmutatva gödröcskéit.
-Oké. - lelkesültem be.

Kocsival elmentünk a központba, az autót otthagytuk és gyalog indultunk felfedezni a várost.
-Tetszik, hogy olyan nyugalmas az egész város.
-Igen, én is szeretem, furcsa lesz Varsóban.
-Igen, de azt is meg lehet szokni, szép város. - karolta át a vállam.
Megnéztük az egész várost, utolsó állomásnak a parkot hagyva. Imádtam ide járni. Mindig kitudtam kapcsolódni és fotózás szempontjából se utolsó.
-Ide jársz fotózni? - érdeklődött.
-Gyakran, szerintem nagyon szép hely. - mosolyogtam - Tényleg, mi lenne ha mi is csinálnánk pár képet?
-Ez remek ötlet.

Dominikkal mint a tinédzserek elszórakoztunk. Bár a gépem nem volt nálam, a telefonjaink is alkalmasak voltak pár közös képre. Csináltunk egy csomó képet. Volt amelyiket elvicceltük, ennek ellenére is egészen jól sikerültek.

Még sétáltunk egy kicsit, majd egy gyors ebéd után, ami már majdnem vacsora volt, elindultunk vissza a szállodába.
Éppen beléptünk a szobába, amikor megcsörrent a telefonom.
-Halló?
-Szia Lili! - hallottam meg barátnőm vidám hangját.
-Mi újság Lau?
-Semmi csak gondoltam megkérdezem mi a helyzet, miután tegnap úgy eltűntél és még csak nem is írtál azóta. - dorgált meg viccesen.
-Hát öhm... Bocsi csak meglepetésemre Dominik várt a sulinál és utána olyan gyorsan történt minden. - szégyeltem el magam.
-Semmi baj, de aztán mesélj el mindent. -parancsolt rámnevetve.
-Oké, szia Laura!
-Szia!

-Ki volt az? - jött ki a fürdőből Dominik.
-Csak Lau érdeklődött, hogy hova tüntem el. - nevettem - További terv? - érdeklődtem.
-Nem gondoltam semmi konkrétra, valami film esetleg? Ma már ki sem akarok mozdulni innen mellőled. - nevetett.
-Oké. - csókoltam meg.

Kerestünk egy filmet, ami közös megegyezés alapján egy vígjáték volt. Nagyon jól szórakoztunk. Azt sem tudom mikor nevettem ennyit utoljára. A film után egy könnyed vacsora mellett döntöttünk.

Nagyon jó volt végre kettesben lenni Dominikkal és ha csak ülünk egész nap a szobában azzal is bőven beértem volna, ha vele lehetek. Domi napról napra meglepett valamivel. Nehéz lesz újra elválni tőle.
-Nem lenne kedved esetleg velem fürdeni? -húzta pimasz mosolyra ajkait Dominik.
-Lehet róla szó... - kacérkodtam, amin meg is lepődött.
-Komolyan?
-Igen. - nevettem.

Gyorsan mind a ketten ledobáltuk a ruháinkat, majd a habok közé merültünk. Jó sokáig áztattuk és kényesztettük egymást, majd mint akik megmászták a Kékest, hullaként estünk be az ágyba és már 11 előtt elaludtunk.

Másnap reggel én keltem korábban. Úgy döntöttem, hogy meglepem Domit és veszek friss pékárut a közeli pékségben. Írtam azért egy cetlit arra az esetre ha hamarabb felkelne. Gyorsan felkaptam egy melegítőt és leugrottam a boltba. Vettem jó sok Croissant és brióst, illetve friss narancslevet és vidáman visszaindultam az én drága szerelmemhez.
Amikor vissza értem Dominik még aludt, így gyorsan megterítettem, majd elindultam felkelteni.
-Ébresztő Életem! - csókolgattam fedetlen vállát.
-Mm... Ezt meg tudnám szokni. - fordult meg.
-Hoztam reggelit. - hajoltam le hozzá.
-Imádlak. - csókolt meg.

Reggeli után úgy döntöttünk már nem megyünk sehova, délután nekem már úgy is mennem kell haza, így minden percet egymásra szenteltük ami még maradt nekünk mielőtt útjaink újra szét válnak.

Egész nap csak feküdtünk vagy filmeztünk. Ebédelni sem mentünk sehova, hanem rendeltünk a szálloda éttermeből. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Egészen délutánig, amikor el kellett hogy válljunk.

-Lassan mennem kell. - szomorodtam el.
-Nagyon fogsz hiányozni Kicsim. - csókolt meg.
-Te is nekem. - kezdtem el pityeregni.
-Kérlek ne sírj. - törölte le könnyeim.
-Szeretlek. - tapadtam újra ajkaira.
-Én is Szerelmem. - nyomott egy utolsó csókot a számra.
-Majd hívj minden nap!
-Mindenképp.

Lassan cuccaimmal együtt elindultam a hotelből. Még egy pillanatra visszanéztem, ahonnan Dominik integetett.

Csodás volt ilyen hosszú idő után újra látni. Bár igazán boldog vagyok, hogy vele lehettem, sajnos a búcsúzás eszembe jutatta, hogy még hány hónapot is kell nélküle kibírnom, de tudom, hogy képesek leszünk átvészelni.