Első fejezet: Pillangó
Biusnak nem volt túl sok barátja alsós korában. Senkivel sem volt különösen baja, kivéve egy embert. Emmát. Nem szerette a lányt, mert hangos volt, és ez idegesítette. De ez mind megváltozott abban a bizonyos napköziben...
Az volt a feladat, hogy pillangót kell készíteni. Emma ránézett a vele szemben lévő Biusra, és elgondolkozott azon, hogy ők ketten miért nem barátok.
-Leszünk barátok? - szólalt meg hirtelen Emma.
-Mi? - hökkent meg a barna hajú.
-Leszünk barátok? - ismételte.
-Izé... - kezdett el habogni Bius. Észrevette, hogy Emma bociszemekkel nézett rá. Egyszerűen nem tudott ellenállni ennek a nézésnek. Kis kora óta független volt, de most... Valami más volt... - Persze...
-Juhé! - állt fel a helyéről, hogy megölelhesse az új barátnőjét.
-Emma, engedély nélkül nem állhatsz fel! - szólt rá szigorúan a napközis tanár.
-Ne haragudjon tanárnő, én csak boldog vagyok! - mondta kicsivel kevesebb életkedvvel az említett, miközben visszaült a helyére.
-Ez mind szép és jó, de a szabály az szabály. Bűntetésből kimaradsz a pillangókészítésből.
-Mi? De...
-Semmi de! Ne feleselj, mert sarokba állítalak! - mondta ellentmonsást nem tűrő hangon a tanárnő.
-Értettem. - hajlította le a fejét a szőkés hajú lány.
Bius szomorúan nézett a barátnőjére. Igazságtalanságnak találta, hogy ezért kimarad a programból. Mindigis utálta a vörös hajú, ragyás, vén Julcsi nénit, de az ellenszenve az eset után a kétszeresére nőtt.
***
Délután négy körül a kis elsős palánták az udvaron vártak a szüleikre. Emma szomorúan nézte a cipőjének orrát.
-Sajnálom, hogy büntetésbe kerültél miattam Julcsi banya álltal! - nézett rá bűnbánóan Bius.
-Semmi baj. - nézett fel a másik lány. - Nem a te hibád.
-Tessék, ezt odaadom neked. - nyújtotta oda saját pillangóját.
-B-biztos? - kérdezte dadogva Emma.
-Biztos. - nézett komolyan a szőkés hajú lányra.
-Köszi! - ölelte át a barátnőjét. Ahogy Bius visszagondol az emlékre úgy érzi, hogy ilyenkor imádta meg az öleléseket. - Értem jöttek, szia! - futott a szülei felé.
-Várj, a pillangó! - kiáltott Emma után, de nem ért semmit, nem hallotta meg. Majd holnap odaadja, gondolta.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top