"Fel akarok ébredni!" - a fiú indulatosan ordította el magát a lámpákkal világított utca közepén.
Hideg volt, nagyon hideg. Olyan hideg, hogy még a lehellete is megfagyva hullott a földre.
"Nem ébredhetsz fel, hát nem érted? Ez nem egy álom!" - Taeyong indulatosan kiáltott a nála csupán hat hónappal fiatalabb fiúra, aki már jó ideje az agyára ment.

Ten folyamatosan Bangkokról beszélt. A fiú iszonyatosan visszavágyott a szülōotthonába, hogy újra a szüleivel lehessen és az utóbbi idōben már az sem érdekelte ha ehhez el kellett hagynia a bandát. Készen állt minden drasztikus lépést megtenni, hiszen a honvágy a józan esze útjába került.

Taeyong még éppen idōben rángatta el a fōnök elōl. Ten éppen arra készült, hogy késō éjszaka Kim Young-min elé áll és felbontja a szerzōdését, hogy aztán hajnalban az elsō géppel vissza repüljön Tájföldre.
Egy szó nélkül maga mögött hagyta volna Johnnyt, Yutát, Hansolt, Jaehyunt és...Taeyongot. Taeyongot, akivel trainee koruk óta olyan jó kapcsolatot ápolt.

Talán túl mély volt az a kapcsolat, de végül nem sokáig tartott. Megegyeztek abban, hogy a debütálásuk után semmi sem fog történni köztük.
Így nem kell majd titkolózniuk - gondolták, de Taeyongnak ez közel sem ment olyan könnyen, mint a másik félnek. Szenvedett a tudattól, hogy a fiú akit szeret egy karnyújtásnyira van tōle, mégsem érhet hozzá.
Túl félreérthetō lenne.

A Lee fiú végignézte ahogy szerelme idegesen, már-már sírva lépked egyik lábáról a másikra. Nem csoda, hiszen már beleōrült a honvágyba, ami minden napját körülölelte. Ráadásul Ten még sosem hallotta Taeyongot ilyen hangnemben beszélni.

"Gyere." - Taeyong idegesen nyújtotta a kezét Ten felé, aki egy kis hezitálás után elfogadta azt és hagyta, hogy hyungja végighúzza ōt Szöul hólepte utcáin.
Nem engedték el egymás jéghideg kezeit, bármilyen kínos is volt a helyzet.
Legalábbis úgy tūnt kínos volt, de mindketten várták már a pillanatot amikor újra egymás kezeit foghatják.

Mint régen.

Ten felismerte a környéket, hiszen minden nap errefelé tért vissza az edzésekrōl és táncpróbákról.
Ezen az utcán adott neki otthont egy tíz emletes épület, aminek a hetedik szintjét az NCT tagok lakták be.
Taeyong, Jaehyung, Doyoung, WinWin és Yuta laktak az egyik lakásban, míg a másik háromban a többi tag volt elosztva.

A két fiú egy szót sem szólva szállt be a liftbe és Tae csontos ujja megnyomta a gombot amin egy hetes állt. Egyik lábáról a másikra állt, miközben végignézett Ten alacsony testén. Irigy volt a stílusára, ami csakis neki állhatott olyan jól. Még ha több ezer ember is öltözött ugyanúgy, úgy gondolta, hogy Tenen különlegesen mutattak a ruhadarabok. Már-már csodálattal nézett rá.

Ábrándozásából a lift ajtajának nyitódása rángatta ki, így még mindig Ten kezét fogva elindult a saját dormja felé. A kulcsot bal kezével halászta elō jobb zsebébōl, majd bele tette azt a zárba, nagy nehezen elfordította és kinyitotta az ajtót.

"Hyung, az én dormom ott van szemben." - mondta még mielōtt Taeyong becsukta a fa szerkezetet.
"Tudom."

Az idōsebbik a nappaliba érve lerúgta cipōjét és nyugodt szívvel hívta maga mellé Tent is miután eszébe jutott, hogy szobatársai éppen egy V-Live-ot forgatnak az SM épületében. Tehát egyedül vannak.
Ten a kanapé egyik távolabbi részére dobta le magát, s nem is veszōdött kabátja levételével, mert úgy gondolta, hogy hamarosan úgy is távozik. Azonban arra nem gondolt, hogy Taeyong sírni fog.

"Mi a baj, hyung?" - súgta a fiú, ezzel megtörve a dormban uralkodó végtelen csendet.
"Itt akartál hagyni. Bele sem gondoltál mekkora fájdalmat okoznál nekem. Eszedbe sem jutottam. Nem gondoltál bele mennyire szeretlek." - a fiú minden erejét összeszedve tartotta vissza további könnyeit. Hangja olyan halk volt, hogy még Ten is alig hallotta meg, aki pár méterre ült tōle.

"Szeretsz?"
A táj fiúnak nem tellett többre. Habár nem igen látszott rajta, ō is ugyanúgy szerette Taeyongot még nyolc hónap után is. Közelebb csusszant az ülōszerkezeten és letörölte szerelme könnyeit, aki megremegett érintésétōl.
"Én is szeretlek, hyung." - tette hozzá, majd átdobta egyik lábát Tae fölött, így az ölében ült - "Mindig is szerettelek."
Azzal hónapok után a két kiéhezett száj végre egymásra talált egy szenvedélyes csókban.

Ten lassan mozgatta a csipōjét, amitōl Taeyong a szájába nyögött és ō maga is elōrébb tolta alsó felét.
"Hiányoztál." - hajolt a fiatalabbik füléhez, miközben levette róla a méregzöld kabátját és a földre hajította azt. Mostanra felmelegedett tenyerét felvezette szerelme kezein, majd újra le és a pólója alját megfogva azt is lerántotta róla és a kabát után dobta.
Apró csókokat lehelt a fülbevalókkal díszített fül tövébe, aztán egyre lejjebb kezdett haladni, egészen kulccsontjáig, amit Ten halk sóhajokkal díjazott.

"H-hyung..." - a fiú hangja remegett a csókok által nyújtott élvezet miatt - "...annyira sajnálok mindent." - azzal közrefogta Tae arcát, majd egy szenvedélyes csókba invitálta, s nem sokkal késōbb nadrágjáért nyúlt. Kicsit megemelte csípōjét, hogy aztán hyungja is ugyanígy tegyen és Ten könnyebben csúsztassa le a melegítōalsót szerelmérōl.

Ruhadarabok repkedtek szét a nappaliban, s mind egytōl-egyig a szōnyeggel fedett padlón végezte. A szoba túlfūtötté vált a két fiú számára, bár egyikük sem viselt semmiféle anyagot magán. Csupán egymás mesztelen testétōl hevültek fel.

Taeyong fordított a helyzetükön, így Ten a kanapé szürke anyagán végigfeküdve pillantott fel hyungjára. Az idōsebbik csókokkal hintette be a nyulánk testet, majd hirtelen rámarkolt a fiatalabbik férfiasságára, aki egy hangos nyögéssel adta tudtára, hogy tetszik neki amit csinál. Lassan fel és le kezdte mozgatni a kezét, amely egyre több morgást és nyögést csalt ki Ten rózsás ajkai közül.

"Hyung..." - sóhajtotta, s egy pillanatra megállt és ajkába harapott, majd folytatta - "...csinálj valamit."
Tae elemelte száját a fiú testérōl, majd egy hosszas csókkal ajándékozta meg, mielōtt két ujját benyálazta és a fiú bejáratához helyezte.

És megtörtént. Taeyong és Ten testei eggyé váltak a kanapé puha anyagán, mint mikor két pillangó táncot jár a levegōben.
Könnyedén és szenvedélyesen.

omo, sajnálom de még sosem írtam smutot úgyhogy képtelen lennék innen folytatni.🤷🏻‍♀️