Jungkook POV.

Már egy hét eltelt azóta, hogy Naeun újra csatlakozott hozzánk és ez alatt az egy hét alatt én is kezdtem megnyugodni.

- És képzeld eltörte.-nevetett Hoseok.

- Mai napig nem értem hogy csináltad hiszen az volt ráírva, hogy törhetetlen.- nevetett Jimin.

- Jól van már, mindenkivel előfordul.-morgott Namjoon.

- Ja csak veled gyakrabban. Innen a beceneved.- mondta Yoongi mire mindenki felnevetett.
Nos igen Namjoon gyerekkora óta pusztítja magakörül a berendezést így elneveztük a pusztítás istenének. Először csak heccből de aztán végül kilenc éves kora óta rajta ragadt. De komolyan szerintem épület bontásokon helyetcserélhetne az ólom golyóval. Vele többre mennének.

- Skacok valakinek rezgett a telója.- szólt Tae két falat között.

Naeun előkapta azt a vackot a táskájából, majd összeráncolt szemöldökkel böngészte a kijelzőt amit egy gondterhelt sóhaj követett.

- Mi az történt valami?- mondta ki Jin hangosan a gondolataimat.

- Lisa azt írta S.O.S. vészhelyzet miatt hamarabb kell mennem, de így nem tudok menni Minjiért. Yuna is csak egy hét múlva jön haza így őt sem kérhetem meg. Ahh.- hajtotta fejét az asztalra idegesen.

- Majd én elmegyek érte.- mondtam lazán mire felkapta a fejét.

- Ki az a Minji?- néztek értetlenül a többiek.

- A húga. És ezek szerint ma én megyek érte.

- Még nem mentem ebbe bele.

- Nincs más aki tudja hol az ovi, és elmenne érte. Amúgy is engem ismer és odáig van értem.- vigyorogtam rá, mire ő is elnevette magát.

- Rendben. Menj érte de nagyon vigyázz rá!

- Értettem asszonyom.- álltam vigyázba, mire biccentett.

- Viszont nekem még át kell öltöznöm mert tesi lesz szóval most sietek de ti egyetek még nyugodtan.- állt fel, majd elköszöntünk tőle és távozott.

- Szóval Kook...- kezdte sejtelmesen Taehyung.

- Igen?

- Mióta vagytok ti ennyire ,,jóban"?

- Egy ideje. Eldöntöttem, hogy innentől nem fogom bántani.

- Végre a mi maknaenk is megkomolyodott. Nem hiába neveltem.- nevetett Jin.

- Na és mi vitt erre a döntésre?- vigyorgott kajánul Yoongi.

- Ne kombinálj hyung. Így döntöttem és ennyi.

A srácok még egy ideig piszkáltak a Naeun témával majd mikor véget ért a szünet, mind elmentünk a terembe. Az órák gyorsan elmentek, én pedig elindultam Minjiért az oviba.

Belépve az intézet kapuján, rögtön meghallottam a gyerekek vidám nevetését. Én mindig magán tanuló voltam így csak a szüleim barátainak gyerekeit ismertem. A srácokat is így ismertem meg. Régen irigyeltem az ilyen helyre járó gyerekeket.

Fogalmam se volt merre találom a kicsit, így bolyongtam egy ideig míg nem az udvaron kötöttem ki. Kezdtem feladni amikor megláttam a pici lányt felém rohanni.

- Nyusziii!- ugrott a nyakamba vidáman, mire én is nevetve megpörgettem a levegőben.

- Jónapot, bizonyára maga lenne Jungkook. Én Mrs.Lee vagyok az óvónő.- lépett mellém egy középkorú nő.

- Igen üdvözlöm, a nővére küldött, hogy jöjjek érte.

- Tudom. Naeun felhívott és szólt hogy ön jön érte.- mosolygott, elköszöntünk tőle, és az autó irányába indultunk.

- Nanának most dolgoznia kell úgyhogy most hozzám megyünk játszani rendben?- kaptam a nyakamba a kislányt aki nevetve bólintott.

Beültünk a kocsiba, majd jeleztem a sofőrnek, hogy indulhatunk, közben küldtem egy üzenetet Naeunnak, hogy minden oké és elküldtem neki a pontos címem, hogy biztos odataláljon.

Mikor megérkeztünk Minjit felvittem a szobámba és előtúrtam a régi játékaimat amivel tudtunk játszani. Hét óra körül kaptam egy üzenetet Naeuntól, hogy már úton van ide majd zsebre vágva a telefont Minjire néztem.

- Nana mindjárt itt van és mehettek haza.

- Nem akarok haza menni.- mondta halkan a kislány mire az ölembe ültettem.

- Ugyan. Már biztos hiányzik anyukád nem?- mondtam mire magaelé bambulva rázta a fejét.

- Félek tőle. Anya ijesztő.- mondta halkan amit nem tudtam mire vélni.

- Ijesztő?- néztem rá, választ várva mire Naeun lépett be az ajtón.

- Nanaaa!- futott hozzá Minji, mire ő felemelte majd megpörgette a levegőben.

- Jó kislány voltál?- kérdezte Naeun, mire ő készségesen bólogatott.- Helyes. Nagyon köszönöm, hogy kisegítettél Jungkook.

- Ugyan nincs mit.- mondtam majd kikísértem őket, és elköszöntünk egymástól.

Visszamentem a szobámba majd ledobtam magam az ágyra és a plafont bámultam.

Nem akarok haza menni. Félek tőle. Anya ijesztő.- hangzottak vissza a csöpség szavai a fejemben, amiket egyszerűen nem tudtam hova tenni.

Hogy félhet egy kisgyerek a saját anyjától?- merült fel bennem a kérdés amit tudtam, hogy ha rákérdeznék Naeun kitérne a válasz elől. Nem tudom miért érdekel ez ennyire de rossz előérzetem támadt.

Nyújtózkodva vettem el a telefont az éjjeli szekrényemből, majd a zöld ikonra nyomtam.

- Háló?

- Szia Yuna, Jungkook vagyok. Beszélnünk kell.

Naeun POV.

Minji az út feléig mesélte, hogy  milyen jól érezte magát Jungkookkal, majd szuszogva aludt a végére.
Örülök, hogy jól érezte magát de még mindig nem hiszem el, hogy Jungkook ismét segített nekem. Pár hónapja még ereje felett azon volt hogyan tegye tönkre a napjaimat és a mostanában történtek elég nagy váltás ehhez képest. Nem tudom mi ütött belé de ezt a Kook-ot jobban kedvem. Kedvelem? Mármint mint egy barátot. Igen, akárcsak Jimint, Taehyungot, és a többieket. Megérkezve óvatosan nyitom ki a rozoga ház ajtaját, ami egy hangos nyikorgással tárul ki. Anya a nappaliban lévő kanapén van elterülve de érkezésünkre felkapta a fejét.

- Naeun... Végre, hogy ideértél.*hükk* Adj pénzt elfogyott az ital.*hükk*-mondja, mire óvatosan leteszem az alvó húgomat és a táskámba nyúlva egy sóhaj kíséretében előveszem a pénztárcámat.

Nem szívesen költök erre de inkább fizetem minthogy jelenetet rendezzen. Mielőtt széthúzhatnám a cipzárt, a nő kitépi a tárcát a kezemből, majd idegesen matat benne.

- Hol a többi?- kérdezi mire értetlenül nézek rá.

- Milyen többi? Nincs többi, ennyi pénz van nálam.-mondtam mire ő idegesen felém lépett én pedig hátráltam.

- Ez lenne az egész heti borravalód? Dolgozol te rendesen?- közeledett felém mire az én hátam a falnak ütközött.- Ez még öt üveg sojura sem elég te kis csitri!

- Az egész heti jattom ott van nem tudok többet adni.- mondtam, mire ő kivette a pénzt majd a földhöz vágta a tárcát.- Haszontalan liba!- üvöltött rám, majd egy üres üveget vágott a falhoz, ami a fejemtől fél méterre se csattan a kemény felületen. Minji ijedten felriad és kétségbeesett sírásba kezdett, mire felé fordult.

- Hallgass el te kis taknyos! Örülj neki, hogy egyáltalán elviselem, hogy egy fedél alatt élünk miután tönkretettél.- mondta, majd idegesen a húgom felé indult azonban én gyorsan az útját álltam. Minji ijedten bújt mögém, amit anyánk megrökönyödve nézett.

- Menjél innen!- üvöltötte de nem mozdultam. Egy pofon csattant az arcomon de én rezzenéstelenül tűrtem.- Azt mondtam félre!- kiáltotta újra, majd a gyomromba térdelt. Egy fájdalmas nyögést hallatva rogytam össze de a mögöttem lévő kislányról egy pillanatra se vettem le a szemem. Gyorsan megragadtam majd szorosan magamhoz ölelve takartam előle.

- Engedd el!- üvöltött, majd belém rúgott de továbbra is magamhoz szorítottam a picit.

- Azt csinálsz velem amit akarsz, de előbb halok meg minthogy hagyjam, hogy  egy újjal is hozzáérj!- mondtam neki mire válaszul ujjabb rugásokat kaptam. Minji hangosan sírva ölel, míg számat ellepi a megszokott keserű fémes íz. Éreztem ahogy bordáim feladják a szolgálatot, amit egy fájdalmas ordítással díjaztam.
Nem is tudom meddig mehetett így amikor egyszer csak abba hagyta.

- Elegem van nem akarlak látni titeket! Elmegyek és szerzek piát te pedig ölelgesd csak tovább nyugodtan ,,azt,,.- mutatott Minjire majd távozott a bejárati ajtón.

Az ajtó csattanása után fellélegezhettem. Minden porcikám fájt, irtózatosan fáj de ez csak egy csekély ára annak hogy a síró kislánynak a karjaim közt nem esett baja.

- Nyugalom kicsim. Már elment ne félj, Nana itt van.- csitítgattam mosolyogva az előttem egyre homályosodó lányt.

Jungkook POV.

- Hálo?

- Szia Yuna, Jungkook vagyok. Beszélnünk kell.

- Nem ér rá később?- ásított fáradtan.- Tudod ahol én vagyok itt még csak hajnali három van. Ajánlom, hogy fontos legyen.- dörmögte idegesen.

- Naeunról van szó. Vagyis konkrétabban az anyjáról.- mondtam mire csönd lett a vonal végén.- Yuna. Vissza aludtál?

- M-Mi mi van vele?- kérdezte remegő hanggal Yuna, amit nem tudtam hova tenni. Még soha nem hallottam ilyennek és ettől csak még idegesebb lettem.

- Most lehet, hogy azt fogod mondani, hogy őrült vagyok, de Naeun furcsán viselkedik.

- De miben tér el a megszokottól?

- Furcsán viselkedik és van, hogy napokig kerül minket.

- Véletlenül nem sminkel mostanában?- kérdezi, mire értetlenül nézek.

- Ami azt illeti de, feltűnt. De mégis miköze van ennek a témához?

- Jungkook. Figyelj rám. Tudod hol laknak?

- Igen de mitől lettél ilyen ideges?

- Erre most nincs időnk azonnal menj oda érted?!- mondta idegesen mire bontottam a hívást és magamra kapva egy kabátot rohantam ki az ajtón. Bepattantam a kocsiba, majd gázt adtam neki és indultam a lány házához. Nem tudom mi folyik itt de még soha nem láttam ilyennek Yunát, ami megijesztett.
Idegesen tapostam a gázra ezzel jó pár közlekedési szabályt megszegve, de nem érdekelt. Többször is megcsörgettem a lány telefonját de az mindig elkapcsolt. A fenébe azzal a vacakkal! Tíz perc alatt odaértem a tőlem félórára lévő házhoz, majd kipattantam a kocsiból és dörömböltem  az ajtón.

- Naeun! Én vagyok az engedj be!- kiáltottam, de nem érkezett válasz.

A sötét házat csend lepte be azonban az ajtóhoz hajolva Minji keserves sírását hallottam . Idegesen berúgtam az ajtót ami nagy zajjal csapódott ki. Körbe nézve mindenhol üvegek és zacskók hevertek. Beljebb lépve a kanapé mögül egy hosszú sötét hajzuhatagot pillantottam meg a földön, amit rögtön megismertem. Idegesen futottam a tulajdonosához de amikor megláttam, elsápadtam. Naeun a földön heverve szorította magához a síró Minjit. Körülöttük több vérfolt éktelenkedett ami a lány arcát is beterítette.

- Jézusom...- gugoltam melléjük majd magam felé próbáltam fordítani a lányt, de ő szorosan szorította Minjit.

- Nem hagyom, hogy bántsd!- köhögte erőtlenül.

- Naeun én vagyok az megismersz?

- Jungkook? Mit keresel itt?

- Az most nem lényeges mi a fene történt itt?

- Fogd Minjit és vidd innen, mielőtt visszajön.- suttogta majd lecsukta szemeit.

- Rendben de csak veled együtt.- mondta majd felkaptam a kislányt, a kezembe és beültettem a kocsiba.- Ne aggódj pici minden rendben lesz.-nyugtattam meg, majd vissza rohantam a lányért és beraktam magam mellé az anyós ülésre.

Gázt adtam a kocsinak és eltűntünk onnan. Idegesen markoltam a bőrkormányt, és próbáltam megnyugtatni megfeszült idegeimet. Milliónyi kérdés kavargott bennem. Mégis mi a fene történt?

- Mi történt Minji? Ki tette ezt?- kérdeztem a csendben szipogó kislányt a hátsó ülésről.

- Anya.

By:KimChae_Young