Nyolcadik fejezet: Terasz
A két lány sokkolva nézett egymásra, miközben a többiek sikításait hallgatták. Zavarban felültek, nem nagyon mertek egymásra nézni. Végül Bius állt fel először.
-N-nekem mennem kell... - sétált el a Margitról.
Emma szomorúan nézett a lány után. Azt hitte nem így lesz vége.
-Akkor most mi van? - törte meg a csendet Lili.
-Kérdezz egy könnyebbet. - sóhajtott Emu.
-Figyelj... - törte meg a kínos csöndet pár másodperc múlva Bogi. - Ezt meg kell beszélnetek. Egyikőtöknek sem lesz jó, ha ezt így hagyjátok.
-Jó, tudom, de nemm akarom, hogy egy ilyesmi tönkre tegye a barátságunkat. Nem akarom elveszíteni őt. - nézte a zöld füvet, miközben egyre homályosabban kezdett el látni a könnyek sokaságától.
-Nem fogod. Ha nem is lesz a kapcsolatotok romantikus, ott lesztek egymásnak barátként. - mosolygott rá a lányra bíztatóan.
-Vaaaagy... - kezdett el tapsolni Puding egy perverz vigyorral az arcán, mire Potter "véletlenül" egy kicsit erősen belekönyökölt az oldalába. Azért oda, mert egy kis törpe, és csak odáig ér. (szeretlek Potter, ne bánts) - Hé, ezt miért kaptam?
***
Pár órával később, amikor Emma már otthon volt bepötyögte Bius számát a telefonjába, és felhívta.
-Sz-szia! - köszönt zavartan Bibi.
-Hali! - válaszolt a vonal másik végén vörös arccal a szőke hajú lány. - Izé... Azért kerestelek, hogy megbeszéljük a mai napot...
-Pont most készülünk vacsorázni, de utána tőlem oké!
-M-mi lenne, ha nálatok aludnék ma? - dobta be az ötletet Emma.
-Megkérdezem a szüleim, utána majd írok. Szia!
-Hali! - nyomta ki a telefont Emu.
***
Már elmúlt éjfél, amikor a két lány még mindig a teraszon beszélgetett. De nem a Margit-szigeten történtekről, hanem teljesen hétköznapi dolgokról. Ők se értették miért. Aztán hirtelen csönd lett.
-Te... Vonzódsz a lányokhoz? - kérdezte Bius egy perc múlva.
-Hát... Nem tudom... Olyan fura ez az egész nekem. Meg minden gyors... Viszont, amikor csókolóztunk úgy éreztem, hogy megállnak az órák... Hogy nem ketyegnek olyan idegesítően, és végre pár másodpercig megvárt minket a világ... Nem szeretem a lányokat. Én téged szeretlek. - hajolt közelebb Emma a barátnőjéhez.
-É-értem... - jött zavarba Bius. - Én is szeretlek, Palánta.
-Különleges beceneveket osztogatunk? - jelent meg egy kaján vigyor Emu arcán. - Kicsit zavarban vagy, ennek fordítva kéne lennie. A dirty-minded poénjaiddal kéne hódítanod.
-Igazad van. - lett kicsit magabiztosabb. - Nem vagy véletlen vodka shot? Mert ahányszor meglátlak minden homályos lesz. - vigyorodott el egyszerre büszkén és perverzen.
Erre mind a ketten elnevették magukat.
-Я люблю тебя.
-Most vagy elhordtál az anyámba, vagy azt mondtad, hogy "szeretlek". - karolta át Emu a barátnőjét a derekánál.
-Egyet tippelhetsz. - válaszolt Bius, majd gyengéden megfogta a szőke hajú lány arcát, közelebb húzra és megcsókolta, majd levegő hiány miatt elválltak egymástól.
-Szerintem az első. - ironizált Emma. - Ti amo.
Viszont Bibi egyáltalán nem tűnt boldognak, helyette ijedt fejjel nézett a távolba. Emu is hátranézett, és megpillantott egy zöld baglyot. Ilyenkor csapott beléjük a felismerés; egyikük se Duolingo-zott még.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top