Ez meg mégis mi a franc volt?

Továbbra is döbbenten figyeltem az ajtót amin Jungkook nem rég távozott. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a történteket, de legfőbbként a saját reakciómat. Erre csak egyetlen ésszerű magyarázat van. Eljött a nap amitől féltél Lee Naeun, megőrültél.
De Jungkook se normális az tuti!
Mik ezek a hangulat ingadozások?
Egyszer bunkózik velem most meg ezt csinálja. Én már tényleg nem tudom hova tenni a viselkedését.

- Ki volt és a srác? Ismered Naeun?- zökkentett ki Mei.

- Nem igazán ismerem csak ugyanarra az egyetemre járunk.- válaszoltam a lánynak. Nem hazudtam, tényleg nem ismerem Jeon Jungkookot. Igazából a nevén és azonkívül, hogy gazdagok mást nem tudok róla.

- Irigyellek, hogy ilyen helyes srácok járnak az egyetemedre.- ábrándozott majd magának háttal fordított.- De hagyjuk most a fiúkat és kenjük be a hátad.

- Minden rendben Naeun?- lépett be aggódva Minhyuk az öltözőbe.

- Persze. Nagyon sajnálom, hogy gondot okoztam és az egyenruhát is. Ígérem odaadom az árát.- hajoltam meg elszégyelve magam.

- Ugyan emeld fel a fejed. Láttam az egészet és a kölyök hibája volt. Így is jövök neked egyel. Ha valami baja esik a srácnak a Kwon Csoport biztos kiperel a gatyámból is.- sóhajtott fel a férfi.

- Tudom, hogy érzéketlen vagyok de tudod folytatni?- nézett rám a férfi mire bólintottam. Minhyuk a kijárat irányába indult, de az ajtóban még visszafordult felénk.- Ami az egyenruhát illeti, nem tartozol semmivel. Egy férfi az előbb fizette ki. Találtok másikat a felső polcon.

Jungkook tényleg kifizette volna?

Mei gyorsan lekezelte a hátamat, majd ment vissza dolgozni. Levettem a felső polcról egy újjat, majd gyorsan magamra kaptam és már indultam is Mei után.

Mire kiértem már a második fogást fogyasztották a vendégek. Mei gyorsan a kezembe nyomott egy üveg bort, hogy azzal azzal kínáljam az est résztvevőit. Bólintva egyet elindultam az asztalokhoz, de közben még mindig a pár perccel ezelőtt történteken agyaltam.

- Megkínálhatom egy kis borral?- szólítottam le hátulról egy fekete öltönyös férfit aki a kérdésem követően felém fordulva tartotta a poharát, szóval ezt egy igennek vettem.

- Jól vagy?- szólalt meg a mély hang, mire felkaptam a fejem Taehyungot megpillantva.

- Persze. Nem tudtam, hogy ti is itt lesztek.

- Emiatt az este miatt kellett egész héten dolgoznunk.- kortyolt a borba.

- Te.... elmondtad Jungkooknak?- néztem rá mire ő félrenyelve a bort köhintett egyet.

- Én nem mondtam neki semmit de miért kérdezed?

- Csak az előbb találkoztam vele és nagyon furcsán viselkedett...- néztem zavaromban a másik irányba, ahogy felidéződtek a nem rég történtek. Kiráz a hideg ha csak eszembe jut ahogy a fülembe suttogja azokat a szavakat.

- Bocsi csak fáradt. Sok munkája van ebben az egészben.- szólalt meg egy férfi aki ebben a pillanatban lépett hozzánk, másik néggyel az oldalán.

- Hát itt vagytok.- fordult feléjük beszélgető partnerem majd vissza hozzám.- Ők itt a barátaim.- mondta mosolyogva.

Ennyit arról, hogy elkerülöm őket.

- Hello Namjoon vagyok ő pedig itt Jin, Hoseok, Yoongi, és Jimin.

- Szia!- köszöntek kórusban.

- Önthetek nektek esetleg egy kis bort?- mosolyogtam rájuk mire mindegyik bólintott.

- Azt hittem a kávézóban dolgozol.- szólalt meg Taehyung.

- Igen csak kisegíteni jöttem. A főnököm bátyjáé ez a hely.

- Rendben van a hátad? Mind láttuk ahogy az a gyerek nektek rohant.-aggodalmaskodott a fekete hajú akit ha jól rémlik Jinnek hívtak.

- Igen köszönöm.- mosolyogtam az illetőre amikor megláttam ahogy Jungkook pár méterre tőlünk egy férfival beszélget. Ahogy ránéztem mint aki megérzte rögtön felém fordult tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.

- Sajnálom de nekem most vissza kell mennem dolgozni. Remélem, később lesz még alkalmunk beszélni, további jó szórakozást.- köszöntem el tőlük majd gyorsan ott hagytam őket mielőtt ő is idejött volna.

Az este további részében igyekeztem a munkára fókuszálni miközben próbáltam elkerülni Jungkookot.

- Áhh teljesen kész vagyok.- esett Mei a székbe, miután az összes vendég hazament.- Hosszú volt az este.

- Nekem mondod?- ültem mellé fáradtan.

- Szerintem én hívok egy taxit nincs energiám haza buszozni. Velem tartasz?- fordult felém.

- Én inkább sétálok de azért köszi.

Összepakoltuk gyorsan számot cseréltünk, mert mindketten egyetértettünk abban, hogy tartani szeretnénk a kapcsolatot, majd elköszöntünk egymástól.

Egy fáradt sóhajjal léptem ki az étterem hátsó ajtaján. Hosszú volt az este. De a történtek ellenére legalább szereztem egy barátot és ez nálam nagy szó, mert Yunán és a főnökömön Lisán kívül nem igazán voltak barátaim.
Fáradtan ugyan de egy lemoshatattlan mosollyal a képemen indultam haza. Összességében nem is volt annyira rossz ez a nap.

By:KimChae_Young