Döbbenten figyeltem a két férfit ahogy szúrós pillantásokkal méregetik egymást de egyikük se törte meg a csendet.

Tényleg apa és fia lennének? Úgy állnak egymással szemben mintha két idegen lennének egymás számára.
Jungkook olyan undorral és megvetésselteli szemekkel néz rá amitől a hideg is kiráz de az öreg állja a pillantást sőt. Tökéletes póker arccal néz fia szemébe.

- Naeun, menj fel szólj Hyeolnak ő lekezeli a kezed.- mondta rám se nézve mire bólintottam és gyorsan odébb álltam. Csak minnél hamarabb ott akartam hagyni ezt a folytogató légkört.

Az emeletre siettem majd a mosókonyha felé vettem az irányt ahol Hyeolt legtöbbször találni.

- Miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva de lejjebb vezetve tekintetét meglátta kezem és azonnal hozzám rohant.- Mi történt?

- Ügyetlen voltam.- vakartam kellemetlenül tarkóm mire ő egy szigorú pillantást vetett rám.

- Hányszor mondjam hogy nem az ön dolga főzni.- sóhajtott mire elmosolyodtam. - Jöjjön.

- Hyeol nem vagyok kisasszony mondtam már hogy tegezzük inkább egymást egyébként sem vagy nálam sokkal idősebb.

- Nekem így kényelmes.- rántott vállat majd megütögette a helyet magamellett én pedig leültem.
Csendben neki látott a kezemnek miközben én az ajtót figyeltem.

- Ne aggódjon érte.- mondta fel se emelve a fejét.

- Ennyire látszik?- nevettem kellemetlenül mire bólintott.

- Ha az úrfi iránti érzéseiről van szó egy nyitott könyv.

- Mondd Hyeol milyen ember Jeon TaeHwan?

- Jeon úr egy elég kimért és hűvös fickó. Ő az egész Jeon csoport feje és ő jelölt örököst is.

- Szóval ő adja át a helyét Jungkook bátyjának.- merengtem de ő megrázta fejét.

- Az úrfi az örökös nem a bátyja.

- De miért? Nem az elsőszülöttek örökölnek?

- Általában, de Jeonék szélsőséges helyzete megkívánta a második fiút. - mondta mire értetlenül néztem rá. Szélsőséges helyzet?- Baekyung úrfi házasságon kívül született örökös így Jeon úr nem kívánja ráhagyni a csoportot.

- És... Milyen Jungkookkal a kapcsolatuk?- kérdeztem halkan holott pontosan tudtam rá a választ.

- Jeon urat ritkán látni mert lefoglalja a cég vezetése bizonyára ezért lepte meg az úrfit is a váratlan látogatása évekkel később. Kész is.- simított végig kezemen majd neki állt elpakolni az eszközöket.

- Köszönöm.- mosolyodtam el mire bólintott.

- Akkor én megyek is vissza a dolgomra.- hajolt meg mire mosolyogva szemetforgattam a felesleges és teljesen alaptalan gesztuson. Sietős léptekkel indult meg azonban a kilincsre fogva megtorpant és még utoljára visszafordult hozzám.- Tudja igazán kedvelem magát kisasszony, de kérem vigyázzon a Jeon családdal.- jegyezte meg halkan majd kisietett a szobából.

Vigyázzak?

Jungkook POV.

- Látom ismét felhoztad az egyik csitrid a házamba. Szégyent hozol a Jeon névre ha a nyilvánosság megtudja.

- Ő nem egy olcsó prosti!- sziszegtem ökölbe szorított kézzel.- Ő a barátnőm szóval tisztelettel beszélj róla.

- Áh, szóval a barátnőd. Kinek a lánya?- kérdezte mire undorodva néztem rá.- Ne nézz így rám te is tudod hogy a megfelelő státusz nélkül esélytelen hogy melletted maradhasson.- igen ezzel mindig is tisztában voltam. Amikor megtetszett és mikor eldöntöttem hogy megszerzem magamnak is végig tudtam hogy a családom nem fogja jó szemmel nézni a kapcsolatunk. Tisztában voltam vele szimplán csak leszarom ki mit gondol, még ha a családomról is van szó.

- Miért jöttél?- dörzsötlem idegesen halántékom mire egy borítékot nyomott a kezembe.

- Ezt neked küldi a Kim család.

- Ha Jennieről van szó nem érdekel. - forgattam meg szemem mire ő az ajtó felé indult.

- Nem izgat mi érdekel és mi nem, elmész rá. És ezt a lányt pedig nem akarom látni a házamban.

Ismét beállított, mindent felrúgott aztán faképnél hagy. Mindig ezt csinálja. Ha kell valami már itt áll a küszöbön amúgy meg évekig hallani se felőle. Még hogy a Kim család lányával enyelegjek az ő üzlete miatt. Undorító!- ütöttem idegesen ököllel a falba újra és újra mikor két kar fonódott felsőtestem köré.
Elmosolyodva fogtam a hasamnál összekulcsolt apró kezekre. Csupán mintha a bőre érintésétől megnyugodtam volna. Szükségem van erre.  Szükségem van rá.

- Ne aggódj én nem megyek sehova.- suttogta hátamra mire felé fordultam és két kezem közé fogtam arcát. Tudtam jól hogy mindent hallott mégis úgy tesz mint aki csak most ért ide.

- Nem érdekel ki mit mondd még ők sem. Téged szeretlek.- mondtam majd ajkaira tapadtam.

- Nana éhes vagyok.- jött le álmosan Minji mire felkaptuk a fejünk.

- Azt hiszem az omlettem kuka.- nevetett Naeun kellemetlenül.

- Akkor ma szendvics lesz.- mosolyogtam mire bólintottak.

Naeun POV.

3 nap telt el Jungkook apjának betoppanása óta és kicsit lenyugodtak a kedélyek. Jungkook ezerrel a munkájára koncentrál és én is ami jó mert legalább eltereli egy kicsit a figyelmem anyám közelgő tárgyalásáról ahol nekem is tanúskodnom kell ellene.

- Naeun a hatos asztal fizetne!- kiált Mei mire biccentve az említett asztalhoz sietek.

- Elnézést a várakozásért.- mondtam fel se nézve a gépből.

- Naeun?- hallom az ismerős hangot mire felkapom a fejem.- Te vagy az?

- Felix?!- tátottam el számat mire ő mosolyogva a nyakamba ugrott.- Mit keresel Seoulban?

- Egy ismerősömet látogatom de el se hiszem hogy itt futok össze veled.

- Minden okés Gangchonban?- kérdeztem mire bólitott.

- Próbáltalak elérni de téves számot írt.- mutatta telefonját mire homlokon csaptam magam.

- Számot cseréltem ne haragudj elég hirtelen történtek a dolgok.

- Akkor elkérhetem az újjat?

- Persze.- vettem el tőle a telefont majd bepötyögtem a számot. Elintéztük a számlát majd a bejárathoz kísértem.

- Holnap is jövök.- mondta mire mosolyogva bólintottam ő pedig egy puszit nyomott az arcomra majd elsietett.
Nevetve fordultam vissza a dolgomra azonban Lisa és Mei kérdő tekintetével találkoztam.

- Ki volt ez?

- Miért puszilgat?- kérdezték szinkronban mire elnevettem magam.

- Ő csak egy barátom Gangchonból aki pont Seoulban tölti a hetet. De kérlek ne szóljatok Jungkooknak nem igazán kedveli és nem akarom hogy féltékenységi jelenetet rendezzen.- mondtam mire ők vonakodva de bólintottak.

***

A műszak hamar elment én pedig elköszönve a lányoktól indultam hazafelé. Kimentem a főútra majd lekanyarodtam a mellékutcába.

Rosszul teszem hogy nem szólok neki? Elkéne mondanom lehet csak túl reagálom és most hogy a barátnője vagyok már nem zavarná annyira. Bár úgy is csak egy hetet marad Jungkook pedig ki se látszik a munkából szóval úgy se tudja meg. Azért meg minek tegyem kockára a mostani állapotot hogy újra összevesszünk a féltékenysége miatt. Jobb lesz ha megtartom magamnak.- agyaltam mikor egy fekete autó állt meg mellettem.

Gyorsabbra váltva a tempómon szedtem a lábaim de a kocsi elém állt, majd egy öltönyös férfi szállt ki.
Idegesen hátráltam de hátam egy mellkasba ütközött. Mögöttem egy szintén öltönyös gorilla állt teljesen elzárva minden menekülési utat.

- Maga Lee Naeun?- kérdezi a szembenálló mire bólintok.- Velünk kell jönnie.

- Mit akarnak tőlem? Kik maguk?- néztem rájuk ijedten mire ők rezzenéstelen arccal kinyitották a kocsi ajtaját majd belöktek és rám zárták.

- Ne aggódjon hölgyem nem bántjuk.- szólalt meg a harmadik a kormány mögül de ezzel egy kicsit se nyugtatott meg.

- Hova visznek? Kik maguk?- kérdeztem de még csak rám se néztek.- Tudják hogy ez ember rablás ugye?!- fakadtam ki de egyik se reagált.

Egy idő után inkább befogtam a számat tudva hogy úgyse kapok választ a kérdéseimre. Idegesen vettem elő zsebemből telefonom Jungkookot tárcsázva, de kikapták a kezemből és kinyomták.
Úgy fél óráig mehettünk még mikor a kocsi egy óriási villa előtt parkolt le. Jungkook háza ehhez képest egy lakás, ez nem is villa szabályosan egy palota.
A három férfi kiszállt majd kinyitották az ajtót és kisegítettek. Azok után hogy gyakorlatilag elraboltak kicsit meglepett az udvarias gesztus de nem tettem szóvá.

- Hol vagyunk?- néztem körbe mire ők csak biccentettek hogy kövessem őket és már el is indultak.

Egy márvánnyal kirakott termen áthaladva indultunk az emeletre ahol egy hosszú folyosóra kanyarodtunk. Hirtelen megtorpantam meglátva egy falfestményt amin Jungkook arcképe szerepelt több másik emberével együtt mire lefagytam.

- Miért állt meg? Jöjjön.

- Addig nem megyek magával sehova amíg el nem árulja hova hozott!- mondtam higgadtan mire karon ragadott és úgy húzott maga után.- Engedjen el!- próbáltam lehámozni magamról kezeit de nem ment. Sokkal erősebb nálam.

- Jeon TaeHwan kívánja látni magát.- mondta mikor egy díszes ajtóhoz értünk mire nyeltem egyet. Jungkook apja hozatott ide?!

A férfi kopogott majd mikor belülről egy ,,szabad,, hangzott el benyitott.

- Meghoztam Lee Naeunt.- mondta.

- Rendben, elmehet. Ne engedjenek be senkit.- mondta mire ő bólintott és kiment.

Szemeimmel a díszes helységet kémleltem ami a dolgozó szoba lehetett. Egy óriási üveg határolta el a külvilágtól előtte pedig egy óriási tekintélyt parancsoló író asztal állt tele iratokkal.

- Üljön le.- mondta parancsolóan továbbra is nekem háttal állva én pedig tettem amit mondott.

- Miért hozott ide?- kérdeztem olyan halkan hogy még én is meglepődtem magamon de valahogy a jelenlétében egy hang se jött ki a torkomon. Tekintélyt parancsoló és félelmetes már csupán az aurája is amit áraszt magából.

- Mint tudja Jungkook édesapja vagyok és a Jeon csoport vezetője. Hallott már a cégünkről bizonyára.- nézett rám mire egy aprót bólintottam.- Akkor azt is tudja hogy egy nap ez mind a fiamé lesz.- mutatott körbe a díszes helységen majd hozzám lépett mire összerezzentem.
Egy papír lapot vett kezébe asztaláról majd egy szemüveget fogott és folytatta.

- Ezek szerint maga Lee Naeun. Lee SoMi lánya, az apja nincs megjelölve az iratokon. Az anyja egy bukott irodista aki jelenleg előzetes letartóztatásban várja a tárgyalását ahol gyermek bántalmazással, szándékosan elkövetett testi sértéssel, és ember rablással vádolják. Habár nincs meg minden információm magáról de nem is kell ennél több. - dobta elém a papírokat. - Azt hiszi nem volt már dolgom magafajtákkal?

- Magam fajtákkal?- néztem rá mire elnevette magát és egy aktatáskát emelt az asztalra.

- Pontosan. Magafajta pofátlan senkikkel akik megkeresik a családom és a közelünkbe férkőzik a javakért. A fiam egy cég örököse. Ha azt hiszi hogy valaha is megengedheti magának hogy köze legyen egy olyanhoz mint maga nagyon téved ő is és maga is.
Tessék! Itt van!- nyitotta ki az aktatáskát ami tele volt pénzzel.- Mennyi kéne hogy eltűnjön? Egy millió? Öt? Tíz?- vágta hozzám a köteg pénzt mire felálltam.

- Amikor Jungkook először mesélt magáról azt gondoltam ez valami félreértés lehet, hogy maga nem lehet ilyen apja. De tévedtem. Maga tényleg egy undorító alak.- néztem rá undorodva mire egy pofon csattant az arcomon de én érzéketlenül néztem rá.

- Fogd be a pofád! Egy magadfajta haszonleső kis csitri ne merjen ilyen hangon beszélni velem!- mondta majd felém nyújtotta a táskát.- Mi van nem elég?! Mennyit akar? Tizenötöt?Húszat?- mondta kezembe nyomva a pénzel töltött táskát.- Fogja és tűnjön el. Az hogy mit mondd a fiamnak nem érdekel de nem akarom többé látni magát a családom közelében.

- Nem érdekli hogy a fia boldog?

- A jegyese mellett boldogabb lesz mint egy magafajtával.

- Jegyes?- kérdeztem halkan mire elmosolyodott.- Miről beszél?

- A Kim család lányával. A következő konferencián intézzük a papirokat és jelentjük be hivatalosan is.

- Nem érdekel hogy ki az anyám vagy hogy ki az apám. Az se hogy a Jeon név jelent e valamit vagy sem. Amíg Jungkook nem lök el magától mellette maradok! Szóval tegyen szívességet és tartsa meg a mocskos pénzét!- borítottam ki a táskát mire elkerekedtek a szemei.- Adhat milliókat milliárdokat akkor se érné el amit akar, mert nincs az a pénz a világon amiért feladnám a Jungkook iránt érzett szerelmem.

- Várjon úrfi most nem mehet be!- hallatszik kintről mire kivágódik az ajtó és Jungkook ront be az irodába.
Rögtön hozzám lépett de én csak a földet bámultam.

- Jól vagy?- kérdezte halkan mire egy aprót bólintottam továbbra is a padlóval szemezve.- Mit keres itt?- nézett az apjára majd a szétszórt pénzre mire erősödött a szorítása kezemen.

- Mit műveltél?!- sziszegte idegesen mire karjába kapaszkodtam nehogy az apjának ugorjon.

- Mindössze csak helyrehozom a hibádat fiam.- mondta póker arccal mire a mellettem álló teljes teste megfeszült. Abban a pillanatban ijesztő volt. Ugyan az a zord és kemény aura lengte körbe mint az apját és a gondolat hogy egy kicsit is hasonlít arra az emberre megijesztett. Nem akarom hogy valaha is olyanná váljon mint ő.

- Gyere tűnjünk el innen.- mondta hidegen majd kézenragadva az ajtó felé indult.- Ha egy kicsit is érdekelnélek nem tetted volna ezt. Azt hittem most az egyszer mellém állsz ebben. Nálad jobban ezt senki nem érthetné meg.- köpte felé majd kirángatott a házból egyenes a kocsijáig.

- Jungkook várj már. Jungkook kérlek!- mondtam mire kezemnél fogva magához rántott és nyakamba fúrta fejét.

- Sajnálom. Sajnálom hogy ismét kitettelek ennek.- suttogta mire kezem közé fogtam arcát és megcsókoltam.

- Csak menjünk haza.- néztem rá mire elmosolyodva bólintott.

***

Az út csendben telt, ő se mondott semmit és én sem. Végig az apja szavai jártak a fejemben. Az amit rólam mondott nem hatott meg nem először hányták a szememre a családom de a másik dolog. Vajon Jungkook szándékosan titkolta előlem egész végig? Vagy ez csak valami félre értés?

Gondolataimból Jungkook keze zökkentett ki amit combomon pihentetett. Egész úton ott tartotta mintha szüksége lenne az érintésemre de én egyáltalán nem bántam.
Észre se vettem hogy megérkeztünk amíg ő végig nem simított lábamon.

- Megjöttünk Babe.- mondta mire bólintottam majd kiszálltunk. Jungkook rögtön rám terítette felsőjét mire én hálásan néztem rá. Imádtam hogy ennyire törődik velem és vigyáz rám. Soha nem akarna fájdalmat okozni nekem, ugye?

- Siessünk, nehogy megfázz.- fogott újból kezemre, majd a ház felé húzott de én megtorpantam ezzel őt is maradásra kényszerítve.- Mi a baj? Rosszul vagy? Bántott?

- Jegyesed vagy?

By; KimChae_Young