Csiga lassúsággal teltek a napok és egyszerűen nem tudtam a sulira koncentrálni, csak a péntekre. Szerencsére pénteken csak délig van suli, így a meccs előtt még van időnk szétnézni a városban.

Pénteken vittük magunkkal a cuccokat is a suliba, hogy rögtön indulhassunk a vasútállomásra.

-Te Laura minek neked annyi cucc?

-Sose tudhatod mikor kell kicsípni magad.

-Javíthatatlan vagy... - forgattam szemeim.

Az út szerencsére nem volt hosszú, de a vonaton töltött időt is tartalmasan töltöttük, hiszen megterveztük hogy milyen látványosságokat fogunk megnézni a meccs előtt.  A meccs 6 órai kezdetéig még volt pár óránk, hiszen késés nélkül futattunk be az állomásra.

-Lili, amúgy hol fogunk lakni az ez alatt a 3 nap alatt?

-Nem tudom, elvileg apa egyik munkatársa adta kölcsön a lakásukat.

-Akkor pakoljunk le és irány a budepesti élet! - vált izgatottá.

-Hű ez gyönyörű! - léptem be a lakásba.

-Az bizony. - ámult el Laura is.

Megnéztük a Gellért-hegyet és a Halászbástyát, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Dunára és a Parlamentre. A turistacélpontok mellett persze egy plázába is el kellett menni Laurával.

-Mostmár tényleg menjünk Lau! Kezdődik a meccs és én már nem bírok menni. - nyavajogtam.

-Ne panaszkodj már! Ki tudja mikor jutunk fel megint.

A fővárosi közlekedés nem volt egyszerű, így még szerencse hogy időben elindultunk a stadionhoz. Az aluljáró lépcsőin felfelé haladva szépen lassan körvonalazódott előttünk az aréna, a fradi sas, és az azt körülvevő tömeg.

Mindketten szinte kicsappantunk az izgatottságtól, hogy végre ilyen közel vagyunk.

-Gyerünk, álljunk be a sorba! - mondta Lau.

Hosszas várakozás után bejutottunk az épületbe. A látvány már kívülről is hitetetlen volt, de belülről...

-Ugye tudod hogy hova szól a jegyünk?

-Azt hiszed hogy ennyire felkészületlen vagyok? - vágta rá nevetve barátnőm.

Lassan elindultunk a helyünkre. Szerencsére még nem volt tömegnyomor, így nyugodtan foglalhattuk el helyünket.

Már javában folyt az edzés, amikor valaki elkezdett kiabálni a lelátóra.

-Hát te haver, csak nem jöttél megnézni a legjobb haverod? - kiabált mögénk a fiatal srác.

Laurával egyszerre néztünk hátra kinek kiabálhat.

-Te Laura kik ezek?

-Ott előtted az Nagy Dominik, eddig még csak U21-es válogatott volt, de úgy tűnik itt is helyet kapott, viszont aki mögöttünk ül nem tudom, de annyira ismerős valahonnan... - elmélkedett barátnőm.

Azonban ahogy visszafordultam, összeakadt a pillantásom ezzel a bizonyos Dominikkel. Nagyon elbambulhattam, ugyanis csak azt vettem észre, hogy Laura integet előttem.

-Föld hívja Lilit! Itt vagy?

-Jaja persze, bocsi csak elbambultam, mit is mondtál?

-Aha, persze elbambultál... - mosolygott sejtelmesen.

-Szóval mit akartál?

-Ja csak azt, hogy azt hiszem, rájöttem ki ez a srác mögöttünk.

-És el is árulod?

-Ő Batik Bence, tudod a Fradi hátvédje - áradozott.

-Oh tényleg, de még csak pár órája vagyunk a városban és te máris találtál magadnak egy pasit?- viccelődtem

-Pont te mondod? Láttam ám, hogy néztetek egymásra Dominikkel.

-Pf miről beszélsz?

---------------------------------------------------------------------------------

                                                 Németh Laura szemszöge

----------------------------------------------------------------------------------

A csapattagok lassan elkezdtek kiszállingózni a pályára a bemelegítéshez. Felváltva mutogattunk Lilivel a játékosokra és mint mindenki más már nagyon vártuk a kezdést. A bemelegítés során annyira belefeledkeztünk a füvön történtekbe, hogy először szinte fel se tűnt hogy valaki felénk kiabál. A hang forrását keresve megpillantottam Nagy Dominikot, aki nevetve ordibált valamit a kispad mögé nézve.

-Vajon kinek beszélhet? - kérdeztem inkább csak magamtól.

Hátrafordultam, hogy kérdésemre választ kapjak. Pár másodperc kutatás után megakadt a szemem egy széles mosolyú fiún, aki látványosan mutogatott a pályán lévőnek. Ahogy az arcát vizslattam, hirtelen elfordította a fejét és a tekintetünk találkozott. Szája még szélesebb mosolyra görbült, de én csak bámulni tudtam rá. Miután észbe kaptam rögtön visszafordultam a csapat, vagyis inkább Lili felé.

-Még csak pár órája vagyunk a városban és te máris találtál magadnak egy pasit? - mondta nevetve. 

Erre csak még jobban elpirultam és rácsaptam barátnőm karjára.

-Pont te mondod? Láttam ám, hogy néztetek egymásra - cukkoltam.

-Pf miről beszélsz? - pirult el.

A mérkőzés további részében én és barátnőm is többször rápillantottunk a két fiúra, azonban többé nem találkozott a tekintetünk.

A meccs sajnos magyar vereséggel zárult, bár ez nem szegte kedvünket, hiszen fantasztikus volt látni és hallani, hogy meg tudja mozgatni az országot egy focimeccs. Lilivel a metrón folyamatosan a kedvenc mozzanatainkat magyaráztuk a másiknak, de az összeakadó tekintetekről nem esett több szó.

A fárasztó és eseménydús nap után mindketten kimerülve feküdtünk le. Mielőtt elaludtam még egyszer eszembe jutott a széles mosolyú srác, akit lehet hogy soha többé nem fogok látni. Ezután más irányba terelődnek a gondolataim, vajon milyen élmények várnak ránk a hétvége további részében?