- Jobb lesz ha a mai napot kihagyod. Gyere hazaviszlek.- mondta, mire földbe gyökerezett a lábam. Csendben bólintottam ő pedig elvitt ,,haza,,.

***

A pár napja történt érzelgős jelenet után rájöttem, hogy ostobaság volt kerülnöm a fiúkat akik figyelmét, így méginkább magamra vonzottam. Rögtön másnap lementem az ebédszünetben, a szokásos helyünkre majd egy mélylevegő után egy mosolyt erőltetve az arcomra beléptem a helységbe.
Jobb lesz ha úgy hiszik minden rendben. Talán ha úgy teszek akkor tényleg minden rendben is lesz.

- Sziasztok.- mondtam halkan mire mindenki felém kapta a fejét.- Esetleg nem lenne gond ha csatlakoznék?

- Nanaaa!- rohant felém Hoseok, majd olyan erővel ugrott rám, hogy mindketten a földön kötöttünk ki.- Hol voltál eddig? Aggódtunk érted!- mondta mire óvatosan megsimogattam a fejét.

- Hoseok szállj le róla nem ugorhatsz rá csak így.- hallom Jin dorgáló hangját, miközben Hoseok lemászik rólam és Taehyung felsegít a földről, majd leültem melléjük.

- Jó, hogy itt vagy.- szorította meg a kezemet Jimin mire halványan elmosolyodtam.

- Igen. Jó újra itt.

- De ilyet soha többé ne csinálj te nő. Majdnem kinyírtad ezt a két óvodást.- mutatott Yoongi Hoseokra és Jiminre mire az említettek felháborodva néztek rá.

- Mondja az aki még náluk is frusztráltabb volt.-mondja nevetve Namjoon mire halkan én is felnevetek.

Bármennyi érv szól az ellen amit éppen teszek, és bármennyire hallom az apró hangot a fejemben, ami azt súgja ne tegyem mégis örülök, hogy itt lehetek mellettük.

- Egyébként nem tudod Yuna mikor jön vissza?- vetette fel a témát Taehyung mire a fiúk kaján mosollyal méregették.

Lemaradtam valamiről?

- Még egy hét ha jól tudom. Miért?- néztem a srácra de ő csak egy halk ,,csak úgy,,-al válaszolt.

Jungkook POV.

Naeun jelenléte újra összekovácsol minket amit az elmúlt napokban nem igazán mondhattunk el magunkról. De nem csak a többieken látom hanem rajta is. Mosolyog és nevet aminek meg kéne nyugtatnia azonban hiába tűnik úgy hogy minden oké valami mintha mégis más lenne. A többieknek nem tűnik fel de én látom.
Vajon köze lenne a reggeli furcsa viselkedéséhez?

- Hogy mondod?- néztem az előttem álló lányra aki teljesen az ellentéte volt az előző nappal korábbi megtört zokogó énjének.

- Jól hallottad. Csak felejtsük el a tegnapit nem is tudom mi ütött belém. Majd ebédnél találkozunk.- nevetett majd vissza indult a terem felé.

Nem tudom mi ez de nem veszem be. Nehéz elhinni, hogy egy napja meg összezuhanva zokogott a karjaimban, most meg önfeledten nevetgél. Valami itt nem kerek és lehet, hogy a hatodik érzék súgja vagy franc se tudja, de nekem ez furcsa.

- Minden rendben Kook? Ma elég szótlan vagy.- kérdezett Jimin mire csak bólintottam egyet majd továbbra is a csendben eszegető lányt figyeltem.

A nap hamar elment, én pedig az iskola kapujának támaszkodva vártam Naeun érkezését. Valamiről megakartam bizonyosodni.

- Indulhatunk?-kérdeztem a hazafelé tartó lányt, aki meglepetten pislogott.

- Hova?

- Hozzád.

- Hogy hozzám?- vonta fel értetlenül szemöldökét, mire bólintottam majd karon ragadva a kocsi felé húztam.

- Igen, hazakísérlek.- mondtam majd kinyitottam az ajtót neki. Láttam rajta, hogy erősen töri a fejét, de megfogtam a vállát és betoltam a kocsiba.- Nem fogadok el nemleges választ.

- Rendben ha annyira ragaszkodsz hozzá.- mondta majd miután beültem mellé el is indultunk. Az úton nem szólt hozzám csak némán nézett ki az ablakon. Egész addig így is tett amíg a motor le nem állt.

- Hol vagyunk?

- Az ovinál. Menjél hozd ki Minjit.- mondtam mire elkerekedtek a szemei.

- De honnan?

- Csak menj.

- Szóval tényleg követtél, mi?- mondta maga elé majd kiszállt a járműből és percekkel később a picúrral az oldalán ült vissza.

- Nyuszi!-ugrott a nyakamba a kislány mire én mosolyogva megsimogattam a fejét, és jeleztem a sofőrnek, hogy indulhatunk.

Perceken belül már a megkopott ház előtt álltunk majd mind kiszálltunk  a kocsiból. Alaposan körbenéztem de nem láttam semmi gyanúsat.

- Te meg mit csinálsz?- nézett rám Naeun.

- Elkísérlek az ajtóig.- mondtam majd mielőtt ellenkezhetett volna, elindultam Minjivel az oldalamon.

- Mi ütött beléd? Nagyon furcsa vagy.-nézett gyanakvóan a lány.

- Semmi különös, de add ide a telefonod.- mondtam mire méginkább meghökkent.

- Minek az neked?

- Csak add ide.- mondtam mire ő felsóhajtva elővette a készüléket ami megjegyzem  nem éppen volt a legjobb állapotban.- Hogy tudod te ezt használni? Szinte alig reagál.

- Nekem működik és az a lényeg.- vont vállat.

- Tessék, benne van a számom. Ha bármi baj van azonnal felhívsz. Világos?

- Furcsa vagy. Nem értem mi ütött beléd.

- Csak ígérd meg, hogy felhívsz rendben?

- Rendben ígérem. Köszönöm hogy elhoztál minket.

- Szia nyuszi.- integetett Minji is mire mosolyogva megsimogattam a fejét.

Naeun lenyomta a kilincset én pedig hátatfordítva indultam vissza a kocsi felé.

- Mit keresek itt, hahh? *Hük*- hallom bentről a rekettes női hangot, mire gyorsan visszakapom a fejem.

- Ki ez?

- Csak anya, ne aggódj.- mondta egy erőltetett mosollyal, majd becsukta magaután az ajtót.

Ekkor még nem kerítettem nagy jelentőséget a dolognak. Nem tudtam mekkora hiba is volt.

By;KimChae_Young